Szóval eljutottam a Juwangsan Nemzeti Parkba is. Ősszel is terveztem, de sajnos nem jött össze. Néha az élet kicsit "keresztbe tesz", de talán van esély arra, hogy helyre hozzuk a "hibáinkat" később. Azaz nem is csak a hibáinkat, mivel vannak dolgok, amiket nem tudunk kontrollálni, és nem rajtunk múlik (azaz nem teljesen), sikerülnek-e... Ezerszer megtapasztaltam már... Nade mindegy. Elég kimerülten mentem Yongsanra, egész héten nem aludtam rendesen, meg egy csomó egyéb dolog is közre játszott, hogy nem voltam 100%... A busz késve érkezett, mire kiértünk Szöulból, már aludtam (éljen a felfújható gumipárna :) ). Ezen a hétvégén volt lehetőségem gyakorolni a buszon szunyálás tudományát :). Hajnali négy után dudálás és erős fékezés zavart fel félkómás állapotomból-gondolom, a valami szabálytalankodó sofőr miatt. A "Még éltben vagyunk"-megállapítás után megnyugodtam, és próbáltam életet lehelni merev tagjaimba. Az ablak vizes volt, kicsit megijedtem, hogy esik. Szerencsére, mire kiértünk a buszból arra már elállt. Az Anyatermészet nagyon is kegyes volt hozzánk időjárás szempontjából. Bár párás idő volt, de megúsztuk komoly eső nélkül. Ráadásul turista-dömping nélkül is, mivel az előrejelzett rossz idő miatt sokan maradtak otthon.
Szóval először egy cuki tavat néztünk meg.
Ezek után irány a turistaút,, és egy laza, 7 órás túrát tettünk. A szurdokvölgyön keresztül mentünk fel az egyik hegycsúcsra.
Néha kiépített hidakon sétálhattunk...
Volt, ahol lehetőség nyílt pancsizásra...
Néhol pedig bizonytalan, ingoványos köveken keltünk át a patakon.
Érdekes növények...
"Mint a mókus fenn a fán"-Warren szavai: "Ne zaklassad a szegény fát"! :)
Párás, nedves idő révén néhol láttunk békákat, kígyókat, amiket a fiúk előszeretettel fogdostak-és ijesztgették velük a csajokat :) :). Több, kicsi, vörös hasú, unkaféle brekit fotóztun. Emellett egy varangyot is megzavartunk a fa alatt-szegényke falra (azaz fára) mászott tőlünk...
A kígyó, mindjárt a túra elején...
Varangypajtás épp fára mászik, nem akar celeb lenni...
Unka, vörös hassal...
Lefelé menet főleg könnyebb terepen sétáltunk, gyönyörű vízeséseket, sziklákat lehetett látni. Néha kísértésbe estünk: De jó lenne itt fürödni :). Vagy viccelődtünk, mikor valaki kihajolt, hogy fotózzon: "Bele ne ugorj, az élet annyira nem nehéz"-höhöh
Végül leértünk egy gyönyörű buddhista szentélyhez, ahol gyönyörű tündérrózsákat láttam dézsákban.
Híres látkép
Tündérrózsa: Megfordult a fejembe-igaziak ezek?
Almás makgoli készül!!!!
Busz felé menet "kifosztottuk" a helyi étterem almás makgoli készletét, és a pajeont is meg lehetett kóstolni, hát, kihasználtunk azt is rendesen :). Ezután irány a busz, mentünk Andong-ba. Hát, mondanom sem kell, szinte egész utat végigaludtam-amivel nem voltam egyedül :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése