Seoraksan újratöltve II-Napfelkelte és a gerinc. Lazítás Seokcho-nál.

Másnap fél 4 körül ébredtünk, és elkezdtünk kaját gyártani. Ezek után irány a gerinc első csúcsa, ahová épp időben érkeztünk, mivel gyönyörű volt a napfelkelte!!

 Plussz a kilátás kedvenc túraterepemere is...

 Érdekes növény...

 Matching cameras... A két csajnak bár nem egyforma, de piros fényképezőgépe van, és egy kicsit vicces az összhatás :)

 Eredetileg úgy volt, hogy a völgyön keresztül megyünk le, de végül többen kitaláltuk-ha már itt vagyunk, akkor végigmászunk a gerincen-nekem a negyedik ilyen alkalom volt. Kicsit a hátizsákom miatt nehezebb volt a menés, de azért bírtam az iramot. Eredetileg nyolc órásra becsülték a túraterepet, de 5-6 óra alatt végig lehet rajta menni-legalábbis két haverommal nagyon gyorsan teljesítettük. Biseonde (a híres -nevezetes szikla, ahol a húzós terep kezdődik-végződik...) előtt volt egy barlang, ahová elég meredek lépcsőkön kellett fölmenni. Egy buddhista szentély volt benne. Hát, a srácokkal fölmásztunk, és majdnem meg is haltunk közben... Szóval örültem, mikor leértünk Biseonde-hez, és végre szikla-és emelkedő-mentes terepen másztunk :) :).

 A Seorak-dongra leérve kiterültünk a fűben, mint a békák, és aludtunk egyet. Pihizés és fagyizás után irány Seokcho, a tengerpart. Kicsit fürödtünk "Te magyar vagy, neked úsznod kell"-beszólással löktek be engem a tegerbe, idén, először :) :).! Kicsit hideg volt a víz, plussz mi, csajok kicsit berezeltünk a medúzák láttán. A fiúk azon versengtek, hogy ki tud tovább víz alatt maradni...

 Ezek a szobrok annyira jók voltak!

 Pihi a homokban...

A tengerparton betermeltük az ebéd gyanánt rendelt pizzát-csirkét, aztán irány haza... Hát, egyet kell értenem azzal a megállapítással: "ezt a tengerpartot el kellene vinni Szöulba" (mint ahogy az a bizonyos kínai turistacsoport, aki el akarta tolni a Kreml-t Kínába. Végül is, "elég messzire tolták", hiszen nem látták bőröndjeiket, hehe :) ). Chuncheonnál dugultunk be nagyon-nagyon rondán, de akkor tényleg csak araszoltunk. De Szöul felé elfogytak a kocsik, és viszonylag időben otthon voltunk (10 előtt). Azt hiszem, ez volt a legjobb utam a Seoraksanhoz :). Klassz társaság, gyönyörű kilátás, plussz először Seokcho melletti tengerparon :).