Campus ősszel

Csak pár őszi fotó a suliról. Ismét... :) Egy rossz hírrel ébredtem: A Naejangsan hegységben (ahová most hétvégén megyünk) kigyulladt a nagy múltú és híres buddhista szentély. Elvileg gyújtoghatás okozta. "Szerencsére" állítólag csak egy épület károsodott, de akkor is... Állítólag gyújtogatás történt. Ami a vandalizmust illeti: Szöulban van a Namdaemun market, ami egy nagy piac. A Namdaemun főkaput 2008ban (és pont a szülinapom napján...:( :( ) szintén felgyújtottak. Állítólag valaki őrült tette, aki bosszút akart állni vele a koreai kormányon valami sérelemért. Szöul nemzeti kincse, nevezetessége volt... Túlélte a japán inváziót, illetve a koreai háborút is. Állítólag az a bizonyos őrült a Changgyenogung palotát is fel akarta gyújtani, de nem sikerült... a források szerint 10 évre ítélték el... És ha 2018-2019ben szabadul, mi garantálja, hogy nem fogja folytatni a vandálkodást? Szóval itt is előfordul az ilyen.

Halloween van ma. Mindenszentek. Még egy zombival sem találkoztam. Majd ma jobban figyelek :).

 Rohadt jó arra ébredni, hogy a szobatársad hazatér egy túl jól sikerült buli után... A koreaiakról tudni kell, hogy szeretnek inni, de nem nagyon bírják a piát. Meséltem már arról, mikor reggel észrevettem, valaki összeokádta a koleszban a lépcsőt. Egyszer azt hallottam, az alkohol-dehidrogenáz enzimük nem működik rendesen. Vasárnap, mikor túra után mentünk a metróhoz, akkor is láttam egy fószert, aki a virágládáknak dőlt, és mozdulatlanul feküdt. Tudom, otthon  is gyakran előfordul az ilyen. Azt hallottam, vasárnap reggelenként Hongde (Gangnam, Itaewon) teli van utcán fetrengő, józanodó fiatalokkal. Vicces lehet... Egyszer valaki mesélt egy angoltanárról, aki utolsó koreai napján úgy berúgott, hogy nem talált haza, és az utcán aludt, valaki meg kirabolta, elvitte a készpénzét, kameráját... Gáz...


Hűl az idő, már elkezdtem fázni...  Ha futok, mozgok, akkor minden rendben van, élvezem a fizikai aktivitást. De a laborban már megint hideg van...

Pörgős hétvége

Elég fárasztó hétvégém volt, ráadásul a laborgépem is felmondta a szolgálatot. Nem értem a problémát. Levittem szakemberhez, nem akarok ebből balhét (egyszer már volt, és akkor épp elég volt). Epilógus: már üzembe van helyezve, a Skype feltelepítése még mindig nem sikerült...:(.  Na nem nyavalygok... Szóval az esős szombatomon elmentem Hongde-re, a találkozóra. Hát, a metrómegállóban, a lépcsőn olyan tumultus volt, hogy az eszméletlen... Szombat este, nyomulnak a fiatalok a diszkóba... És Halloween, sok ember jelmezben feszített... Szóval találkoztunk a kijáratnál, és első állomás a japán kajálda volt. Ha nem elég a nyers halból, most is azt rendeltem. Jött egy koreai fazon, aki elég érdekes figura volt, mindig azzal jött, hogy Szeged milyen szép város, a szegedi lányok mennyire szépek, stb. 

Ezek után átmentünk egy másik helyre, mivel Gabriel kapott házipáleszt valakitől, mert a japán étterem nem volt alkalmas olyan célokra, mint a pia letesztelése. Az étterem neve Roomanya volt, ami kb. egy európai késdobálós kocsma hangulatát akarta visszaadni. Valamennyire sikerült, de full ázsiai köntösben. Végül megkóstoltuk a banános makgolit, epres sojut, amik finomak voltak. A páleszt főleg  a magyarbarát koreai pasasok itták meg, be is csiccsentek tőle rendesen. Mivel kaját is kellett rendelni a löttyökhöz,  kagylós-rákos levest választottunk. A csajok ódzkodtak a garnélától, "mert szeme van" :) :). Engem nem zavart, bár láttam már ennél durvábbat is...
Epres soju 

Pálesszal pózolós, nyuszifül -mutogatós...

 A kocsma belülről.

 Roomanya? Ez most vicc? heheheh

Kicsit korábban elbúcsúztam a bandától, mivel másnap korán kellett indulnom. Bakker, Hongde annyira komplex hely, nehezen találtam a metrómegállóhoz... A koreaiak, akiket kérdeztem, meg néztek rám, mint borjú az új kapura... Mintha  a Holdról jönnék, vagy valami...Az ilyen dolgok még most is felforraljál az agyvizemet...

Gondolkodtam, menjek-e túrázni másnap, mivel elég álmosan ébredtem. Végül is döntöttem, és elindultam. Ősz van, és ilyenkor ki kell használni az értékes szabadidőt!! A Bukhansanba mentünk, ott már régen jártam. Az az igazság, vágyódtam arra, hogy kicsit utazzak, távolabbi szép tájakat is láthassak.  Ezzel a bandával már régen voltam, így elindultam. Több rég nem látott ismerőssel futottam össze, akiknek örültem.

A busz indult, hamarosan meg is érkeztünk. Végigmentünk a kis utcán, ahol a gingkofák érett termése miatt kicsit kutya***r szag volt. Eleinte elég ólmos voltam, később kezdtem élvezni a gyaloglást. A hegységben a levelek gyönyörűek voltak :).

 Ez nagyon jól sikerült kép, hehehe :) Nem mertem utána csinálni :)

Háát... Elég meleg volt, megbántam, hogy vastag farmert vettem ma...

 A Bekungde (Bukhansan legmagasabb csúcs) nem mentünk fel, mivel olyan tömegnyomor volt, hogy rossz volt nézni. A Nokjebong nevű csúcsra viszont igen, ahová hivatalosan nem vezet  turistaút. Néhol elég babapopó-simaságúak a sziklák, de azért meg lehet oldani az oda való feljutást.  Sam gyakran dúdolta azokat a nótákat, amiket a helyi zöldségesnél szoktam mindig hallani.  (kicsit mulatószene-fíling) Így definiálta, hogy "ajuma music"... Ezen a kifejezésen röhögtem végig :)

 Egy távoli kép a Bekunde-ról. Néha elég húzós, fárasztó szakaszon mentünk. De azért jó volt :)

 Őszi színek :)

Elég fáradt voltam estére, 9kor, mire megérkeztem haza, már nyitva sem bírtam tartani a szemem, hamar ágyba zuttyantam. Jól éreztem magam, és örültem, hogy végül is nem maradtam otthon. Úristen otthon (mármint magyar földön) már havazott... El sem hiszem... Remélem, decemberig nem fogunk havat látni. Akkor viszont örülni fogok neki :).

Szombat kora délután, és szakad az eső, reggel óta... Hideg van, tipikus "semmihez sincs kedvem" hangulatom van. Reggel futottam az esőben. Nem egy kellemes élmény, de most kellett. A túrát az eső miatt elhalasztották, de holnap megyek. A tegnapi "buli", kicsit kiszívta az energiámat, pedig nem is ittam. Jó látni, hogy a komoly kutatók, orvosok is tudnak bolondozni, röhögni, szórakozni. Néha megfeledkezem erről, pedig volt rá már példa. Ők is emberből vannak.

Ma este lesz egy találkozóm, egy közös kajálás pár honfitársammal. :). Vicces, két hónapja megint csak Skype-n hallok magyar dumát. De egy előnye van, hogy nem értik, mit mondok: kimondhatom, leírhatom papírra azt is, ami nem tetszik. Hehehe :)
De vasárnap kicsit túrázom, jövő hétvégén pedig úgy néz ki, eljutok abba  a hegységbe, amivel két éve "szemezek" (Naejangsan végre, remélem, nem lesz csalódás, és Byeonsanbando, bár az utóbbi most ütött szöget a fejembe). Tudom, dilis vagyok, de a madárnak néha röpködnie kell... :).

Buli tengeri herkentyűkkel

Ma egy konferencián voltunk Incheonban. Magáról a konfiról nem beszélek részletesen. A posztereinket mutattuk be. Viszont, mikor az elhúzódó előadások véget értek (egyes profok rossz szokása, hogy szeretnek két liter vizet önteni a fél literes üvegbe, azaz rohadtul nem tartják az időkorlátot), egy halas étterembe mentünk.

Életemben nem ettem ennyi nyers halat, meg tengeri herkentyűt, mint ma este...Volt egy-két ember, akinek annyira nem jött be, de én elég fura magyar vagyok.Ahhoz képest, hogy nincs tengerpartunk, szeretem a tengeri herkentyűket.
Jujj, nyers hal, imádtam.

 Hehehehe :)

 Rák, amit helyben sütöttek, sóágyon. Bakker, a rákok, mikor odatették elénk a fazekat, még éltek, sikítottunk, mikor kiugráltak a fazékból. Mikor megsültek, szép pirosak lettek :).

 Ökörködünk, ökörködünk...

 Algatölcsér, halikrákkal.

 Jókislányos- nyuszi(szamár)fülmutogatós....

 Rengeteg féle kaját kaját kóstoltunk, és nagyon finom volt szinte minden. A buli zárásaként egyik prof koreai dalt kezdett el énekelni. Valami tradicionális koreai nótát a barátságról. Többen is kornyikáltunk, a többiek tapsoltak, nevettek. Jól szórakoztunk, örültem, hogy Főnököm utolsó pillanatban tanácsolta, menjünk el erre a konferenciára. :). Mert csütörtökön tudtam meg... Egyik osztálytársnőm nagyon aggódott, hogy mérgező a nyers hal/osztriga stb. Ezek azonban akváriumban lettek "tenyésztve", direkt evési célokra. Tudom, csajok, megérdemelném, hogy következő életemben garnéla legyek, és  engem is élve süssenek meg... :S

Csak egy kis rock'n'roll :)

Annyi minden van most az agyamban. hogy nem emberi. Teljes a káosz. Nem is történt nagyon olyan dolog, amiről írni tudnék. Két hónapja jöttem vissza. A szokásos fíling-azaz alapjába véve, pár rossz momentumot (percet, órát, esetleg napot, amik horror-fílingek. Bár ritkább az ilyen) leszámítva viszonylag jól érezm magam. A "Gangnam-style" őrület még mindig tart. Érdekes, nekem sem uncsi, pedig az aktuális idényslágerek sosem "feküdtek" nekem.

Az őszi levelek gyönyörűek, lehet, szombaton túrázunk egyet a Bukhansanon. Jövő hétvégét meg nagyon várom! Tudom, link vagyok, hogy túrázom. De ezek a spirituális tisztítások kellenek nekem! Akkor is!!

Jövő héten lefotózom a padlizsános "csodakajámat". Vagy elkészítem brokkolival, úgy is finom lehet. A Két kedvelt zöldséges "standom". Találkoztam már ott osztálytársakkal, tehát nemcsak én ismerem azt a helyet. Viszont én a kisebb méretű édesburgonyát szoktam választani, mivel azt könnyebb pár perc alatt "meggőzölni". Van, aki a nagyobb darabot részesíti előnybe. Amúgy klassz dolog az édesburgonya. Kicsit olyan íze van, mint a főtt gesztenyének :).

Elhagyott az ihletem

Érdekes. Régen mindig volt, még a legpitibb dolgokról is képes voltam kisregényt írni. Most azonban, észrevettem, hogy se nem Jinjuról, sem a most hétvégi kirándulásról nem tudtam részletesen beszámolni, inkább csak fotókkal illusztráltam az egész bejegyzést. Egyszerűen nem ment. Pedig mindkét utazás nagyon jól sikerült, jól éreztem magam mindkét esetben.  Vagy épp, mikor épp átélem az élményt, frissen egy csomó minden eszembe jut, "szárnyal az ihlet", de amikor leülök gép elé, elszállnak a gondolataim."Most mit írjak"-érzésem van... Ezúttal szeretnék elnézést kérni olvasóimtól. Kéne papírt-ceruzát magammal hordanom, és leírnom, ha úgy adódik. Tudom, régimódi vagyok, mivel nem az iPad beszerzése jár az agyacskámban. De szeretek kézzel írni, mégha híres is vagyok a nem túl szép írásképemről :) Bár egyik ELTE-s évfolyamtársam megjegyezte, jobban el tudja olvasni az én körmölésemet, mint a sajátját.

Lehet, az is körzre játszik, hogy annyi minden jár az agyamban, lefoglalnak a dolgaim, munkáim. Emiatt ritkábban produkálok nagy agymenéseket. Egyszer megtaláljuk egymást az ihletemmel, remélem. Tudom. Sőt, most is kaptam egy ihletet. Azáltal, hogy elhagyott az ihletem :) :).

Esős hétfő reggel

Hétfő reggel, szakad az eső, futni sem tudtam. Jujj :( Soroljam még? Ilyenkor jól jön a pörgős zene. :). Suburban Legends nagyon jó banda :).

Tegnap két baráttal is találkoztam, akik hosszabb időre elutaztak, de most visszatértek! :)
SeRok-kal (tündér volt, kaptam tőle egy nagy tábla csokit :). Kösziii!!!) és egy másik csajjak elmentünk egy "katolikus negyedbe" (ők eléggé hívők). Hapjeongnál van az egész komplexum, egy kis liget, keresztény témájú szobrokkal, a Han-folyó mellett. Azért a buddhista kultúra itt sem tűnt el teljesen. Hatalmas szuvenírboltja van ennek a komplexumnak, ahol mindenféle kegytárgyat lehet venni (rózsafűzér, ékszerek, könyvek stb)... Maga  a környék tetszett, a templomba is bementünk. A mise alatt a nők valami fehér terítő-szerűséget  viseltek a fejükön (hasonlóan ahhoz, mikor Kijevben voltunk a barlangkolostorokban, néhol nekem is kendőt kellett tennem a búrámra). A szertartás eléggé hasonlított a magyar szertartásra (orgona, zsoltárok stb.), csak hosszú volt. Annyi divatkeresztény van itt (kb. mint a volt szocialista országokban), hogy nem emberi.  Az a kis templom eléggé tömve volt, levegőt sem lehetett venni ... Konkrétan a földön ültek az emberek, vagy az ajtóban álltak. Állítólag voltak olyan hívek is, akik Deguból jöttek, hogy részt vegyenek. (ország másik fele...). Nem tetszett annyira a mise, nem értettem semmit vagy talán a tömeg frusztrált. Vagy annyira megszoktam a gitáros, lazább istentiszteletet, hogy már a standard katolikus szertartás "kicsit sok volt?". Költői kérdés, főleg, hogy nem vagyok katolikus. Protestánsank kereszteltek meg, de tisztelem, elfogadom az összes egyéb vallást. Utálom a különböző hitvilágok közötti konfliktusokat. Ja, és megkövezhetnek a vadkeresztény ismerőseim ezért, de nem tagadom: Hiszek a reinkarnációban :).

Állítólag ő volt az  első katolikus pap Koreában.

 Bogyók...

  Connie is visszatért Kínából, neki is nagyon örültem. Hiányzott, utólag visszagondolva, és egyébként is. Rózsavizes candy-t hozott nekünk, Kínában állítólag szeretik a rózsavízzel édesíteni a különféle nasikat.

Almák és történelem

A szombati korai rohanás eredménye az volt, hogy majdnem korán érkeztem ki Sport Compelx megállóhoz. Hiába, aludni nem tudtam, inkább ilyenkor jobb elindulni. A női mosdóban hatalmas volt a sor, de több ismerős megjelent. Kevés dugóval, időben értünk Mungyeong -ba, ahol az esemény volt. Páran elindultak meghódítani valami ütősebb szikát, mi pedig a "történelmi útvonalon" indultunk el. Azért történelmi, mivel régen itt húzódtak a kereskedelmi útvonalak Szöul és Busan között. Közben a fesztivál helyszínén mentünk keresztül, és így rendesen igénybe vettük a kóstolót az almát áruló standoknál. Iszonyatos finom almák voltak. Hamarosan elértük az első kaput.

A fák itt már fölvették az őszi ruháikat, gyönyörű volt a környék.

 Az első kapu. Három ilyen kaput érintettünk, kb. hét kilométerre volt egymástól az első és az utolsó.

 Kunyhó... Szerintem ez valaha régen éjszakai szállás volt utazók számára. Sok ilyen objektumot láttunk útközben,

 Csak mert szép :). Az út enyhén lejtett fölfelé, sima, könnyen járható volt. Futóterepnek kiváló lenne-állapítottam meg.

 Vízikerék

 Persze a bolondozás evés közben sem maradt el :).

 A második kapunál omijás (piros bogyós) makgolit adtak ingyen, meg valami csípős-algás halat. Iszonyat finom volt mind a kettő. Nagyon élveztem a sétát.

 A harmadik kapunál a kilátás: Ezt a hegyet meg fogom mászni, az tény és való!

 Ajusshi-k flörtölnek velünk, hehehe. Ok, csak fotózkodnak, de ezt már megszokhattuk, hogy a koreai bácsik szeretnek külföldi csajokkal közös képeket csinálni.

 Sajnos a harmadik kapunál nagyon megijedtem: Kamerám egyik pillanatról a másikra felmondta a szolgálatot. Nem tudom, mi lehetett vele, de nem lehetett vele fókuszálni, a gombokra sem reagált. Akkumulátor biztos nem lehetett gond, hideg sem volt. Hazafelé a buszban újra rendesen működött. De ez az incidens kicsit rányomta a bélyeget a mai napomra, bár igyekeztem nem mutatni. Mindenesetre ajánlottak nekem egy helyet, ahol érdemes megnézetni. Mindeképp meg fogom nézetni szakemberrel egyszer. Lecserélni még nem akarom.

Sétáltunk vissza, kicsit elfáradtunk. Az előző írásomban azt mondtam, a fesztivál csalódás volt. Abban reménykedtem, lesznek majd helyek, ahol lehet almát szedni a fáról. Ehhez képest el voltak kerítve az almafák, csak fotózkodni lehetett velük. A gyümölcsöket is elég drágán árulták 20-30 -40 dollárokért, ami szerintem nem éri meg...

Szerencsére a "mászók" is időben jöttek, és időben el tudtunk indulni. Korábban érkeztünk Szöulba a vártnál. Mivel három napja nem aludtam rendesen, most végre ki sikerült pihennem magam :).

Almafesztivál

Jó volt a kirándulás, gyönyörű őszi színeket láttunk!! Kamerám azonban felmondta a szolgálatot, egyik pillanatról a másikra. Most pedig megjavult, mintha mi sem történt volna... Az almafesztivál kicsit csalódás volt, de maga a környék tetszett. Majd holnap mesélek részletesen. Pár fotó előzetes:

Pár feljegyzés

Elvoltunk egy két napos konferencián, Szöulban. Elég jól éreztem magam, előadást is tartottam. Bár izgultam, de elégedett vagyok. Nem lehettem olyan rossz, mivel a kollégáim elismerően vigyorogtak rám, és rázták meg a kezem, miután végre túlsetem rajta. De azt az idegességet, amit akkor éreztem, mikor kisétáltam a "pódiumra", nem felejtem el. A legtöbb prezi koreaiul volt, mi addig a saját dolgainkkal igyekeztünk foglalkozni. Egy régi baráttal (korábbi osztálytárssal) is összefutottunk, örültünk egymásnak. A kutatóintézet, ahol az egész konferencia volt, nagyon tetszett. Ezt komolyan mondom.

Egy valami nem tetszett: Az első nap volt egy közös vacsi, egy látszólag pöpec, sütögetős helyen. Azt mondták, disznóhús lesz, kiderült, marhát rendeltek. Megoldódott a szitu nagyjából, de  azért a felszolgálók elég arrogánsak voltak, sütött róluk a xenofóbia (szerencsére ritkán tapasztaltam ilyent, de néha előfordultak kisebb dolgok)... Én meg nem akartam úgy enni, hogy a kollégáim, akikkel nagyon jól kijövök, vallási okokból nem ehetnek marhát (hinduk). Szóval samgyopsalt ettünk, de mikor még egy adagor akartunk rendelni, mondták, elfogyott.  

...csak mert szép...

A konferencia végén nyereményeket sorsoltak ki. Kollégám kitalálta, hogy több lapot betesz a nevünkkel (2 vagy 3), nagyobb eséllyel nyerünk rajta. Volt, aki még élelmesebb volt, vagy 10 lapot készített a saját, vagy épp a haverjai, munkatársai nevével. Persze kiderült a turpisság, többség lebukott, csak egy nyereményt kaphatott minden nyertes. Dehát növeltük az esélyt :). Kollégáimmal mi is nyertünk egy-egy csomagot. Az enyémben tusfürdő-testápoló volt, aminek örültem. Rendes volt az indiai sráctól, ha már az ajándék étolajamat neki adtam (én nem tudom használni, mivel jelenlegi fészkem főzési lehetőségei már ezerszer mondom, limitáltak. Neki nagyobb szüksége van rá)

Egy madaras "aranyköpés"
Én: Tegnap egy fekete nadrág és blúz volt rajtam.
Anyu: Akkor tegnap varjú voltál.
Én: Nyugi, Anyu, ma pingvinnek öltöztem!!! (fekete nadrágkosztüm, fehér blúzzal)

Na alszom, holnap korán kell kelni...

jujj...

Most mondták nekem az otthoniak, hogy hosszúhétvége lesz most (mármint október23 miatt), és én meg nem értettem először, mi okból... Telik az idő...

Hétvégi kép, épp a kívánságlámpásokat csináljuk :)

 Hehehe :)

 

A Gayasan völgye

A szentély megcsodálása után ebédeltünk, ami hegyi zöldségekből, gombákból állt, nagyon finom volt. Bár a gombát nem kellett volna megcukrozni...

Miután jóllaktunk, mentünk egy kisebb kirándulásra egy gyönyörű szurdokvölgybe.

 Ez a buddhista objektum szerintem ízléstelen volt. Mégis sokan pózoltak ott...

 Egy meredek lépcsőn fölmentünk egy kisebb szentélyhez, ahonnan szép kilátás nyílt,

 A hegy :).

 Egy csokor helyi virág :).

 Kolibri? Valami lepkeféle..

 A hegység már messziről.

 Learatott rizs

 Rizskalász

Elnézést, hogy most nem írtam részletesen, de valahogy nem megy. Van, amikor rengeteget tudok írni, de most nem. A képek mindent elmondanak. :). A buszút elég hosszú volt, de kevés dugóval megúsztuk a hazautat.