Van egy kedves történet, ami egyszerre megmosolyogtató és tanulságos:
A filozófiaprofesszor azzal kezdte előadását, hogy fogott egy nagyobbacska befőttesüveget, és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett: ugye, tele van az üveg. Igen, volt a válasz. Ezután elővett egy apró kaviccsal telt dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal, és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.
„És most - mondta a prof -, vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a család, a partner, az egészség, a gyerekek; ha minden mást elveszítenének, az életük akkor is teljes maradna.
A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munka, a ház, az autó.
A homok: az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltjük be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életünkkel.
Ha minden időnket és energiánkat az apróságokra fordítjuk,
nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számunkra.
Fordítsunk figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a
boldogságunk érdekében. Játsszunk a gyerekeinkkel. Szakítsunk időt
orvosi ellenőrzésre. Vigyük el a párunkat táncolni. Mindig lesz időnk
dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre
figyeljünk: azokra, amik igazán számítanak. Állítsuk be a prioritásokat.
A többi csak homok.”
Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e az üveg? A prof azt válaszolta: igen, tele. Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta és beletöltötte tartalmát az üvegbe. A sört a homok elnyelte, térfogat-változás nem következett be. A diák konklúziója ez volt: Bármennyire is úgy érezzük, hogy tele van az életünk, de azért a sör még belefér! :) :) :)
A filozófiaprofesszor azzal kezdte előadását, hogy fogott egy nagyobbacska befőttesüveget, és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett: ugye, tele van az üveg. Igen, volt a válasz. Ezután elővett egy apró kaviccsal telt dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal, és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.
„És most - mondta a prof -, vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok - a család, a partner, az egészség, a gyerekek; ha minden mást elveszítenének, az életük akkor is teljes maradna.
A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munka, a ház, az autó.
A homok: az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltjük be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életünkkel.
Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e az üveg? A prof azt válaszolta: igen, tele. Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta és beletöltötte tartalmát az üvegbe. A sört a homok elnyelte, térfogat-változás nem következett be. A diák konklúziója ez volt: Bármennyire is úgy érezzük, hogy tele van az életünk, de azért a sör még belefér! :) :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése