Tegnap egyik haverommal elmentünk a Chungmoro (Namsan Tower mellett, Szöul belvárosa) melletti moziba, megnézni a Halálos iramban 6. (Furious 6)-ot. Élveztem, pedig nem vagyok nagy "filmes", de néha meg szoktam nézni egyet-egyet. Annak pedig külön örültem, hogy angolul volt (koreai felirattal), és tökéletesen értettem (egy-két elhadart kifejezést leszámítva...). Kicsit büszke vagyok arra, hogy idekinn sikerült az angolból egész jó (közel anyanyelvi) szintet elérnem, azaz szinte minden témáról el tudok dumálni... Ok, vannak néha még kell szótároznom, egy-egy olyan szót, kifejezést. Mikor egyik otthoni haveromnak meséltem erről, akkor azt mondta "Hát, az angolban rengeteg szó van, tudod a gyarmatosítás miatt"...
Film előtt elmentünk kajálni, japán kajáldába.Tulajdonképpen szeretem a japán kaját, a nyers halat különösen. Most kipróbáltam az angolnát. Szójaszósz, sült hal, rizzsel.Nem volt olcsó, de már régóta szemeztem vele, mindenképp meg akartam kóstolni :). Nem volt rossz, épp ellenkezőleg, egyszer megérte :).
És ha már kaja, akkor múlt héten is kipróbáltam két osztálytársammal egy újabb dolgot, a haejangguk (해장국)-ot. Sokat meséltek róla, és felkeltette az érdeklődésemet... Tulajdonképpen ez egyfajta csípős, szójás leves disznóhússal (borda és gerinc mellett) és zöldséggel. Nem volt rossz, de elég nehéz kaja volt, inkább télen érdemes enni, mintsem nyáron. Azt olvastam róla, hogy elsősorban másnaposság során szokás fogyasztani (bár én még sosem voltam másnapos, azaz ha voltam is, akkor azt nem a pia okozta, hanem a kialvatlanság...).
Nem tagadom, enni jó, néha felkelti egy-egy "érdekes" kaja az érdeklődésemet... Otthon persze kapom a "megjegyzéseket", az általuk "ehetetlennek" minősített kaják esetén...- "Kislányom, tisztelem a gyomrodat/ízlésedet", főleg, ha tengeri herkentyűt eszem. Viccet félretéve, hogy otthon az volt a legnagyobb félelem (2010 előtt) Ázsiával kapcsolatban, hogy nem fogok megbarátkozni a kajával. Illetve gondjaim lesznek az angollal. Egyik sem igazolódott be, mivel nem szoktam rá a Mekire, vagy egyéb junk food-ra :). Sok kínai/indiai/pakisztáni ismerősöm mondja, hogy főznek, próbálják reprodukálni a helyi kajájukat. Kár néha, hogy a koleszban nem nagyon tudok főzni. Hazait főleg nem, de nem baj, alapjába véve szeretem az ázsiai kaját... Bár egyik magyar sráccal megbeszéltük, a legközelebbi túrán, ha mindketten ott leszünk, akkor összedobunk/reprodukálunk némi magyar kaját (nem vagyok gulyás-fan , de akkor is:)- szinte hallom "szígyen, gyalázat, milyen magyar vagy te", höhöhö).
Ha honvágyam, vagy rossz kedvem van, és nincs senki, akivel meg tudnám beszélni, akkor meg szoktam nézni a repjegyem, és ezzel tudatosítom magamban hogy hamarosan hazamehetek. Vagy el szoktam olvasni egy közelgő, ígéretes túra, futás kiírását. Bakker, annyira várom a tengerparti félmaratont!!! Szurkolok ezerrel, talán áldozatot is fogok bemutatni az Anyatermészetnek (nem röhögni!!!), hogy ne küldjön arra a napra monszunt. Legalábbis ne a keleti partokra!!! :). Tök vicces, Családommal röhögjük a mai napig is, hogy kamaszként ÚÚTÁLTAM FUTNI!!! (hosszú Ú-val!!! Nem röhögni!)... Az is nehézséget okozott, hogy kifussak a falunk tornatermétől a sportpályáig (2-300méter?). A Cooper- tesztnek köszönhető, hogy megszerettem ezen "önkínzást", höhö :) :). 14éves voltam, és életem kb. felét futóként éltem le :). Egy év alatt felfejlődtem addig, hogy 8-10km-t lenyomhassak egyhuzamban. és ezt tartottam is. Bár egyetem alatt ez lecsökkent 5-6km-re, de PhD alatt ismét nagyobb lett a mozgásigényem. De 10km volt a "felső határ" ekkor is, egészen 2013 március 1-ig, amikor megpróbáltam az addig lehetetlennek tűnő dolgot, és lenyomni az első félmaratont. Meglepődtem önmagamon, mikor 21km után beértem holtfáradtan, csapzottan a célba, a Jamsil melletti stadionba. Komolyan mondom, ledübbentett, hogy sikerült, azt hittem, fel fogom adni. Azóta "függő" lettem. Egyfajta legális narkó, a legjobb feszültség-levezetés.
A koreaiak "munkahelyi ivás"-dolgáról már kismilliószor hallottam. Elég rossz módszernek tartom stressz esetén, talán mivel én alapjába véve nem iszom. Örülök, hogy Főnököm nem ilyen, de sok cég, munkahely esetén egyfajta "norma", íratlan szabály, hogyha a "nagy kutya" inni akar, akkor mindenkinek mennie kell. Engem meg ne kényszerítsenek rá, hogy igyak :). Főleg nem hétköznap. De ahogy a helyi fiatalokat látom: Az átlag-koreai fiatalok közé sosem tudtam beilleszkedni, egyrészt a nyelvi korlátok, másrészt pedig egy gyenge fokú "xenofóbia" miatt, legalábbis az átlag-koreaiak részéről. A "flörtölő" ajusshi-k (párszor már jópofiztak velem, mikor a szokásos zöldségeimet vettem meg) és ajummák más kategória... De azért észrevettem pár dolgot. Eléggé "érzékeny" ember vagyok, és érzem, ha a körülöttem lévő emberek idegesek, mind a laborban, mind a koleszban, mind a metrón... Szóval néha a koliban látom, hogy a TV szobában eszik a gyorskaját (pizza, csirke, kínai cucc stb.), este 10 kor a lányok. Lehet, azért fura, mivel én nem szeretek késő este enni, normál esetben 6 után már csak gyümölcsöt vagy zöldséget szoktam fogyasztani...
A másik dolog ami nekem itt nem tetszik, az éjjel tanulás. Emlékszem, karácsony előtt leteremtettem egyik otthoni haverom emiatt: "NAPPAL TANULJ, ÉJJEL ALUDJ!!!", szó szerint ezt mondtam neki... Nekem mindig este 11kor "kiment a biztosíték", és aludnom kellett. Inkább fölkeltem reggel 5- 6kor, mintsem hogy hajnalig a jegyzetet bújjam (és másnap délig aludjak)... Nem tudtam éjszakákat végigtanulni, reggel-délelőtt viszont "jól fogott az agyam". Itt viszont néha tapasztalom, hogy az emberek hajnalig tanulnak, néha a könyvtárban, laborban alszanak. A jelenlegi koleszomban pl. sosem tudtam tanulni. Pestiben igen, de itt inkább laborban szoktam, míg óráim voltak.
Vicces szitu. Főnököm most reggel kérdezi fura kolléganőmet, hogy "hogy megy a meló". Erre ő elmondta, hogy sok a házi, egy másik prof "megterhelte őket" :). Erre Főnököm reakciója: "Jól csinálja, jobban, mint én. Meg fogom hívni őt (mármint azt a bizonyos profot) fagylaltra..." heheh :) :), ezen padlót fogtam, egész délelőtt ezen röhögtem. Persze volt nekem is órám Főnökömmel, arra sem mondom, sétagalopp volt (volt pár húzós házi-nem pálesz, hanem beadandó, de A+-t kaptam tőle, és büszke voltam rá!!). Én is megkínlódtam régebben a házival, a pezikkal, illetve vizsgákra tanulással. De egész jó jegyeim lettek végül... (A vagy A+. egy B+ és egy B lett), GPA-m 4.13 (4,5 a legjobb). Bakker, hamarosan vizsgaidősuck! Nem tudom, hogy tudok majd pihenni, de utána két hónap vakáció, és talán nyugodtabban tudok aludni akkor, ha a koliban is nagyobb csönd lesz. Emellett megyek is haza, amit őrülten várok :)!
Film előtt elmentünk kajálni, japán kajáldába.Tulajdonképpen szeretem a japán kaját, a nyers halat különösen. Most kipróbáltam az angolnát. Szójaszósz, sült hal, rizzsel.Nem volt olcsó, de már régóta szemeztem vele, mindenképp meg akartam kóstolni :). Nem volt rossz, épp ellenkezőleg, egyszer megérte :).
Ha honvágyam, vagy rossz kedvem van, és nincs senki, akivel meg tudnám beszélni, akkor meg szoktam nézni a repjegyem, és ezzel tudatosítom magamban hogy hamarosan hazamehetek. Vagy el szoktam olvasni egy közelgő, ígéretes túra, futás kiírását. Bakker, annyira várom a tengerparti félmaratont!!! Szurkolok ezerrel, talán áldozatot is fogok bemutatni az Anyatermészetnek (nem röhögni!!!), hogy ne küldjön arra a napra monszunt. Legalábbis ne a keleti partokra!!! :). Tök vicces, Családommal röhögjük a mai napig is, hogy kamaszként ÚÚTÁLTAM FUTNI!!! (hosszú Ú-val!!! Nem röhögni!)... Az is nehézséget okozott, hogy kifussak a falunk tornatermétől a sportpályáig (2-300méter?). A Cooper- tesztnek köszönhető, hogy megszerettem ezen "önkínzást", höhö :) :). 14éves voltam, és életem kb. felét futóként éltem le :). Egy év alatt felfejlődtem addig, hogy 8-10km-t lenyomhassak egyhuzamban. és ezt tartottam is. Bár egyetem alatt ez lecsökkent 5-6km-re, de PhD alatt ismét nagyobb lett a mozgásigényem. De 10km volt a "felső határ" ekkor is, egészen 2013 március 1-ig, amikor megpróbáltam az addig lehetetlennek tűnő dolgot, és lenyomni az első félmaratont. Meglepődtem önmagamon, mikor 21km után beértem holtfáradtan, csapzottan a célba, a Jamsil melletti stadionba. Komolyan mondom, ledübbentett, hogy sikerült, azt hittem, fel fogom adni. Azóta "függő" lettem. Egyfajta legális narkó, a legjobb feszültség-levezetés.
A koreaiak "munkahelyi ivás"-dolgáról már kismilliószor hallottam. Elég rossz módszernek tartom stressz esetén, talán mivel én alapjába véve nem iszom. Örülök, hogy Főnököm nem ilyen, de sok cég, munkahely esetén egyfajta "norma", íratlan szabály, hogyha a "nagy kutya" inni akar, akkor mindenkinek mennie kell. Engem meg ne kényszerítsenek rá, hogy igyak :). Főleg nem hétköznap. De ahogy a helyi fiatalokat látom: Az átlag-koreai fiatalok közé sosem tudtam beilleszkedni, egyrészt a nyelvi korlátok, másrészt pedig egy gyenge fokú "xenofóbia" miatt, legalábbis az átlag-koreaiak részéről. A "flörtölő" ajusshi-k (párszor már jópofiztak velem, mikor a szokásos zöldségeimet vettem meg) és ajummák más kategória... De azért észrevettem pár dolgot. Eléggé "érzékeny" ember vagyok, és érzem, ha a körülöttem lévő emberek idegesek, mind a laborban, mind a koleszban, mind a metrón... Szóval néha a koliban látom, hogy a TV szobában eszik a gyorskaját (pizza, csirke, kínai cucc stb.), este 10 kor a lányok. Lehet, azért fura, mivel én nem szeretek késő este enni, normál esetben 6 után már csak gyümölcsöt vagy zöldséget szoktam fogyasztani...
A másik dolog ami nekem itt nem tetszik, az éjjel tanulás. Emlékszem, karácsony előtt leteremtettem egyik otthoni haverom emiatt: "NAPPAL TANULJ, ÉJJEL ALUDJ!!!", szó szerint ezt mondtam neki... Nekem mindig este 11kor "kiment a biztosíték", és aludnom kellett. Inkább fölkeltem reggel 5- 6kor, mintsem hogy hajnalig a jegyzetet bújjam (és másnap délig aludjak)... Nem tudtam éjszakákat végigtanulni, reggel-délelőtt viszont "jól fogott az agyam". Itt viszont néha tapasztalom, hogy az emberek hajnalig tanulnak, néha a könyvtárban, laborban alszanak. A jelenlegi koleszomban pl. sosem tudtam tanulni. Pestiben igen, de itt inkább laborban szoktam, míg óráim voltak.
Vicces szitu. Főnököm most reggel kérdezi fura kolléganőmet, hogy "hogy megy a meló". Erre ő elmondta, hogy sok a házi, egy másik prof "megterhelte őket" :). Erre Főnököm reakciója: "Jól csinálja, jobban, mint én. Meg fogom hívni őt (mármint azt a bizonyos profot) fagylaltra..." heheh :) :), ezen padlót fogtam, egész délelőtt ezen röhögtem. Persze volt nekem is órám Főnökömmel, arra sem mondom, sétagalopp volt (volt pár húzós házi-nem pálesz, hanem beadandó, de A+-t kaptam tőle, és büszke voltam rá!!). Én is megkínlódtam régebben a házival, a pezikkal, illetve vizsgákra tanulással. De egész jó jegyeim lettek végül... (A vagy A+. egy B+ és egy B lett), GPA-m 4.13 (4,5 a legjobb). Bakker, hamarosan vizsgaidősuck! Nem tudom, hogy tudok majd pihenni, de utána két hónap vakáció, és talán nyugodtabban tudok aludni akkor, ha a koliban is nagyobb csönd lesz. Emellett megyek is haza, amit őrülten várok :)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése