Szombat reggel, a szokásos idegességgel a gyomromban (korai indulás para a késéstől, meg a lelkifurdalás "miért nem melózom?"). Pár percet késtem, de volt, aki még nálam is többet. 20an mentünk összesen. Ennek a túracsoportnak még nem voltam az útjain, ennek ellenére az ismerős arcok itt is megjelentek :). Sobeksan meg képekről megtetszett. Emellett kitűztem egy olyan célt, hogy míg Koreában vagyok, addig ellátogatok az összes nemzeti parkba Koreán belül. Már több helyen voltam, de még van elég tétel a bakancslistámon :) :).
Szóvel késve indultunk, kissé késve érkeztünk, mivel kisebb dugók voltak, de azért élveztem az utat. Társaság is jó volt, sok rokonszenves emberrel beszéltem. Sajnos elkövettem egy olyan hibát, hogy a fényképezőgépem akkumulátorát elfelejtettem rendesen feltölteni, a másik (jobbik) aksim meg teljesen le volt merülve, így hát a merülőben lévő akkuval fotóztam, de azért így is jó képek születtek.
Szóval az ősz színei már megjelentek. Nem volt húzós terep, de folyamatosan, kis lejtőn mentünk fölfelé, azért fárasztó volt. Egy trikóban másztam, mivel a völgyben elég fülledt volt az idő, csak a csúcs közelében kellett pulcsit vennem. Ittunk az út menti forrásvízből, nagyon tiszta, kellemes volt.
A csúcsról gyönyörű volt a kilátás, a környék növényvilága is nagyon tetszett. Komolyan mondom, ekkor gondoltam, megérte lemondani a maszktánc fesztiválról ennek a kirándulásnak a javára! :).
A lefelé menet esetén kiderült - a nemzeti parkos bácsik szerint - hogy hosszabb, mint számoltuk, és nem lett volna biztos, hogy világosban leérünk. így azon az úton mentünk le, amin fölmásztunk. Épp megérkeztünk a célhoz, mikor elkapott minket egy záporeső. Nagyon hirtelen történt az egész, szerencsére be tudtunk húzódni a nemzeti parkos irodafülkébe. 10 perc alatt csendesedett a zuhé, így gyorsan lesétáltunk a buszoz. Szivárványt is láttunk, ami állítólag Koreában ritka.
Mikor mentünk le a túraterepről Danyangba, döbbenten tapasztaltam, hogy ott nem volt eső. Ezek szerint a pásztás volt a zápor... Egy kajáldánál álltunk meg, ami a folyó mellett volt. Itt voltak Danyang híres objektumai, azaz a folyóból kiálló sziklák. Iszonyat finom bibmpapot ettünk csigével, meg számtalan páncsonnal. Össze sem lehetett hasonlítani a két héttel ezelőtti bibimpappal, amit Seoraksan kirándulás után ettünk.
Már sötétedett, mikor indultunk haza. Érdekes, Szöulig teljesen sima utunk volt. Szöulba beérve azonban egyből bedugultunk, és egy órát kínlódtunk abba a ****** dugóba... Hát, nem egy nagy élmény ez. De ettől eltekintve szép nap volt a mai :). Kis izomlázat okozott a terep, bár nem volt vészes.
Szóvel késve indultunk, kissé késve érkeztünk, mivel kisebb dugók voltak, de azért élveztem az utat. Társaság is jó volt, sok rokonszenves emberrel beszéltem. Sajnos elkövettem egy olyan hibát, hogy a fényképezőgépem akkumulátorát elfelejtettem rendesen feltölteni, a másik (jobbik) aksim meg teljesen le volt merülve, így hát a merülőben lévő akkuval fotóztam, de azért így is jó képek születtek.
Szóval az ősz színei már megjelentek. Nem volt húzós terep, de folyamatosan, kis lejtőn mentünk fölfelé, azért fárasztó volt. Egy trikóban másztam, mivel a völgyben elég fülledt volt az idő, csak a csúcs közelében kellett pulcsit vennem. Ittunk az út menti forrásvízből, nagyon tiszta, kellemes volt.
A csúcsról gyönyörű volt a kilátás, a környék növényvilága is nagyon tetszett. Komolyan mondom, ekkor gondoltam, megérte lemondani a maszktánc fesztiválról ennek a kirándulásnak a javára! :).
A lefelé menet esetén kiderült - a nemzeti parkos bácsik szerint - hogy hosszabb, mint számoltuk, és nem lett volna biztos, hogy világosban leérünk. így azon az úton mentünk le, amin fölmásztunk. Épp megérkeztünk a célhoz, mikor elkapott minket egy záporeső. Nagyon hirtelen történt az egész, szerencsére be tudtunk húzódni a nemzeti parkos irodafülkébe. 10 perc alatt csendesedett a zuhé, így gyorsan lesétáltunk a buszoz. Szivárványt is láttunk, ami állítólag Koreában ritka.
Mikor mentünk le a túraterepről Danyangba, döbbenten tapasztaltam, hogy ott nem volt eső. Ezek szerint a pásztás volt a zápor... Egy kajáldánál álltunk meg, ami a folyó mellett volt. Itt voltak Danyang híres objektumai, azaz a folyóból kiálló sziklák. Iszonyat finom bibmpapot ettünk csigével, meg számtalan páncsonnal. Össze sem lehetett hasonlítani a két héttel ezelőtti bibimpappal, amit Seoraksan kirándulás után ettünk.
Már sötétedett, mikor indultunk haza. Érdekes, Szöulig teljesen sima utunk volt. Szöulba beérve azonban egyből bedugultunk, és egy órát kínlódtunk abba a ****** dugóba... Hát, nem egy nagy élmény ez. De ettől eltekintve szép nap volt a mai :). Kis izomlázat okozott a terep, bár nem volt vészes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése