Pörgős hétvége

Elég fárasztó hétvégém volt, ráadásul a laborgépem is felmondta a szolgálatot. Nem értem a problémát. Levittem szakemberhez, nem akarok ebből balhét (egyszer már volt, és akkor épp elég volt). Epilógus: már üzembe van helyezve, a Skype feltelepítése még mindig nem sikerült...:(.  Na nem nyavalygok... Szóval az esős szombatomon elmentem Hongde-re, a találkozóra. Hát, a metrómegállóban, a lépcsőn olyan tumultus volt, hogy az eszméletlen... Szombat este, nyomulnak a fiatalok a diszkóba... És Halloween, sok ember jelmezben feszített... Szóval találkoztunk a kijáratnál, és első állomás a japán kajálda volt. Ha nem elég a nyers halból, most is azt rendeltem. Jött egy koreai fazon, aki elég érdekes figura volt, mindig azzal jött, hogy Szeged milyen szép város, a szegedi lányok mennyire szépek, stb. 

Ezek után átmentünk egy másik helyre, mivel Gabriel kapott házipáleszt valakitől, mert a japán étterem nem volt alkalmas olyan célokra, mint a pia letesztelése. Az étterem neve Roomanya volt, ami kb. egy európai késdobálós kocsma hangulatát akarta visszaadni. Valamennyire sikerült, de full ázsiai köntösben. Végül megkóstoltuk a banános makgolit, epres sojut, amik finomak voltak. A páleszt főleg  a magyarbarát koreai pasasok itták meg, be is csiccsentek tőle rendesen. Mivel kaját is kellett rendelni a löttyökhöz,  kagylós-rákos levest választottunk. A csajok ódzkodtak a garnélától, "mert szeme van" :) :). Engem nem zavart, bár láttam már ennél durvábbat is...
Epres soju 

Pálesszal pózolós, nyuszifül -mutogatós...

 A kocsma belülről.

 Roomanya? Ez most vicc? heheheh

Kicsit korábban elbúcsúztam a bandától, mivel másnap korán kellett indulnom. Bakker, Hongde annyira komplex hely, nehezen találtam a metrómegállóhoz... A koreaiak, akiket kérdeztem, meg néztek rám, mint borjú az új kapura... Mintha  a Holdról jönnék, vagy valami...Az ilyen dolgok még most is felforraljál az agyvizemet...

Gondolkodtam, menjek-e túrázni másnap, mivel elég álmosan ébredtem. Végül is döntöttem, és elindultam. Ősz van, és ilyenkor ki kell használni az értékes szabadidőt!! A Bukhansanba mentünk, ott már régen jártam. Az az igazság, vágyódtam arra, hogy kicsit utazzak, távolabbi szép tájakat is láthassak.  Ezzel a bandával már régen voltam, így elindultam. Több rég nem látott ismerőssel futottam össze, akiknek örültem.

A busz indult, hamarosan meg is érkeztünk. Végigmentünk a kis utcán, ahol a gingkofák érett termése miatt kicsit kutya***r szag volt. Eleinte elég ólmos voltam, később kezdtem élvezni a gyaloglást. A hegységben a levelek gyönyörűek voltak :).

 Ez nagyon jól sikerült kép, hehehe :) Nem mertem utána csinálni :)

Háát... Elég meleg volt, megbántam, hogy vastag farmert vettem ma...

 A Bekungde (Bukhansan legmagasabb csúcs) nem mentünk fel, mivel olyan tömegnyomor volt, hogy rossz volt nézni. A Nokjebong nevű csúcsra viszont igen, ahová hivatalosan nem vezet  turistaút. Néhol elég babapopó-simaságúak a sziklák, de azért meg lehet oldani az oda való feljutást.  Sam gyakran dúdolta azokat a nótákat, amiket a helyi zöldségesnél szoktam mindig hallani.  (kicsit mulatószene-fíling) Így definiálta, hogy "ajuma music"... Ezen a kifejezésen röhögtem végig :)

 Egy távoli kép a Bekunde-ról. Néha elég húzós, fárasztó szakaszon mentünk. De azért jó volt :)

 Őszi színek :)

Elég fáradt voltam estére, 9kor, mire megérkeztem haza, már nyitva sem bírtam tartani a szemem, hamar ágyba zuttyantam. Jól éreztem magam, és örültem, hogy végül is nem maradtam otthon. Úristen otthon (mármint magyar földön) már havazott... El sem hiszem... Remélem, decemberig nem fogunk havat látni. Akkor viszont örülni fogok neki :).