Jól éreztem magam Jinjuban! Ezt a hétvégét megint több fejezetben írom meg, mert annyi minden történt, annyira összetettek az élményeim, hogy muszáj. Szombat reggel éppen hogy kiértem a kiírt időre Jukjeon megállóba. Már azon voltam berezelve, hogy elkéstem, nyolc óra tízig várok, ha nem jön senki, hazamegyek. Azonban erre nem került sor, jött a busz a "Seoul Hiking, Lantern, Jinju" kiírással. Hosszú volt az út, főleg, hogy kevés ismerős jött, bár, mint mindig, most is megtaláltam a jó fej embereket, akikkel lógtam.
Először egy szép folyóparthoz mentünk, valami obszervatórium-szerűségre, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tájra.
Persze a hülyülés nem maradt el :)
Üzemelet a környéken pár körhinta, odamentünk, mivel volt időnk. Hát, a körhintákról tudni kell, hogy nem az én gyomromnak valóak. Hát, nem a Gangnam Stlye-t kezdték el nyomni, mikor beindították? De volt ott egyfajta "Skybike", ami olyasmi, mint a "hullámbicikli", de egyenes pályán ment. Erre rábeszélek, próbáljam ki. Alapjában véve élveztem, de kicsit tériszonyom volt. Nem voltam ezzel egyedül. Ettől függetlenül nem volt rossz.
Kiwi és cukkini. Jason leszedett egy kiwit, ami még éretlen volt, de büszkén mutogatta a buszban. Horvátországban én már láttam ilyent :),
Állítólag többen láttak oroszlánkölyköket, meg mindenféle cuki állatokat szűk ketrecekben. Sajnos én úgy vagyok vele, hogy ez állítkínzás. Még mindig.
Később irány a szállás. A szobák beosztásánál volt némi kavarodás. Pl. mi nem abba a szobába kerültünk, amihez eredetilag a kulcsot kaptuk, illetve, amiben végül aludtunk, nem kaptuk meg egyből a kulcsot. Három-négy emberre jutott egy fraciaágy, amin ketten elfértek (gyanítom, love motel volt) a többiek a földön aludtak.
Átvágtunk Jinju piacán, ahol nagy népszerűségnek örvendett a főleg külföldi emberekből álló társaságunk. Annyi gránátalmát életemben nem láttam, mint azon a piacon! Egy híres éttermet kerestünk, ahol nyers húsos bibimpapot árulnak (Jinju erről híres). Meg is találtuk, de akkora sor állt a kajálda előtt, hogy Jason vezetésével páran lemondtunk róla. A piacon vettünk mandut, ami nagy adag volt, olcsó is, mellesleg nagyon finom is (a kimcsis sokak szerint csípett, hát egy kicsit, de nem volt vészes. Szeretem a kimcsimandut). Szerencsére nem feküdte meg a gyomrom, főleg, hogy egész délután-este (éjszakába mélyen belenyúlóan) járkáltunk. Indultunk a folyópartra, ahol az egész buli zajlott. Hatalmas volt a fesztivál területe. a lámpások is ott díszelegtek. A következő fejezetben mesélek róla részletesebben.
Később irány a szállás. A szobák beosztásánál volt némi kavarodás. Pl. mi nem abba a szobába kerültünk, amihez eredetilag a kulcsot kaptuk, illetve, amiben végül aludtunk, nem kaptuk meg egyből a kulcsot. Három-négy emberre jutott egy fraciaágy, amin ketten elfértek (gyanítom, love motel volt) a többiek a földön aludtak.
Átvágtunk Jinju piacán, ahol nagy népszerűségnek örvendett a főleg külföldi emberekből álló társaságunk. Annyi gránátalmát életemben nem láttam, mint azon a piacon! Egy híres éttermet kerestünk, ahol nyers húsos bibimpapot árulnak (Jinju erről híres). Meg is találtuk, de akkora sor állt a kajálda előtt, hogy Jason vezetésével páran lemondtunk róla. A piacon vettünk mandut, ami nagy adag volt, olcsó is, mellesleg nagyon finom is (a kimcsis sokak szerint csípett, hát egy kicsit, de nem volt vészes. Szeretem a kimcsimandut). Szerencsére nem feküdte meg a gyomrom, főleg, hogy egész délután-este (éjszakába mélyen belenyúlóan) járkáltunk. Indultunk a folyópartra, ahol az egész buli zajlott. Hatalmas volt a fesztivál területe. a lámpások is ott díszelegtek. A következő fejezetben mesélek róla részletesebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése