Június 6 ünnepnap Koreában, és ez alkalomra lefixáltam az újabb félmaratont-szám szerint ez lett a negyedik. Ma reggel később kellett indulnom, mivel viszonylag gyorsan, könnyen el lehetett jutni a verseny színhelyére (Ttukseon Resort stn, ami Jamsil-hoz közel van), éljen a meghosszabbított Bundang Line :). A futás előtt voltak rendezvények, hastánc illetve énekbemutatók (tök vicces volt, mikor a hastáncos csajok a "Gentleman"-re rázták...:) :) ). Közben próbáltam bemelegíteni, tornázgatni kicsit.
A rajtszámom illetve a chip... :)
A futás előtti csoportkép...
9kor indultunk, először hatalmas volt a tömeg, a keskeny bicikliúton szinte ment tumultuson kellett átvergődni, de később "felhígult" a társaság. Elég kemény volt a mai futás, mivel fülledt volt az idő, gyorsan leizzadtam. Próbáltam szugerálni magamnak, nem az idő számít, hanem a futás... Csajok alig előztek meg, inkább pasik. 2,5km -enként lehetett inni, ami jól jött, mivel könnyen-gyorsan lecsökkent a folyadékszintem, és izzadtam, mint a ló!!! A félútnál banánt lehetett enni, illetve Powerade-t, Poccari Swat-et ("sportolók megmentője", sportital, amit fizikai igénybevétel közben-után szoktak inni. Sokat segítenek ebben az esetben...) vedelhettünk. Az utolsó 5km előtt sütit lehetett enni. 12-13km-nél volt a legdurvább holtpontom, amikor pár lépést sétálnom kellett (szígyen-gyalázat, bleeeh!!!), de túl sikerült rajta lendülni. Tényleg kemény volt, akkor megfordult kicsiny agyacskámban, hogy feladom... 14km körül egy koreai pasastól kaptam némi jeget, ami sokat segített, attól kezdve vele futottam. Persze a jég nagyon gyorsan elolvadt, de segített, felfrissített. Az ürge velem együtt örült a fogyó kilométereknek :). .Az utolsó pár km nem is volt annyira nehéz, sikítottam, mikor célba értem. Nem futottam jó időt, (két órán belüli teljesítés fail-2 óra 4 perc volt az időm, de most nem baj, majd legközelebb:) ) de azért örültem, hogy megcsináltam. Izomláz tuti lesz holnapra, mivel egy hónapja futottam utoljára (bár Seoraksan mászása nem tudom, hogy hat rá...).
háát, ez nem jött össze :(. De majd máskor....:). Az érmet szekszi, rózsaszín szalagra rakták, hehe :)
Elég nehezen mozgok a fáradság miatt, de vízhólyagom most nem lett :). Dunsztom nincs, hogy csináltam... A copfom is egész jól tartotta magát -nyáron sport és túra esetén befonom a hajam, mivel zavar. Hazamenet előtt ettem némi rántott csirkét, amit a megálló melletti közértben vettem. Nem éreztem éhséget, csupán folyadékhiányt, de ebben a melegben nem csoda. Kicsivel dél után értem haza a koleszba, és ölni tudtam volna a zuhanyért (ronggyá izzadtam, plusz a a por, homok miatt koszos is lettem). Ott nem volt rendes lehetőség rendbe tenni magam. Durva, hogy szobatársaim még mindig aludtak (vagy csak fetrengtek?)... ok, szünnap, biztos sokat kell tanulniuk, de akkor is...Bezzeg szinte egész éjjel fenn gépeztek... Rohadtul elegem van a fordított napirendjükből!!! Lehet, az aktív, örökmozgó énem gondolja így, mivel én, ha szünnap van, és nincs semmi sürgős meló, inkább túrázom-sportolok. Már ezredjére megállapítottam, a koreai fiatalok közt kevés a "túrázó", a mostani futáson is kevés volt a fiatal koreai-bár láttam párat. Múltkor többen részt vettek, mivel a katonai szolgálatot töltő (ROTC) fiatalok is indultak.
A legközelebbi egy hónap múlva lesz (azaz 22én lenne, de akkor én Juwangsant fogom meghódítani), a tgengerparti futás, a keleti partoknál, amit nagyon-nagyon várok :) :)!
A rajtszámom illetve a chip... :)
9kor indultunk, először hatalmas volt a tömeg, a keskeny bicikliúton szinte ment tumultuson kellett átvergődni, de később "felhígult" a társaság. Elég kemény volt a mai futás, mivel fülledt volt az idő, gyorsan leizzadtam. Próbáltam szugerálni magamnak, nem az idő számít, hanem a futás... Csajok alig előztek meg, inkább pasik. 2,5km -enként lehetett inni, ami jól jött, mivel könnyen-gyorsan lecsökkent a folyadékszintem, és izzadtam, mint a ló!!! A félútnál banánt lehetett enni, illetve Powerade-t, Poccari Swat-et ("sportolók megmentője", sportital, amit fizikai igénybevétel közben-után szoktak inni. Sokat segítenek ebben az esetben...) vedelhettünk. Az utolsó 5km előtt sütit lehetett enni. 12-13km-nél volt a legdurvább holtpontom, amikor pár lépést sétálnom kellett (szígyen-gyalázat, bleeeh!!!), de túl sikerült rajta lendülni. Tényleg kemény volt, akkor megfordult kicsiny agyacskámban, hogy feladom... 14km körül egy koreai pasastól kaptam némi jeget, ami sokat segített, attól kezdve vele futottam. Persze a jég nagyon gyorsan elolvadt, de segített, felfrissített. Az ürge velem együtt örült a fogyó kilométereknek :). .Az utolsó pár km nem is volt annyira nehéz, sikítottam, mikor célba értem. Nem futottam jó időt, (két órán belüli teljesítés fail-2 óra 4 perc volt az időm, de most nem baj, majd legközelebb:) ) de azért örültem, hogy megcsináltam. Izomláz tuti lesz holnapra, mivel egy hónapja futottam utoljára (bár Seoraksan mászása nem tudom, hogy hat rá...).
háát, ez nem jött össze :(. De majd máskor....:). Az érmet szekszi, rózsaszín szalagra rakták, hehe :)
A legközelebbi egy hónap múlva lesz (azaz 22én lenne, de akkor én Juwangsant fogom meghódítani), a tgengerparti futás, a keleti partoknál, amit nagyon-nagyon várok :) :)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése