Érdekes. Régen mindig volt, még a legpitibb dolgokról is képes voltam kisregényt írni. Most azonban, észrevettem, hogy se nem Jinjuról, sem a most hétvégi kirándulásról nem tudtam részletesen beszámolni, inkább csak fotókkal illusztráltam az egész bejegyzést. Egyszerűen nem ment. Pedig mindkét utazás nagyon jól sikerült, jól éreztem magam mindkét esetben. Vagy épp, mikor épp átélem az élményt, frissen egy csomó minden eszembe jut, "szárnyal az ihlet", de amikor leülök gép elé, elszállnak a gondolataim."Most mit írjak"-érzésem van... Ezúttal szeretnék elnézést kérni olvasóimtól. Kéne papírt-ceruzát magammal hordanom, és leírnom, ha úgy adódik. Tudom, régimódi vagyok, mivel nem az iPad beszerzése jár az agyacskámban. De szeretek kézzel írni, mégha híres is vagyok a nem túl szép írásképemről :) Bár egyik ELTE-s évfolyamtársam megjegyezte, jobban el tudja olvasni az én körmölésemet, mint a sajátját.
Lehet, az is körzre játszik, hogy annyi minden jár az agyamban, lefoglalnak a dolgaim, munkáim. Emiatt ritkábban produkálok nagy agymenéseket. Egyszer megtaláljuk egymást az ihletemmel, remélem. Tudom. Sőt, most is kaptam egy ihletet. Azáltal, hogy elhagyott az ihletem :) :).
Lehet, az is körzre játszik, hogy annyi minden jár az agyamban, lefoglalnak a dolgaim, munkáim. Emiatt ritkábban produkálok nagy agymenéseket. Egyszer megtaláljuk egymást az ihletemmel, remélem. Tudom. Sőt, most is kaptam egy ihletet. Azáltal, hogy elhagyott az ihletem :) :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése