Hétfő reggel, szakad az eső, futni sem tudtam. Jujj :( Soroljam még? Ilyenkor jól jön a pörgős zene. :). Suburban Legends nagyon jó banda :).
Tegnap két baráttal is találkoztam, akik hosszabb időre elutaztak, de most visszatértek! :)
SeRok-kal (tündér volt, kaptam tőle egy nagy tábla csokit :). Kösziii!!!) és egy másik csajjak elmentünk egy "katolikus negyedbe" (ők eléggé hívők). Hapjeongnál van az egész komplexum, egy kis liget, keresztény témájú szobrokkal, a Han-folyó mellett. Azért a buddhista kultúra itt sem tűnt el teljesen. Hatalmas szuvenírboltja van ennek a komplexumnak, ahol mindenféle kegytárgyat lehet venni (rózsafűzér, ékszerek, könyvek stb)... Maga a környék tetszett, a templomba is bementünk. A mise alatt a nők valami fehér terítő-szerűséget viseltek a fejükön (hasonlóan ahhoz, mikor Kijevben voltunk a barlangkolostorokban, néhol nekem is kendőt kellett tennem a búrámra). A szertartás eléggé hasonlított a magyar szertartásra (orgona, zsoltárok stb.), csak hosszú volt. Annyi divatkeresztény van itt (kb. mint a volt szocialista országokban), hogy nem emberi. Az a kis templom eléggé tömve volt, levegőt sem lehetett venni ... Konkrétan a földön ültek az emberek, vagy az ajtóban álltak. Állítólag voltak olyan hívek is, akik Deguból jöttek, hogy részt vegyenek. (ország másik fele...). Nem tetszett annyira a mise, nem értettem semmit vagy talán a tömeg frusztrált. Vagy annyira megszoktam a gitáros, lazább istentiszteletet, hogy már a standard katolikus szertartás "kicsit sok volt?". Költői kérdés, főleg, hogy nem vagyok katolikus. Protestánsank kereszteltek meg, de tisztelem, elfogadom az összes egyéb vallást. Utálom a különböző hitvilágok közötti konfliktusokat. Ja, és megkövezhetnek a vadkeresztény ismerőseim ezért, de nem tagadom: Hiszek a reinkarnációban :).
Állítólag ő volt az első katolikus pap Koreában.
Bogyók...
Connie is visszatért Kínából, neki is nagyon örültem. Hiányzott, utólag visszagondolva, és egyébként is. Rózsavizes candy-t hozott nekünk, Kínában állítólag szeretik a rózsavízzel édesíteni a különféle nasikat.
Tegnap két baráttal is találkoztam, akik hosszabb időre elutaztak, de most visszatértek! :)
SeRok-kal (tündér volt, kaptam tőle egy nagy tábla csokit :). Kösziii!!!) és egy másik csajjak elmentünk egy "katolikus negyedbe" (ők eléggé hívők). Hapjeongnál van az egész komplexum, egy kis liget, keresztény témájú szobrokkal, a Han-folyó mellett. Azért a buddhista kultúra itt sem tűnt el teljesen. Hatalmas szuvenírboltja van ennek a komplexumnak, ahol mindenféle kegytárgyat lehet venni (rózsafűzér, ékszerek, könyvek stb)... Maga a környék tetszett, a templomba is bementünk. A mise alatt a nők valami fehér terítő-szerűséget viseltek a fejükön (hasonlóan ahhoz, mikor Kijevben voltunk a barlangkolostorokban, néhol nekem is kendőt kellett tennem a búrámra). A szertartás eléggé hasonlított a magyar szertartásra (orgona, zsoltárok stb.), csak hosszú volt. Annyi divatkeresztény van itt (kb. mint a volt szocialista országokban), hogy nem emberi. Az a kis templom eléggé tömve volt, levegőt sem lehetett venni ... Konkrétan a földön ültek az emberek, vagy az ajtóban álltak. Állítólag voltak olyan hívek is, akik Deguból jöttek, hogy részt vegyenek. (ország másik fele...). Nem tetszett annyira a mise, nem értettem semmit vagy talán a tömeg frusztrált. Vagy annyira megszoktam a gitáros, lazább istentiszteletet, hogy már a standard katolikus szertartás "kicsit sok volt?". Költői kérdés, főleg, hogy nem vagyok katolikus. Protestánsank kereszteltek meg, de tisztelem, elfogadom az összes egyéb vallást. Utálom a különböző hitvilágok közötti konfliktusokat. Ja, és megkövezhetnek a vadkeresztény ismerőseim ezért, de nem tagadom: Hiszek a reinkarnációban :).
Állítólag ő volt az első katolikus pap Koreában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése