Egyik (nem koreai) proffal most arról filóztunk (röhögtünk), hogy Koreában az idős emberek mennyire szeretnek lökdösődni, tolakodni a metrón. Volt nekem is elég tapasztalatom, bár az ajummákat és ajusshi-kat alapjában véve bírom. Hallottam is erről egy találó mondást: "Korea az egyetlen ország, ahol anélkül meg lehet ütni a másikat, hogy innánk"-hehe :).
Rengeteget nevetek azon, mikor túrázunk, a szembe túrázó bácsik gyakran mondják a külföldi csajoknak "beautiful"-vagy valami hasonlót. Kedvesen köszönnek mindig, néha nyújtják a tenyerüket, hogy csapjunk bele. A koreai túracsoportok tagjai között alig látok 40 alatti embert... Korombeli, helyi fiatalok a vannak a nemzetközi túracsoportokba, de ezek az "open minded"-típusú emberek, akikkel szeretek dumálni, barátkozni (és a szimpátia legtöbbször kölcsönös. Az ilyen emberekkel nemzettől függetlenül jól kijövök).
Tipikus kép a koreai ajusshi-k ról, amint makgolit isznak, kimcsit esznek a hegyen. Amúgy többször is előfordult, hogy megosztják a külföldiekkel. Volt már, hogy decemberben adtak nekem hotpack-ot, amikor levettem a kesztyűt evéshez. Vagy mikor a Seoraksanon egyszer megsérült az ujjam, kaptam tőlük ragtapaszt.
Futóversenyeken is elég nagy az idősebb generáció aránya. Minden tiszteletem azon ajusshi-ké, ajummáké, akik lenyomják a félmaratont. Már meséltem, mikor az 50es pasas (szüleim 40nek nézték, de nekem memondta a korát) az huszadik kilométernél énekelt, nekem meg már nevetni sem volt erőm... :). Számos idősebb embert láttam Ironman-es vagy ilyen meg olyan 100kmes ultramaratonos pólóban. Mikor az első felest futottam, akkor sokan rám vigyorogtak, mikor megelőztek, meg biztattak. Aranyosak ilyenkor :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése