Lassan megyek...

Öt nap :). Lassan el kell kezdeni pakolni... Nem lesz sok cuccom, de sejtem, hogy azért lesz mit zsákba tenni itt is:) (csokik, koreai kekszek sok helyet foglalnak) A nagyhátizsákkal megyek. Két éve nem használtam, mivel tavaly a kerekes bőrönd-kisebb hátizsák -kettőssel mentem. Szombat este levettem a batyum a szekrény tetejéről, hogy beletegyek valamit... Csupa por volt. Itt az ideje a csomagolásnak. Csak szép, nyugodtan, nem utolsó percre hagyva. Hogy szombatra márcsak a laptop betétele maradjon.

Ezen a képen elérzékenyültem...Lenyűgöző állatok a kutyák :). Magyarázat: Egyik kutya vak, a másik meg "segíti" a társát. Imádom a kutyákat, még mindig, és ha lesz lehetőségem, saját családom, tartani fogok egy ebet is! :)

 Most a kéziseinkért szorítok épp... Korea ellen játszanak... Nyerjétek meg, fiúk!! A vízilabdások miatt már majdnem elsírtam magam... (Otthon azt mondták, elbízták magukat a vízilabdások, kellett nekik a pofára esés, megérdemelték. Hát, én erre annyit mondok, remélem, felébrednek most már, és tényleg rendesen játszanak majd) Esküszöm, nem fogom a koreai ismerőseim orra alá dörgölni, ha nyerünk!! :)

Kicsit később: NYERTÜNK!!! :) Vééégre!! :) Gratula, srácok, kellett nagyon!! Csak így tovább!!!

Még egy érdekesség: A svájci- (dél) koreai focimeccsen Korea kiütötte Svájcot, és az egyik sportoló rasszista megjegyzést tett Koreára a Twitteren ("Szétverem..." "mongolidok" meg hasonlók). Ezt a svájci sportolót kizárták az olimpiai csapatból. Hát, mit mondjak? Ő tényleg megérdemelte!!!Nem modom ki, mennyire...

Csak azt nem értem, most a héten miért rándul görcsbe néha a gyomrom... Tudom, utazás, megyek lassan, idegesség, hogy mindent elintézzek indulás előtt, és egyebek. Nem félek a repüléstől, továbbra sem. Csak azért szurkolok, hogy ne késsen a moszkvai gép, és elérjem a pestit... jujj...

Indiából jöttek

 Újabb indiai ajándék az aktuális visszatérőtől! :) Indiai csoki, illetve ez a gyönyőrű csiszolt kagyló (biztos, mert tudja, szeretem a tengeri kagylókat). Hihetetlenül szép!!! Köszönet érte! (mellesleg a csokoládé is nagyon jó) Igyekszem majd magyar csokival viszonozni egy hónap múlva ilyenkor, ha visszajöttem :).

Megvan az előnye, ha kicsit nemzetközi a társaság. Márciusban, illetve 10 nappal ezelőtt is ettem/ettünk indiai rágcsát illetve süteményt, mikor visszatértek az osztálytársak. Elég zsírosak, curry, magok, talán fenyőgyanta ízét is éreztem. Többi hozzávaló rejtély számomra.

 

Norebang-csak úgy magyarosan

Jól éreztem magam ma este!!! :) Délután négy fele indultam el Hapjeong állomásra. Sima utam volt. A Bundang line-n láttam egy olyan kissrácot, akinek olyan volt a haja, mint SP-nek, mellesleg olyan satyak volt rajta, mint Fluor Tomikán... (márcsak az hiányzott, hogy kimondja "na mivan, öcsém?"-mint vv cristofel... harmadik világháború...) Nem mertem elővenni a kamerámat, de egy diszkrét fotót csináltam róla a mobilomon. (sajnos nincs USB-m, de megkérdem a srácokat hol lehet szerezni ilyent.)
Írtam egy csomót, és elveszett... Utálom az ilyent...
Szóval megérkeztem, és már az elején gyanús volt, hogy rosszul emlékeztek a metrómegálló kijáratára a szervezők... De kapcsoltam, elindultam ellenkező irányba, megláttam a Woori -bankot, ami támpontnak volt megadva, megnyugodtam. Pont akkor hívtak volna, de már minden rendben volt. Nyolcan voltunk. Gabriel, aki kinn él, kölcsönösen olvassuk egymás webnaplóját, és Melinda a barátnője. Imi, aki szimplán turistáskodik, ő fejéből pattant ki az ötlet. Judit, aki szintén kinn van a párjával. Móni, aki a Kyunghee University könyvtárában dolgozik (ösztöndíjas). Két koreai is jött, Karcsi, aki nagy magyar-fan, pár szót tud magyarul. Tudja a Himnuszt, Szózatot:). Janka, aki magyar szakos. Ő jól beszélt magyarul :). A kávézóban elvoltunk egy darabig, dumáltunk. Hangulatos hely volt. Ez a gramofon nagyon jópofa!

Aztán vacsi, kerestünk kajáldát, végül egy japán étteremben kötöttünk ki. Hongede felé menet meséltek nekem arról, hogy reggelente mennyi részeg fiatalt látni fura pózban. A berúgós bulikat nem szerettem sosem. Én pia nélkül, vagy max. egy sörrel is jól tudom magam érezni, ha nagyritkán bulizom...  Húst ettünk, volt aki sajtosat, volt aki édesburgonyásat. Én az előbbit, mivel az édesburgonyát csak natúran szeretem igazán. Egy HP is előkerült, Karcsi lázba jött tőle! :)

Volt, akire "várt a tökhintó"- bocsánat a lopásért, de tetszik a kifejezés :). A többség Karcsi javaslatára, és meghívására norebangba ment. Na ott jót buliztunk! :) Volt, aki nem énekelt. Móni, Karcsi és én rongyosra kornyikáltuk a torkunkat... :) A pálinka  a képen csak photoshop!!! (ok, tényleg vittek... de becsszó, én józan maradtam!!!)

Karcsi jó volt. Megpróbálta magyarul énekelni az Aladdin betétdalát, egy darabig sikerült is neki :). ("A whole new world")

Én sem tétlenkedtem... Épp a "We are the Champions"-t énekeljük, heheh :) Kicsit hibáztam ebben...

A belinkelt dal az utolsó dalunk volt, egy koreai szám, de nekem tetszett! :) Elég későn értem haza (vonatok időben jöttek, de onnan nekem legalább egy óra a hazaút), most is álmos vagyok, de megérte! :) Köszönet, hogy kitaláltátok, megszerveztétek és hogy el is jöttetek! Magyarország megszerezte az olimpián első ezüst-arany és bronzérmét!!! Csak így tovább!!! :)

GANGNAM STYLE (강남스타일)

Most ez a szám nagyon menő Koreában... Amúgy tök poén!!! :) Az Itaewon Freedom tesója, csak kicsit hardcore verzió, heheheh :) Jól nyomja ez a rapper fószer :). Állítólag hatalmas energiája van, együtt táncol a háttértáncosokkal, és még a koncert szünetében is stand-up comedy-t ad elő.Tegnap ronggyá röhögtük magunkat rajta, mikor megnéztük az egyikük telóján a klippet. Kicsit az "I'm sexy and I know it" feeling. Tudom, marhaság, de akkor is viccesen marhaság :).Gangnamról már meséltem, hogy közel hozzánk, egy tipikus bulis negyed. (Gangnam, Itaewon és Hongde triumvirátus...)

Szöulban, Jongno Tower, honfitársak, Gwangamun és egyebek

Jó napom volt!!! :)Fejfájással ébredtem, mivel sokat idegeskedtem a múlt héten. Sajnos ez nálam így szokott kijönni, ha pár napig folyamatosan ideges vagyok, akkor fáj a fejem utána. A futás sokat javított rajta, de még nem voltam az igazi. Kellett még egy koffein-bomba (értsd, földimogyorós Ghana csoki, imádom) és egy csomó lötyi (nyugi, csak víz), hogy használható legyek. Dél körül, kicsit megkésve találkoztunk négyen, magyarok, Jonggak megállónál. Honfitársaim kicsit késtek, de megtaláltuk egymást, és fölmentünk a Jongno-Tower-be. Szép volt a kilátás, főleg a WC-ből...

 A kilátás a WC-ből :) Félelmetes volt lenézni, kicsit tériszonyom lett. Mikor lifttel mentünk le, akkor kicsit pattogott a fülem, ugyanúgy ahogy egy kisebb röpcsi fel-és leszálásakor. (nagy gépeken ez nem jelentkezik, csak kisgépeken)

Aztán a Cheongycheon pataknál sétáltunk. Ki  volt írva, fürödni, táborozni, enni, dohányozni stb. tilos, mégis több gyerek belerohant a vízbe. Ami egy felnőtt embernek kb. térdig, egy gyereknek hasig ér, akik nagy lelkesen belementek ruhástul.  "Noooormális??" -kérdezte a frissen érkezett honfitársam. Nekem már szemem sem rebbent. Én is szoktam ezt csinálni :). Tudom, és megértem, hogy egy európai ember szörnyülködik, ha a ruhában pancsolást látja, én is nehezen emelkedtem felül ezen a tartózkodásomon, de már szoktam csinálni nyáron, a múlt szombati fejezetben világosan leírtam, miért merem. Aztán láttunk híd alatt piknikező ajusshi-kat. Hát, no comment :). Ok, cigicsikkere nem akadtunk.
Egyébként olimpia-lázban égett/ég Szöul. A híd alatt volt egy fotókiállítás a koreaiak sikereiből, és papír-érméket lehetett aláírni, üzenni a koreai csapatnak :).
Jellemző rám, de ezt írtam. Magyarul!!! :) :)

Ez a híd valaha egyn kereskedelmi útvonalhoz tartozott, a királyi palotához vezetett.

 A híd kövei között lámpák.

 Vízesés és csiga-itt kezdődik a patak.

Ezután nem sokkal kettéváltunk. A továbbiakban beszéljenek a képek, holnap tuti lesz agykapacitásom, hogy írjak róla, most kerül az ihlet. Írni nem akarok, mivel abból csak halandzsa lenne...
Szóval örömmel jelentem, agyam rendeződött annyira, hogy nagyvonalakban leírjam, mit csináltunk még tegnap.
Magyar zászló annak emlékére, mi is támogattuk Dél-Koreát a koreai háborúban.

 Gwanghamunon a gyerekek játszanak a szökőkútban. Megint hallottam a méltatlankodást, de én ezen is csak röhögtem :)

 A kissé késői ebéd :). Insadongon tudok egy jó és hangulatos koreai kajáldát, ahol már ettem én is, emiatt bátran merem ajánlani. Kellemes hely, kaja is nagyon jó. Mellesleg árakkal sem szálltak el, megfizethető. (Viszonyítottuk ahhoz, hogy a Váci-úton kétszeres-háromszoros árakon lehet ugyanazt kapni, mint egy kevésbé menő negyedben) Én tofus-tengeri herkenytűs szójalevest ettem (nem fintorogni a polipkarok láttán!!! :)). De mivel ez jó hely, a bulgogit ajánlottam "az újoncnak", szerencsére sikerrel :).Legalábbis elmondása szerint. Én hiszek neki :).

 Jogyesa-hoz is odamentünk. Valami buddhista szertartás volt. A lampionokat már leszedték a kültérben, de szentélyen belül még ott díszelegtek. Érdekes anomália: A buddhista kultura a hirdeti leginkább az egyszerűséget, de a szentélyeik nekik a legszebbek.

Lehet, hogy keresztény létemnek nagy árulása, hogy azt mondom, a buddhista szentélyekm, kultúra tetszik, de ez az igazság. Már mesélten, hogy érdekel a buddhizmus. :)

 Lampionok a Jogyesa bejáratában. Csak most tűntek fel. Este milyen szépek lehetnek :).

 Ez tetszett: Villanykörte alakú sövény!!! :)

Visszasétáltunk Gwangamunra, bementünk a múzeumba, Egy koncert készülődött. Először azt hittük, komolyzenei lesz. De szaxofonok, dobok és szintetizétor voltak kikészítve. Ekkor sejtettem, ez nem lehet komolyzene. Kellemes kiss jazz-zenét játszottak. 

Bementünk a múzumba is, ahol megcsodáltuk a hadihajót, és levetítettek egy animációt a koreai-japán háborúról. Kb. azt a stratégiát alkalmazták, mint az ókori görögök a perzsák ellen Szalamisznál. A könnyen mozgó koreai hajók arra kényszerítették az esősebb, nagy, nehézkesebb japán hajókat, hogy egy szűk szoroson menjenek át. Ezzel azonban csapdába csalták őket.
 A Hangul-falat is megcsodáltuk :). Mégcsak olvastam, vagy képeken láttam ezt a kivilágított falat, és tetszett. Gwangwamunon van az uralkodó szobra, aki "feltalálta" a Hangult. Egy jó, és bölcs uralkodóként írják le a legendák, ugyanúgy, mint Hunyadi Mátyást. Bár szerintem ezt ugyanúgy az utókor színezte csak ki... Tuti egy keménykezű uralkodó lehetett.

Jól éreztem magam, remélem, nem fárasztottal le a dumámmal az új ismerősömet! :). Bár sokat röhögtünk, én is örültem a magyar társaságnak. Idén, bevallom, egész gyakran találkoztam magyarokkal, a tavalyihoz képest :). És még ma este is lesz egy magyaros buli! :) Vettem pár apróságot is, amiket haza fogok vinni. Még van 1-2 dolog, amit be kell szerezni, de igazából már kezdek kissé kifogyni az ötletekből...
Azért Insadong fíingje még mindig nem múlt el, ugyanolyan örömmel megyek végig rajta, mint két éve. Itt adnak a legjobb joghurtos fagylaltot (legújabb kedvencem a joghurtos fagyi), és a ho-tteok is nagyon jó. (kár, hogy csak olajban sültet lehet kapni itt, a nem olajosat én jobban szeretem...) Egy hét múlva ilyenkor már a reptéren leszek :). Mindenesetre várom az estét! :)

Eltelik megint egy év

Szóval bő egy hét és megyek haza (holnap lesz érvényes az "egy hét" megállapítás). :) Fura érzés. Ez az év volt a legellentmondásosabb időszakom, mióta az agyamat tudom. Vicces, hogy most hétvégén magyarokkal fogok összefutni - ma is, holnap is, aztán egy hétre rá indulok Pöstre.

Olimpia

Holnap lesz a londoni nyári olimpia megnyitója! Ennak tiszteletére raktam be ezt a videót (egyik olvasóm mutatta, köszönet érte). A zene és a videó is nagyon tetszik.

"Mit szeretsz legjobban az olimpiában?"
"Hát a piát"- favicc, de mikor hallottam röhogtem rajta. 

Hajrá, magyarok, hozzatok haza minél több aranyérmet (és jó helyezést!!) :) Ez főleg a kézi-és vízilabdásoknak, úszóinknak illetve az evezőseinknek szól!!! (meg akármelyik sportág résztvevőinek!)

A foci VB-n két éve nyilvánvaló volt, Koreának szurkolok, mivel a magyar foci olyan, amilyen :(. Sajnos... De itt más a szitu, Nem tudom, mi lenne, ha lenne egy koreai-magyar vízilabda, kézilabda vagy akármilyen meccs... Érdekes lenne.

Remélem, nem keverik bele annyira a politikát, mint négy éve... Amin gyakran csodálkozom, mennyi doppingbotrányról hallok mindig. Gyakran buknak le sportolók doppingteszten, mégis sokan megpróbálják kijátszani a hatóságokat. Van, mikor hónapokkal, sőt évekkel később derül ki, doppingoltak. Emlékszem, 2004ben Bódvarákón voltam (elsőéves korom előtt), mikor az olimpia volt, és bejelentettek minden egyes aranyérmet (vagy ezüst/bronzérmet). Ujjongtunk akkor. Majd egy napra rá hallottuk, hogy dopping miatt kizárták egyik játékost, és elvették az aranyat tőle. Remélem, idén nem lesz ilyen... Mindenesetre hajrá!!! Vannak esélyes sportolóink, ahogy e falhozatalt nézem :)

 Nacsak, mit hallottam: Londonban az észak-koreai női labdarúgócsapat megsértődött, mivel dél-koreai zászlót mutattak a csapat bemutatásakor. Bocsánatkérés után voltak hajlandó csak lejátszani a meccset... (Egyébként győztek Kolumbia ellen). Személyes véleményem szerint durva baki, a briteket minősíti... 

Este van...

...én meg a sikerrel "belőttem" a Holdat! Nehéz állvány nélkül, szürkületben (el is fáradt a szemem tőle), legalábbis az én hatéves kamerámmal :). Nem panaszkodhatok, még most is jó képeket csinál:), pedig vittem már rengeteg, nem fényképezőgép-barát helyre :).

Nagyon várom a hétvégét, mikor pár honfitárssal fogok összefutni. Komolyan, még egy héttel a hazautam előtt is azt mondom: örülök neki.Tervezem még, hogy utolsó héten már hétfőn elkezdek pakolni, mivel szombaton még csavargom egyet Steve-ékkel... (Gyeryongsan :) )

Gyűjtőjegyek

Főnököm ma reggel egy kisebb köteg pesti gyűjtőjegyet adott, amiből még volt 1-2 használható. Először nem ugrott be, hogy a túróba került a Főnökömhöz a magyar gyűjtőjegy.  Először elnézést kértem, azt hittem, a táskámból esett ki (pont az a válltáska volt nálam, amivel utaztam tavaly haza), bár nem emlékeztem, mivel bérletem volt. Elég döbbent fejet vághattam. Mindenestre beugrott, hogy ő is volt valaha Pesten (mesélte már régebben), és köszönöm szépen! :) Talán az is közrejátszhatott, hogy tudta, hamarosan indulok haza.  Bár egy hátránya volt a dolognak: felerősítette a néha fel-feltörő honvágyamat. Tudom, közeleg a hazautam, de néha annyira vágyódom már a családom, otthoni haverjaim után, hogy nem emberi...

Csak egy zene, de nagyon jó!

Most ezt a dalt hallgatom rongyosra! Pörgős, vidám. A ska-t (punk-ska elsősorban) mostanában szerettem meg, mindig jó kedvre hangol. A belinkelt szám egy szlovák zenekar dala, de ez a zenei műfaj bármilyen nyelven iszonyat jó! :)
 Szóval ha minden jól megy, két hét múlva ilyenkor -ha minden jól megy, mer' miért ne menne? - már a moszkvai gépen fogom magam halálra izgulni, elérem -e a pestit. Elnézést, hogy ennyit írok erről!!! Most már tényleg, csapjon valaki agyon egy nagy büdös ponttyal!!! :)


Pár dolog:
 Tegnap a boltban nézelődtem istentisztelet előtt. Megpillantottam a selyemhernyó-konzervet. Miközben midenféle gonoszságon agyaltam, az dolgozó bácsi észrevette, és megjegyezte: "Beondegi" (selyemhernyó lárva koreai neve). "Nagyon finom"-vigyorgorgott rám... Annyira azért nem, de már meg tudom enni.

Azt vettem észre, hogy én nagyon is megszerettem a gyerekeket. Egyetemista koromban annyira nem szerettem őket. De Koreában ez változott, lehet, hogy én is idősebb lettem most.  Vittem a kicsiknek bio-cukrot, ami nem kemény-és nekem is ízlett (nem vagyok candy-fan). Háromféle cukor volt a zacsiban: rózsaszín (almás), narancssárga (őszibarackos) és zöld (sárgadinnyés, szerintem ez volt a legfinomabb). Adtam minden gyereknek 1-1 szemet. De mindenki szinte a rózsaszínt akarta. De volt elég szerencsére, így minden kicsi örülhetett.

Az indiai kislány továbbra is a kedvencem a gyerekek között. Talán, mivel "más". Annyira imádnivaló a nagy szemeivel, sötét bőrével, hogy nem tudok rá megfelelő szót. Tudom, minden baba aranyos, de indiai babát eddig még nem láttam. Szóval neki is adtam candy-t, és szájába akarta venni. Mondtam, nem szabad. Már vacsoraosztásnál voltunk, és kezemben volt a pálcika és a kanál. A kanalat elvette tőlem, és azzal játszott. Olyan cukin mosolygott :). Azt hiszem, örökbe fogok egyszer fogadni egy indiai babát...
(Volt, aki ugyanezt mondta az afro babákra...)

 Két hete történt. Sétáltam haza, egy nagy zacsi csámve a kezemben. Egy zömök koreai srác, aki gyakran szokott futni a sportpályán elkapta a kezemet, és futottunk pár métert. Megjegyzem, nem voltam még futásra alkalmas cuccban, fekete szandálcipő, és nyári egyberuha volt rajtam. Nevetve rohantam a koleszba, még most is mosolygok, ha erre az incidensre gondolok.  :)

Olyan fülledt idő van, úgy érzem, meg fogok fulladni... :(.  Izzadságban való pancsolásról nem is beszélek már...

Achimgari szurdokvölgy

Azt hiszem, kezdem megszeretni a nyarat is itt, Korában. Nem a fülledt időre gondolok, de azért vannak jó dolgok nyáron is. Most szombaton az Achimgari völgybe mentünk, ami az Inje- folyóhoz tartozik, vagy egy abba belefolyó kis patakhoz. Ami az Inje-folyót illeti, gyakran szerveznek nyaranta rafting túrákat oda is.
 Szóval az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy megyek erre a kirándulásra, hiszen kicsit élt bennem a tavaly augusztusi túra az Eungbongsan hegy lábánál lévő szurdokvölgyről, ahol majdnem meghaltam (nem röhögni, de az nagyon durva volt, csúszós sziklák, kapaszkodók sem voltak sok helyen). De Mr. Kim megnyugtatott, hogy ez könnyebb, rövidebb szakasz lesz. Sok ismerős, haver fel volt jelentkezve, meggyőzött!
 Szóval eleve késve érkeztünk, mivel böszme nagy dugó volt útközben... jujj... Szóval végre megérkeztünk, de elég sokat kellett gyalogolni a szurdokig, tűző napon. Már úsztunk a saját izzadságunkban a meredek betonúton. Aztán végre felértünk, a lefele séta már könnyebben ment, mivel árnyék volt, és már hallottuk a csobogó vizet.

 A szurdok kezdeténél sütögettünk, sangyopsalt, virslit (nem vagyok virsli-fan, de ízlett megsütve, padlizsánt (de jó volt :)), hagymát (ez is jó volt).

 Szóval evés után készen álltunk meghódítani a szudrokvölgyet! :)

Elég sokszor kellett vízbe gázolni. Bakancs helyett egy kevésbé féltős futócipőbe mentem. Jó döntés volt, a cipő is bírta, és stabilan tudtam menni a vízben. Elég hideg volt a patak... :)

 A túrázók segítették egymást a nehéz szakaszokon. Féltem a nagy, babapopó simaságú (pedomaci!!!!) kövektől, mivel azok csúsztak legjobban. Azonban nagyon tiszta és sekély volt a patak, így láttuk, hová kell lépni.

 

 Rengeteg szép vízesést láttunk.

 Fürödtünk is egyik részen, ugráltunk a patakba  a mélyebb részen. Befogtam az orrom. Ha víz megy bele, az kaka érzés... (Az első kép a legjobb, amit csináltam a kütyümmel. A másodikat, amin én vagyok Debbie-től loptam) Nem tudom, az emberek miért szeretik a vízbe ugrós, vagy épp felugrós képeket... :). Mondjuk egy szimpla kamerával nehéz jó képet csinálni ugrás közben a gravitáció miatt... Egy spéci kütyüvel nagyon jó felvételeket lehet így csinálni.

Na, ezt a fejesugrósat is fölrakom... Debbie-től loptam ezt is, de nagyon jó kép :)

 A víz naaaagyon hideg volt. Ruhában fürdünk. Egyrészt: meleg volt. Másrészt: nem volt hosszú a völgy. Harmadrészt pedig: megtanultam egy szabályt: Ha az ember Koreában, nyáron túrázik, ne felejtse el a váltásruhát-váltáscipőt!!! Elkaphat bármikor egy monszuneső, vagy pedig lehetnek a bandában olyan dilis tagok, akik bármikor kaphatóak egy nagy pancsira a hegyi patakban. És ha más önfeledten pancsol, az ember nem állja meg, hogy ne csatlakozzon a hozzájuk.

Élveztem a "sétát". A második pihenénőnél két érdekes incidens történt: Először is, láttunk egy kis kígyót, aki ott napozott. Feltekeredett egyik pasas túrabotjára. Jujj, eléggé megijedtem tőle...

 A másik egy kissé megrázóbb eset.... Tanúi lehettünk egy hegyi mentésnek. Korában ugyanis, mivel nagy kultusza van a túrázásnak, hegymászásnak. Mivel sziklásak a hegyek, néha csúszósak, bármikor történhet baleset. Elég egy rossz mozdulat, lépés, főleg, ha sziklát mászik az ember, de a sima túrázás esetén is előfordul. Emiatt a hegyimentő-szolgálat nagyon fejlett. Kiépített leszállópályák találhatóak a mentő-helikopterek számára a túraterepek mentén. Most is megsérült egyik túrázó lába-nem a mi csoportunkból. Jött is a helikopter, leereszkedett a völgybe, de nem szállt le. Őrület, mekkora szelet tud csinálni a propellere... Két pasas leereszkedett kötélen, rögzítették a sérült túrázó lábát, majd felhúzták őt. Integettünk nekik, mikor fölszálltak. Viszonylag gyorsan megtörtént az egész mentőakció.

 Félelmetes volt az egész jelenet, mintha egy nagy szél támadt volna a szurdokban, és ránk spriccelné a vizet... De azért jó látni, hogy itt, Koreában milyen gyorsan, szinte könnyedén végrehajtják a mentőakciót :) A képet Lanától loptam, épp a szemünket takarjuk el a ránk fröccsenő víz miatt...

 Még a völgy végéig kicsit menni kellett, de már kevesebbet gázoltunk. Mikor már látszott a "kijárat", örömmel vágtunk át az erdőn, és gázoltunk át a folyón még egyszer, utoljára. Szurdokvölgyben sajnos hamarabb sötétedik, és emiatt jobb, ha még biztonságban, világosban kiérünk belőle.

Gyorsan rohantam elsőnek a buszba, átöltözni. A buszsofőr rám vigyorgott, mikor buszba lépés előtt levettem a csatakos futócipőmet. Gyorsan száraz ruhát -cipőt kaptam magamra, mindjárt szebb lett a világ. Örültem is, hogy itt megtettem, mivel a budik elég kétes tisztaságúak voltak itt. 

 Hazafelé is sima utunk volt, teljesen dugómentes. Megálltunk egy benzinkútnál Chungcheon- Hongcheon magasságában (Debbie-vel megnéztük, mivel a smart-phone-ban van egyfajta GPS szerűség), ahol finom bibimpapot ettünk a fiúkkal. Az ajuma nagyon is örült, hogy ízlik nekünk a kaja, extra rizst, páncsot adott. Hamarabb értünk Jamasilra, (Az utolsó 10 percben Lana új hálózsákjának csomagolásán pukkantgattuk a buborékfőliát. Vicces, hogy mi, csajok szeretjük ezt csinálni. De vajon mi ennek az oka?? :) "De olyan jó"-mondaná erre valaki...) mint vártam, és örömmel szálltam metróra. Csak a campuson, a kolesz felé menet olyan fülledt volt a levegő, hogy megint folyt rólam az izzadság... Ezt sosem fogom megszeretni a monszunban. A koreaiak miért nem izzadnak??? Ezt irigylem tőlük...

Nyár...

A kabócák ismét nagyban zajonganak. Mintha fúrnának a távolban, olyan hangot adnak. Még a szerdai kiránduláson is hallottuk őket, de most is, mikor sétáltam le az ötödikről. A monszun időszakban szokták. Fülledt idő van odakinn, nyomott vagyok néha emiatt. Néha fantáziálok az ősszel, elsősorban az októberrel... Lehetne egy kicsit hosszabb az "igazi ősz"... Azért jó lesz a monszun egy részét "átugrani", mivel otthon ilyen nincs :). 

Csak egy agymenés

Fura, hogy vannak, akik most jöttek vissza vakációról, vannak, akik épp otthon pihennek, én meg még csak két hét múlva indulok (vasárnap lesz érvényes a "két hét" megállapítás). Tudok koncentrálni a dolgaimra, de be-beugrik a gondolat, hogy hamarosan megyek. Addig meg igyekszem jól érezni magam, és tenni, amit tennem kell. Elég sokat esik manapság, bár amilyen durva állapotok uralkodtak tavaly (amikor otthon voltam), ahhoz képest ez nudli. Sokat álmodom manapság arról, hogy otthon vagyok, a családdal, régi haverokkal és pihenek, jól érzem magam. 
 Nem akarok menekülni Koreából. Most már tudom, tavaly kicsit menekülés-fíling volt, idén inkább örömteli várakozást érzek. Mosolyogva akarok hazamenni, és mosolyogva is akarok visszajönni majd augusztus 27én (tavaly ez nagyon nem sikerült...). Két világom van, már megszoktam. Mindkettőnek megvan a maga érdekessége, szépsége. De a hátránya is. De ha ez nem lenne, akkor nem is lenne élet. Csak a két világ között olyan jó lenne egy átjáró, amin gyakrabban lehetne ugrálni a két világ között. Mivel mindkettő közel áll hozzám. Magyarországhoz is sok dolog köt. De már Koreához is.

Szeretem Koreát. Márt bátran ki merem jelenteni. Szeretem a természetet, a buddhista kulturát. A legtöbb itteni kaját. Vannak rossz pillanatok, sőt, a rosszat fokozni is lehet (nem teszem meg most). De ezek máshol is elérnék az embert. Elmúlnak egyszer csak. A jó dolgok is véget érnek. De talán csak azért, hogy lehetőséget adjanak egy másik jó dolognak. Ami másképpen jó. Nem filózom, de azért igyekszem elfogadni, amit az élet adott. A rossz dolgok nagy részét helyre lehet hozni, vagy legalábbis tanulni lehet belőlük. A jó dolgok? Azok meg örök emlékek maradnak egy életre. Pár fotó, pár sor a naplóban, vagy egy kisebb emléktárgy formájában. De megmarad.
 Most szombaton az Inje-folyó völgyében fogunk kicsit "trekkolni" kedvenc túracsoportommal, jövő hét végén elvileg "magyaros hétvége lesz", összefutok pár honfitársammal. Ok, nem álmodozni, dógozni!!! :) :)

Mellesleg a most visszatérő indaiai osztálytársamnak hatalmas köszönet a curry-s rágcsáért, nagyon finom! :) Főleg amiatt örülök, hogy gondoltál rám! :) Majd viszonzom némi magyar csokival augusztus végén :).

Esti séta-ha elkap a záporeső

Nem tudom, mi hajtott engem, hogy Warrenékkel szerda este kiránduljak. Warren és Jason gyakran szerveznek hétközben esti kirándulásokat a városvban lévő kisebb hegyekbe, de mivel én esténként nem szeretek sokat utazni, nem mindig tudok velük tartani. Daemosan viszont nagyon közel van hozzám, két metrómegállót kellett mennem. Nem is bántam, mivel Suseo-nál vettem egy "sajtos rudat", ami nem egyezik a mi sajtos rudunkkal viszont NAGYON FINOM. (inkább gofriszerű tésztába van sütve a sajt)
 Jason már ott várt, örült nekem. Warren azzal ijeszgetett, nem ismeri az utat. Hamarosan indultunk.
Itt még (a metrómegállóban) azt hittük, nem lesz "gáz". Warren szerint nem mondtak esőt, részben emiatt is jöttem.

Azonban hamarosan mentünk föl. Fárasztóbbb volt, mint gondoltam, ráadásul erdőben mentünk, ahol nem tudott mozogni a levegő, így rondán leizzadtam. Aztán hamarosan elkezdett csöpögni az eső. Néha azt hittem, eláll...

...de mire felértünk a csúcsra, szakadott. Áldottam az agyam, hogy nem vettem ki az esernyőt a hátizsákomból. Sokat segített :). Jason itt éppen élvezi az esőt.

Egy kis fedett pavilonban pihentünk, ahol forrás is volt, ittunk belőle. Előg bővízű forrrás volt, talán az esőzés miatt.

 Közben hülyültünk, a Beatles Yellow Submarine dalát írtuk át... "We are walking in the pouring rain"-re :).

 

 Sajnos a tervezettnél kevesebbet mentünk-így is eleget sétáltunk ma estére, Valami egyszerűbb kaján törtük a fejünket búcsúzóul. A probléma gyorsan megoldódott, mikor megláttuk a grillcsirkeárust.
Ezeket a csirkesütő-kocsikat én is láttam már a városban, és mindig megcsodáltam a guszta pipiket. Maga a pipi nem nagy, de 10 dollárért hármat kapsz, így legalább négy-öt ember kell hozzá, ha egyből ki akarjuk végezni őket. Szóval több emberes kaja. Koreában ezek a "több emberes kaják" gyakori jelenségek, mivel akkora a közösségi kultúra. (Sangyopsal, bulgogi, dakgalbi, pajeon és még sorolhatnám)

 A közeli játszótér pavilonjában ettük meg a pipiket. Mióta Koreában élek, nem ettem még grillcsirkét. Megsúgom-volt olyan jó, mint a gyorskajáldákben kapott csirke.

Az eső  közben csöpögött végig. Rövid metrózás után újra a campusra értem. Klassz kis napom volt, örülök, hogy jöttem. Ma azonban szakad, mintha dézsából öntenének...