Ázott ürge...

...lettem ma reggel. Futni sem tudtam, annyira szakad az eső. Kb. hasonló fílingem van, mint tavaly augusztus végén, mikor jöttem vissza, és mentem a kolesz felé-ugyanaz a gatyó van rajtam jelenleg, mint akkor... Mintha dézsából öntenének...

Csak a két ezt követő szombaton ne essen! Jövő hétvégén megyünk Muuido-ra, majd utána Boryeong-i iszapfesztiválra :). Mivel a bakancsom elég rossz állapotban van (otthonról hozom az utánpótlást), kevesebbet túrázom. De majd ősszel!!! :) Azért a nyárban is vannak szép pillanatok. De ázott ürgének lenni-na az nagyon nem szép dolog... :S

Itt van...

....igen, itt van a monszun-időszak :(. Tudom, már régen esett, és kell is az eső. Ma már bekergetett egy zápor a koleszba esti futásom során. Fülledt az idő.... Ennek ellenére örülök, hogy a június adta a magyar nyár -fílinget, a száraz-meleg időszakot. Késett kicsit a monszun idén. Kb egy héttel később jött, mint tavaly nyáron. Ojje...

Költői kérdés: sárgabarack vagy szilva??

Vajon miért nevezik a sárgabarackot itt, Koreában szilvának? Reggel leesett a campus barackfájáról egy gyümölcs, fölkaptam. Az egyik kertész bácsi kiabálta, hogy "plum", azaz szilva... :).Már tavasszal gyanakodtam erre, mikor hallottam a Mae-hwa flower kifejezést. Amire azt írták, szilvavirág. Majd kiderült -sárgabarackfa virágáról van szó. Érdekes :). Tudom, mndkét gyümölcs csonthéjas, de én biztos vagyok benne, hogy ma reggel egy érőben lévő sárgabarackot kaptam be, és nem szilvát! :)

Ennek ellenére van egy speciális szilva itt, amit csak gyümölcslé formájában ismerek. Nagyon szeretem ezt a lötyit. Egyszer a gyümit is meg fogom kóstolni.. :)

Bő egy hónap és utazom :). Hát, egy évvel ezelőtt már hogy készülődtem rá, igaz, 3 héttel korábban indultam, mint most. Augusztus 5, tavaly ezen a napon már amiatt voltam rosszkedvű, hogy "nanemá' lassan menni kell vissza." Ígérem, a visszaúthoz pozitívabban fogok állni, nem fogok bánkódni miatta. De egy biztos: Mihelyt magyar földre érek, fogok enni Túrórudit (jujj, de hiányzik), sajtos rudat (na, az is, a francia pékséges sajtoszsömi mag a csomagolt mozzarellaród azért enyhíti a sajthiányt, de a leveles tésztáét nem. Kvarg Lipi itt nem érezné jól magát, hehe), főuzeléket (spenóóót főleg!!!) és reménykedem abban is, hogy rakott krumpli közelébe is kerülök :). 

Koreai lányok

Ez jó, most találtam :)

Ha feleségül akarsz venni egy koreai csajt, meg kell verned előtte az apját a StarCraft II -ben. Hehehe :).

Amit sosem fogok megszokni

Már eléggé sokat alkalmazkodtam, De lehet, még mindig nem eleget... Tegnap hivatalos voltam egyik indiai csajjal az indiai kollégám lakásába ebédre. Kislánya nemrég töltötte be az első életévét, ez is közrejátszott. A pici nagyon aranyos, eleven -eleinte félt tőlünk, de később már felélénkült. Babáztunk, bár félve nyúltam a hozzá, mert még mindig izgultam, leejtem, kárt teszek benne... Félek előre, ha saját gyerekem lesz-amit később szeretnék - mi lesz.  A táskámat ki akarta pakolni, mivel megtetszett neki a piros szütyő -el kellett tőle venni... (mondták is, táskával vigyázzunk, mivel "mint a majom, kipakolja")

De nem erről akarok beszélni. Nagyon finom currys csirkét csináltak. Először kérdezték, nem frusztrál-e a kézzel evés. Adtak egy kanalat, ha mégis. Ők kézzel ették a szószos rizses csirkét. De én, automatikusan használtam a kanalat, mivel a főtt kajához (egy -két kivétellel) nem mertem kézzel hozzányúlni. Tudom, kulturális különbség ez is, de bennem még mindig az volt, hogy a currys csirkét rizzsel késsel-villával kell enni. Vagy legalábbis kanállal. Lehet túlzottan civilizált ember vagyok, hogy nem tudtam legyőzni ezt a korlátot. Pedig tanúim vannak rá -nem is egy -hogy mikor idejöttem, pálcikával 2-3 nap után egész ügyesen boldogultam. De azt hiszem, a kézzel evés nekem már olyan dolog, amihez alkalmazkodni már nehezen fogok.. Megszekáltak, hogy a lótuszülésben elmcskásodott a tappancsom... ("Ha nem tudsz sokáig így ülni, hogy lesz jogsid Koreában?"- azt mondták, idekinn ez követlemény, bár szerintem csak vicceltek.) Bár ehhez hozzászoktam. :)

 Szeretnék elnézést kérni az indiai ismerőseimtől emiatt, nem bírálom őket. Ne higgyék, ezzel, hogy dölyfös vagyok, remélem, megértik. Hogy kiengeszteljem őket, el kell mondanom, nagyon szeretem az indiai kaját (és az egész kulturát, ahogyan ők meséltek róla). Bár sok olyan fűszert használnak, amiről nekem dunsztom nincs, mi az. A curryt már otthonról ismerem, de ma a currys csirképben megint ráharaptam valami furcsaságra (hasonló "élményt" okozott, mikor tavaly novemberben a csillagánizsra haraptam rá). De akkor is, jól elkészítik a dolgokat, persze elég csípősen főznek. Mint tudjátok, nem esznek marhát, disznót is alig (Bár itt, Koreában sok indiai mondta: szeretik a samgyopsalt, ami köztudottan malac). Emellett csináltak valami palacsintatészta -szerű lapos lepényt (ami nem a nán), amit csak nyáron lehet csinálni valami erjesztett hozzávaló miatt. Apropó fermentáció: aludttejet is csinálnak, mivel nyári melegben hűsít. Nagyon örültem neki, mivel hiányzik a nem édes natúr joghurt :) -már ecseteltem párszor. Viszont most is tapasztaltam, hogyha kiürült a tányérunk, akkor addig győzködték, vegyünk még. "Dehát már jóllaktam" "Még nem vagy eléggé tele" hehehehe.  Vigyázni kell, bármennyire is jól főznek :). Ez a jó abban, ha többféle nemzetiségű ember közt élünk, és jól kijövünk. Van lehetőségünk közelebbről megismerni a főztjüket is :). Bár egyelőre nekem nagyon limitált a lehetőségem a főzésre, egyszer meséltem- ezekben a pillanatokban nagyon sajnálom ezt :(.

Azt hiszem, szombaton tényleg megjön a monszun... :(. Tudom, hogy kell az eső. főleg, hogy már régen esett. De a fülledt idő nem épp a kedvencem. Még mázli, hogy most hétvégére nem terveztem semmi különöset, ahová mehetnék, azt le lehet mondani. Boryeongba az iszapfesztiválra viszont elmegyek. :)

Vannak percek...

...órák, napok, mikor azt hiszem, a fény az alagút végén csak egy újabb vonat fénye. Utálom a véget nem érő alagutakat!!!! Nem beszélhetek most részletesen a szituról, de van egy dolog, amivel már sokadjára próbálkozom, mégsem jön össze. Nem az én hibámból, nem keresem a bűnbakot, mint egyesek,. Nem vidít fel, hogy nem az én hibám, inkább tovább forralja az agyvizemet.

 Bár hétvégente, kirándulásokon rengeteg jó fej, hasonló érdeklődégű, gondolkodású emberrel barátkoztam össze, de a hétköznapokban is jó lenne pár hasonló. A közvetlen környezetemből nagyon is hiányoznak az ilyenek. Legalábbis az igazán ilyen emberek. Néha úgy ideteleportálnék pár otthoni ismerőst-más tészta, hogy ilyen esetben ők leharapnák a fejem, hehehe :). Bár biztosan nem, mert ha kérnék, visszaküldeném őket... :) Jó lenne egy féreglyuk is, amin néha haza tudnék menni :).

Várom a hazamenésem napját. Boldog vagyok, hogy közeledik, és hamarosan itt is lesz. Hiányzik már a fáról frissen szedett gyümölcs (meggyet megint lekésem, nemá'), a frissen nyírt fűben való mezítlábazás (jelenleg nincs kutyánk, nem kell félni az "aknára" lépéstől), a szántóföldön való futás. Meg még annyi minden.

...

Őrületsen meleg van... De tegnap este annyira kellemes szél fújt :). Fülledt az idő, olyan álmosító. Vasárnap zh-t javítottunk-nincs ennél jobb időtöltés... Persze telitömtük magunkat pizzával, közben, ez rendes volt Főnökömtől :).

 A tizes aprókat még mindig gyűjtöm, büszkén mutogattam az indiaiaknak. Szerintük, ha 2050ig gyűjtöm őket, egy repjegy kijön belőle... :). Bakker, kinek van addig türelme? :) Van benne valami. Egyszer láttuk az Utazás a Föld középpontja felé című filmet, és abban is gyűjtögette a tízcentes aprókat a főszereplő pasas. Bár már neki több nagy méretű befőttes üvege megtelt vele :).  

Seoraksan- ahová szívesen repül a madár

Péntek éjjel a szokásos frusztrált hangulatban indultam Gyoudae megállóhoz. Vettem egy elemlámpát- már régóta kellett volna (Az október végi Jirisan túrán is rondán megszekáltak, hogy elfelejtettem. Sosem felejtem el, hehehe). A buszon való alvás most egész jól sikerült. Jelenelegi séma az volt, hogy páran elindultak a hegycsúcsra, hajnali háromkor. A többiek pedig tovább buszoztak, Seorak-dongig (ahol egy buddhista szentély van) és arrafelé mentek föl a híres-nevezetes hegygerincre.  A Seoraksan hegygerince Korea egyik legnehezebb túraterepe (a rossznyelvek szerint a legnehezebb, bár ezt megvétózom. Több hasonló nehézségű szakaszt ismertem meg). Mindenesetre harmadszor jártam végig ezt az útvonalat, bár most ellenkező irányba mentünk, mint a megszokott. Nem tudom, de a Seoraksan hegységnek van egy sajátos hangulata. Ha végigmegy az ember ezen a gerincen, nemcsak a csodálatos kilátás az, ami örömet okoz neki. A tudat is boldoggá teszi, hogy végigcsinálta ezt a húzós terepet, ami teli van emelkedőkkel, kapaszkodókkal, lejtőkkel. Főleg úgy, hogy hajnali 3 vagy 4 óta menetel, mégsem érez fáradságot, kimerültséget (csak akkor, ha hosszabb időre leül, amit most nem szabad). A Seoraksan egyik kedvenc helyem Koreában. Megéri eljönni ide, akár többször is.

 Szóval hajnali négykor kiszálltunk a buszból, és indultunk. A túraútvonal mellett a hangszóróból kiabált a fószer, hogy fizetni kell.Hát, bakker, ilyen buzómócsingok, hogy hajnali négykor már ott vannak... Na mindegy, indultunk végre. Felismertem a patakot, a kajáldát, ahol 2010 októberében pajeonoztunk az első "nagy menet" után.

Szóval mentünk föl a hegyre, a kicsit kaptatós szakaszokon. Néhol megálltunk, egyik kis forrásnál víz-újratöltési lehetőség is volt. Ennek örültem, mert két liter víz volt nálam, és féltem, nem lesz elég. Elég volt, hála az égnek :). Izzadtunk mint a ló... (angol megfelelője ennek a kifejezésnek, "izzadok, mint a disznó", de magyar vagyok!!). A Nap közben fölkelt.

 A gerinchez közel reggeliztünk, majd irány az öt kilométeres szakasz. Vicces volt most az ellenkező irányban teljesíteni, de nagyon élveztem.  Nem volt annyira tiszta idő, felhős volt kicsit az ég, de inkább örültem neki. Mivel nem tűzött annyira  a nap. Javarészt árnyékban mentünk, és a gerincen kellemes szél fújt. Egyszer, mikor egy emelkedő közepén akartak megállni, hogy most ne. Mivel ilyenkor elfogy az ember "lendülete", és sokkal nehezebb fölmenni a kaptatón. Legalábbis egy kisebb kaptató esetén nem érdemes félúton megállni.
 Egyik srác jelentős pénzösszeget talált: 55000 KRW-t (kb. 10 ezer forint). A mázlistáját neki!!! :) De erről majd később.

Nem sokkal dél előtt értünk a menedékházhoz. Fáradtan, lestrapáltan, de büszkén toltuk be a csípős rament, amit gázfőzőn készítettünk. A madarak végig csodálatosan énekeltek körülöttünk. Gyakran láttunk amerikai mókucikat is :)

A szurdokvölgyben mentünk le, amit még nem láttam. Mindenki mondogatta, hogy milyen unalmas... De most pozitív csalódás volt. A patak mellettünk folyt, egy jól kiépített szurdokvölgyön mentünk keresztül. Egyik helyen megálltunk pihizni. A patak hideg volt, mégis sokan beleugráltak. "hülye külföldiek" gondolhatták a mellettünk ebédelő koreai túrázó bácsik. Én nem mertem, mivel olyan sort volt rajtam, ami nehezen szárad. Máskor nem felejtem el a váltásruhát, ha nyáron túrázom. Ki tudja mikor kerül sor egy jó kis pancsizásra, hehehe!

 Egy jól elkapott vízbe ugrás! :) Legközelebb én is viszek pancsizós rucit! Most mindenre száámoltam, csak arra nem, hogy pancsolni fogunk. Pedig nyáron bármi megtörténhet, hehehe! :)

 Vicces, ezen a képen az látzik, mntha az egyik lábam torz lenne a víz miatt..

Gyorsan leértünk Biseonde-hoz, ahol a fejezet elején említett kajálda volt. A talált pénzt pajeon-ra és magkoli-ba fektettük be (nyolcan voltunk). "A hegy ajándéka" -így definiáltuk a vacsorát. Ezek után indultunk Seorak-donghoz. A műút kellemes emlékeket ébrsztett bennem. A 2010- es túra emlékeit. Akkor is ezen az úton trappoltunk a buszhoz, csak már besötétetedett. Tök sötét volt, de tudtam, hogy hamarosan ott vagyunk, és élveztem, hogy lapos terep, és nuku szikla (térdem-talpam már tiltakozott ellenük). Egy koreai pár viccelődött, egy bottal karistolta az aszfaltot, és közben zseblámpát forgatott, hogy itt vannak az ufók. Ezen jót nevettem akkor. A Seorak-donghoz leérve élveztük a Buddha -templomot, és vártuk a buszt. amikor megérkeztünk, és indultunk, egyből elaludtunk.

A célpontra érkezve pózoltunk a hatalmas Buddhával. Meditációs pózt próbáltunk fölvenni. Egy idősebb fószer beállította  a kezemet, megmutatta  a helyes pózt. A Buddha szoborról lekopott az aranyozás... 

 Vártuk a többieket, akik késtek. Tévedésből, mert egy olyan embert várt a banda nagy része, akiről azt hitték lemaradt. Közben meg már ott várt a kajáldában velünk. Várakozás során kiütközött rajtam a kialvatlanság, megfájdult a fejem.  Nem voltam egyedül, a padokon többen bóbiskoltunk kicsit. 
A kajálda mellett volt egy vicces szökőkút, ami tavalyelőtt is feltűnt. Egy csapról van szó, ami, mintha a levegőben lebegne, és úgy folyna ki belőle a víz. Jobban megnézve, a "csapnak" azon részében, ahol a víz folyt, volt egy átlátszó plexitvezeték, és az tartotta. Ott pumpláták föl a vizet is. Mindenesetre ötletes megoldás. Többen is döbbenten figyelték :). 

Hazafelé bóbiskoltam, eleinte nyögvenyelősnek éreztem az utat. Szünet is túl hosszú volt, a fejfájásom elég rossz lett. Tudtam, a kimerültség okozza. A busz ezek után az forgalom-mentes autópályán száguldott, én is elaludtam. Mikor fölébredtem, és megláttam a Han -folyót, nagyon örültem. Fejfájásom, ha nem is maradéktalanul, de elmúlt. Ezek után már csak egy miatt bosszankodtam-későn jön a Bundang line, azannya'... Végül jött az is, és ma este a koliszoba is csak az enyém volt, aminek most, jelenlegi állapotomat tekintve örültem.
 Még télen szeretnék eljutni Seoraksanra. A pletykák szerint nagyon szép olyankor. Jirisant is nagyon szeretem, de teljesen más fíling, mint Seoraksan. Jirisanról az erdélyi hegyek jutnak eszembe, míg Seoraksan egy egyedi hegység. Leginkább egy gótikus katedrális ugrik be róla...

Nyár!!!

Szépjóreggelt, emberek! Itt a csillagászati nyár!

Tudom, a tacsik nem illenek ide, de legalább jópofa kép :)
Olyan meleg szokott mostanában lenni... Egy jó nagy hócsatával fantáziálok jelenleg... Meg havas Seoraksannal, bár ez most nem jön össze. Jövő télen viszont elmegyek akkor is...:) Egyelőre örülök, mint kismajom a farkának, hogy nincs itt még a monszun, napos -meleg idő van. Afféle magyar nyár -típusó nyár, amihez otthon szoktam.
 Tegnap prezink volt. Vicces volt összezanzásítva elmondani az egész eddigi melómat, amire kb. fél óra kellene (hogy mindent, rendesen elmondjak, szelektálni pedig se időm, se kedvem nem volt. De a védésre menni fog az tuti!). Tíz-tizenöt percem volt az egészre... Eléggé lemerített a dolog, de elég jól összehoztam a körülményekhez képest.  Elmentem járni egyet, Szobatársam jött szembe egy nagy doboz paradicsommal. Én rákívántam ezen zöldségre (nekem akkor is zöldség marad a paradicsom), vettem is (hosszúkás koktélparadicsom) iszonyat jó! Azt hiszem, a szombati kircsire is viszek egy kis dobozzal, folyadék-utánpótlás ürügyén.
Labortábla, ahová elvileg a kísérletek meneteit kellene felírni. De néha pár "műalkotás" is kerül rá, hehehe.
Szerelmes pandák...

 Nyúl Péter, Mardel (Süsükeselyűk, hehehe), majomgyilkosság... No comment

 Egyszer megjegyeztem a srácoknak: "Ti, koreaiak olyan hangosak vagytok" -persze nemcsak rájuk értettem, hanem általában a koreaiakra. Röhögtek "Tudjuk"... Hát  én általában a koreaiakat értettem, nem(csak) róluk beszéltem. A nyelv hangzásával még most sem barátkoztam meg. (ezt nem mondtam) Akoreai lányok konkrétan visítoznak beszéd helyett... Lehet, azt hiszik, nőies, de szerintem tökre nem az, inkább közönséges.  

Nagy kedvenc. Klasszikus :)

Ehhez nem fűzök hozzá semmit. Csak annyit: egyik kedvenc dalom :). Végülis, ide Bundangba nem érkezett még meg a monszun. Szombaton könyörgöm, ne essen!!!! :)
 Ezredjére állapítom meg, telik az idő... Bakker, már több, mint két és fél éve, hogy felszállt velem először a szöuli gép. Nem bántam meg. Örülök, hogy kijöttem, még mindig, hogy nem vagyok beteg, hogy tudom csinálni a dolgaimat. Boldog vagyok amiatt is, hogy Szüleim a sok buktató ellenére végig mellettem álltak, és támogatták ezen tervemet. Ez főleg amiatt érdekes, hogy érettségiig tipikus túlféltett gyerek voltam.(ennek ellenére elfogadták, mikor érettségi után Pestre mentem továbbtanulni). Annak is csak örülni tudok, hogy rengeteg kedves, rendes embert ismertem meg, akikről tényleg tudom, kedvelnek.

Állítólag Suwon-ba már megérkezett az első monszunos zuhé... Lassan hozzánk is jön egy adag. Itt még nem esik...Fáradékony vagyok, nehezen vettem rá magamat, fussak, de végül elmentem...

Ismét agymenésem van

Élet apró örömei: Tegnap kaptam Connie-től egy könyvet, ami Korea történelmét, kulturáját mutatja be poénoson, képregény-szerűen. Tavaly tavasszal egyik haverom mutatta nekem, és akkor nagyon tetszett. Elhatároztam, megveszem, de időközben teljesen kiment a fejemből. Az ilyen, dolog, hogy kinézek magamnak egy könyvet, és megkapom valakitől, boldoggá szokott tenni. :). Köszönet érte:).

 Szombaton Seoraksan! :) Ma reggel kimostam a hátizsákom a tiszteletére-már ráfért - remélem, addigra megszárad. Sokat használtam, rengeteg csavargásra vittem, és ez megtette "jótékony" hatását...  Mosógépbe nem mertem betenni... Ne esssen szombaton!!! Anyu szerint be kéne tennem a mosógépbe... Hát, nem bízom benne.

Répa, uborka, csámve stb. A nyár slágerei, asszem, egyszer bepróbálkozom padlizsánnal is. Dunsztom sincs, hogy hogy csináljam meg, de annyira szép a színe, hogy megkívántam. Otthon ettem töltött padlizsánt, de hússal nagyon nehéz... Padlizsánkrémet Erdélyben kóstoltam, iszonyat finom... De itt, nem tudom, hogyan lehet enni... Lehet, hogy simán megpárolom. Imádom a zöldségeket. Sajnos a csokit is... :(. Sőt, a csokit, és az uborkát kb. egy szinten imádom, mindkettő jó, de nem tudok a csokiról lemondani az uborka javára... Vagy a répa javára. Ok, ubi és répa negatív kalória, de akkor is... Egyszer azt hiszem görögdinnyét is veszek, mielőtt hazamegyek. Istenem, de hiányzik az otthoni, fáról leszedett gyümi! :( Lassan érik a sárgabarack... A meggy is... Bobi imádta  őket :(.

Hiányoznak az otthoniak, sok régi ismerős, akikről ezer éve nem hallottam... Komolyan mondom, néha annyira jó lenne pár emberrel összefutni, megdumálni bizonyos dolgokat (erre nem azt értem, hogy mennyire f*s minden, hanem röhögni egyet, stb), hogy nem emberi. 

Palbongsan és Hongcheon folyó -ismét vízre szálltunk!!!

Mindkét helyen jártam már, de külön-külön. Mindkét kirándulás egy kedves élmény számomra. Már hiányzott az evezés, így újra csatlakoztam az eseményhez. Mr. Kimékkel már úgy is ezer éve nem találkoztam, és már hiányzott is a banda. A reggelem nem volt tökéletes, Éreztem a vádlimat, kb. hasonló fílingem volt, mintha begörcsölt volna az éjjel. Azaz pont ugyanaz a dolog, de konkrét emlékem nincs...
 A buszon viszont elfeledkeztem valamennyi gondomról, ami nyomaszt, és a dugó miatt sem lettem ideges. Gyorsan meg is érkeztünk. Az átöltözési lehetőségek korlátozottak voltak (konkrétan egyik budit összecsinálta valaki), de azért megoldottuk.
Evezők-úszómellények késtek. Utálom a mentőmellényt, tudom, itt fontos, de nem szeretem...
 A szárazság miatt a folyó szintje alacsony volt. Gyakran feneklettünk meg... De azért jó volt, jót vízicsatáztunk, és rengeteget röhögtünk. (Ramachandra meg gyakran csalt, mímelte, hogy evezne, amin szintén megszakadtam a röhögéstől...) Nem tudtunk végig menni a szakaszon az alacsony vízszint miatt. De nem álltam ellen, úsztam egy kicsit, csak úgy koreai módra, futóruhában, úszómellénnyel. Nem voltam ezzel egyedül (azt hiszem, Amerikától vették át, Amcsik szoktak ruhában úszni, szégyellvén túlsúlyukat...). Majd ha lesznek még evezős fotók, akkor küldöm őket!!!
Itt épp készülünk vízre tenni a kajakokat... Strandpapucsot most nem felejtettem el, nélküle köveken lehetetlen menni!

Időközben töltöttek föl még kajakozós képeket a netre, így volt alkalmam "lopni" egyet-kettőt :).
Megfeneklettünk...

 Itt épp megfelelő mélységű a víz...

 A "nyuszifül" itt is mutogatásra került... Koreaiak is mindig mutogatják, mi, külföldiek gyakran majmoljuk őket :). Én már leszoktam róla, hogy minden fotón nyuszifülezzek... hehehehehe

 Bakker, megint megfeneklettünk...

Mikor megérkeztünk, jó ettünk a folyóparton termő szederfákról, amik már érlelték a gyümölcseiket. Hazai emlék-gondoltam. Hiszen a Duna partján is megterem ez a kezet befeketítő gyümölcs. Mikor érett, akkor is szívesen ettünk róla, ha a folyóparton bringáztunk a családdal. A selyemhernyók miatt ültetik ezeket a fákat. A "szederfa" levele ugyanis a selyemhernyók fő tápláléka. A bogyóit meg mi szeretjük :).

Majd átöltözés, irány Palbongsan. Gyorsan odaértünk. Először kajáltunk, a banda nagy része sangyopsalt evett. Én pár emberrel maradtam a pajeon-makgoli klasszikus kombónál. Néhányan felmentünk a hegyre, de kevesen mentünk végig a teljes gerincen. A fütyi-szobor, amin tavaly annyit röhögtem is megvolt. Én, és két koreai pasas végigrohantuk a majdnem teljes szakaszt Voltak, akik velünk szemben jöttek, és mi mondtuk nekik "KIC nem CIK" (Climbing in Korea)!!! (Mármint, hogy mi megyünk a helyes irányba egyesek szerint). Nem hosszú az a terep, de sok volt a kaptató, hötyötyö (sziklás-köteles-korlátos szakasz :) ) Sok helyen lépcsők kellettek. Nem estem el egyszer sem, pedig nem bakancs volt rajtam, hanem szimpla futócipő. Voltak, akik csak egy vagy két csúcsra mentek fel, mások csak a folyóparton járkáltak. Azért jó volt leérni, mivel a terep nagy koncentrálást igényelt, hogy hová lépjünk, hogyan. Még át kellett kelni mezítláb a folyón, ami a csúszós-szúrós kövecsek miatt nem ment könnyen... De azért jó volt.
Kaja :)

Pééénisz!!!!! :)

Ibongon egy buddhista imádkozó hely díszes cserepe.

Csilbong és Palbong közötti kis híd. Imádom! :)

Kilátás, itt látszik, hogy a folyó szintje mennyire alacsony. Nem sok eső esett tavasszal.

 Át  a kövecses, csúszós, de sekély, meleg vízen!

Elég fárasztó volt, főleg evezés után, de a jövő szombati Seoraksanhoz jó bemelegítés :). Már várom!!!

 Hazafelé aludtam. Sima utunk volt haza, kevés dugóval. Palbongsan nincs messze Szöultól. Kedves hely ez a Hongcheon River, Palbongsannal együtt. Gyönörű idő volt- remélem, jövő héten sem lesz másképp...

Ismét légkondizunk!!!!

Ma légkondiztuk először a koliszobát. Régi, ismerős fíling. Ugyanis változatlanul az én ágyam van a masina alatt. Megszoktam már, szerencsére, nálunk nem megy "teljes gőzzel". (35 fok kinn, 20 fokosra, vagy még szibériaibb hőmérsékeltre belső tér, mert van, ahol úgy csinálják). Még kis ideig bírtam volna a nyitott ablaknál alvást, mert még nincs itt a monszun. De még örülök, hogy ez a bizonyos masina jelen van a szobában. Pesti koleszom pl. nyáron kibírhatatlan volt... Erről már meséltem sokat.
 Na nem produkálok most agymenést, mert már fáradt vagyok. Laptopom pedig most produkált egy gyönyörű lefagyást, üzenvén "aluggyá' mán!", hehehehehehehe! :S

Tömik a majmot...

Pizzaevő versenyt rendeztek pár undergraduate-s diáknak (Főnököm, és egy másik prof). Láttam a "nagy mérkőzés" végét, úgy csámcsogtak, hogy a malacok is kikérték volna az összehasonlítást... (Tudom, itt, Ázsiában más a csámcsogás jelentése, épp ellenkezője, mint otthon, de akkor sem fogom ezt majmolni) A győztes betolt egy egész nagy pizzát... Rossz rágondolni, még kiéhezve sem jó az ilyen. Enni jó, de ilyen versenyen nem tudnék részt venni... Nekem két szelet is elég szokott lenni, ok. ha kajás vagyok, három... Persze a maradékot eltakarítottuk mi -a koreai pizza és pár fast food (ami nem összetévesztendő a pajeon-nal) sajnos túl jó. Persze én magamtól nem eszem ilyent, csak ha néha laboros kollektív kajálás van, akkor...

Kétértelmű...

Most találtam ezt a fotót, egy újabb gyöngyszemet a Krenglish-re. I love pussy...

Pálcika, gyerekeknek. A "pussy" szó alatt eredetileg a cicát értik. De van neki angolban egy másik jelentése is... Kb. a "muff" lenne rá magyarul a megfelelő kifejezés, hogy finoman fogalmazzak. Tudom, a célszemélyek még nem tudnak annyira angolul, hogy leessen nekik. (bár ki tudja, mennyire ragad a dili Koreában...). Nem semmi...  Hehehe!!! :) Bár mondjuk volt már olyan, hogy egyik kollégám bevallotta: Egy szót tud olaszul. Hát mint sejtettem, a "vaffaculo" volt.

Nyers hal, a Han folyó és pár agymenés

Vasárnap kora délután SeRok-kal találkoztunk,a Hangang parkhoz (Han folyó és környéke) közeli megállónál. Errefelé rengeteg japán étterem üzemel, amik kicsi helyiségek, gyakran várni kell a szabad asztalra/helyre. Mi is ettünk egy nyers halas-zöldséges rizst, amit csípős szósszal kellett öszekeverni. Nagyon finom volt a kaja, side-dish-ként pácolt gyömbért, algát, pácolt fokhagymát lehetett enni, plusz a Koreából ismert sárga retket.
Járt még a kajához mizóleves (nem is rossz) illetve valami tésztás leves-szerűség. Nekem ízlett. 

Lehet, sokan furcsának néznek, de szeretem a nyers halat. Jó az, ha frissen, és jól van elkészítve :) Ettem párszor egyébként hasonló nyers halas-zöldséges kaját, de ott a nyers hal le volt fagyasztva. Itt viszont nem. Ettem párszor már nyers halat, pl. mikor olyan helyre mentünk, ahol szusit lehetett enni, vagy tavaly, a jéghorgászati fesztiválon (wasabival). Saryangdo-n is kóstoltam a sashami-t, a nyers halat, csípős szósszal. Tudom, otthon csdálkoznak, "Milyen gyomrod van neked?", de akkor is...
  A Han folyóhoz is lementünk. Pihentető volt csodálni a vízcsobogást, és a vízi sportokat. Egy bicikliút is fut errefelé, egyszer jó lenne végigtekerni rajta...

Ma reggel érdeklődtem a kolesz-befizetésről, hazautam előtt rendezem. Hét hét, és megyek haza kis időre... Te jó ég, telik az idő... Annyi helyen jártam ezalatt a majdnem egy év alatt, és annyi minden történt. Jó is, de sajnos rossz is... Nem baj, a problémák jönnek-mennek. Emberek vagyunk., és a minden rossz véget ér egyszer...
 Nagy szívfájdalmam, idén Ulleugndo-t ki kellett hagynom. Ősszel viszont mindenképp szeretném, mivel nagyon szép a képek szerint. Chuseok-kor, ha szerveznek. akkor mindenképp beütemzem. Naejangsanra is már kétszer el akartam jutni, de nem jött össze sajnos. Maisan, Jeonju úgyszintén. Emellett rengeteg hely van, ahová szeretnék még eljutni, vagy visszamenni. De ami legfontosabb: Szeretném befejezni a sulit, amint lehet. :).
Pozitív fejlemények: Kolléganőm sikerrel megvédte a szakdogáját, és megszerezte az MsC fokozatot :).Kár, hogy szeptembertől elmegy :(. Egy plüssfigurát adtam neki, meg egy házi készítésű üdvözlőlapot (gingko levéllel) is csináltam hozzá-nagyon örült neki. Elmesélte, anyukája nagyon szereti a plüssöket... Hát, Anyu kicsit hóbortosnak tart engem emiatt... :).
 Két dollárért vettem ananászt (300-350 Ft)! Ami azért szenzáció, mivel nem a legolcsóbb gyümölcs. De mikor a szokásos uborkáimat (nyári időszakban szeretek nyers kígyóuborkát rágcsálni, frissítő) vettem az egyik zöldségesnél, akkor meghallottam: "Pájnepplö ícsánnon"-kiabálta az árus! Egyből kiválasztottam egy szép darabot. Iszonyat finom :).
Kitartás... Nem írom le ezerszer, de kitartás... 

Dajeonban

Megjöttem Dajeonból. Voltak jó pillanatok is, de nem éreztem magam annyira jól, mint tavaly. Az volt a baj, hogy 100% koreai társaság volt, emiatt kissé "elvesztem", ezt nem önsajnálatból mondom, de akkor is. Tavaly volt pár külföldi, akikkel összebarátkoztunk, és és jól elvoltunk. Ennek ellenére mindenki kedves, rendes volt.
Azért nagyjából elmesélem, mi történt. Pénteken kora délután indultunk Yatap-ra, és a buszpályaudvaron betermeltünk némi mandut. Olcsó volt, jó is, és nagy adag.
Majd indult a busz, gyorsan leértünk. Dajeon kb. másfél órányira van Szöultól (bár a városon belüli út meghosszabbítja  a busz menetidejét, piros lámpa, dugók, stb.). A távolsági buszok itt, Koreában kényelmesek, erről már meséltem. Ami Dajeont illeti, onnan is nevezetes, ha messzire elkalandozom, a délebbi részekre (ami idén gyakrabban megtörtént, pl. Jinhae, Gyeongju, Saryangdo), és utazunk vissza Szöulba, és Dajeonnál járunk, akkor már tudom, nincs már annyira messze Szöul. És néha itt szoktak bedugulni az utak... :( (fúj)
 Ezek után átszálltunk, nehezen jött a helyi járat... Lekéstük az előadásos szekciót, a végére értünk be. Kaptunk törülközőt, egy cuki tisztálkodószer-készletet. Aztán kezdődött a nagy focimeccs. Találjátok ki, ki volt a kapus a csapatunkban! Hét persze, hogy a Főnököm. Gyakorlásnál be is rúgtam neki egy gólt...
 A nagy meccs alatt nem rúgtam gólt, de azért valamennyire részt tudtam venni, amikor élesben ment a küzdelem.
 A kaja jó volt, jobb, mint tavaly, és a szoba is csak az enyém volt. A srácokkal első este elmentünk kicsit lazulni. Vettünk egy sört (becsszó, tényleg keveset ittunk, távol áll tőlünk az igazi koreai piálás), szárított polippal, és egy közeli lakópark játszóterén telepedtünk le, egy fabárkában. Jót dumáltunk. majd aludni mentünk.
 A reggelinél a skacok azon marakodtak, melyikük horkolt hangosabban. Az eső elmosta a sportot, filmet néztünk. Majd délután előadások voltak. Sajnos mindez koreaiul, amit nagyon nem élveztem... Néhol a slide-k is hangullal voltak írva...
 Utolsó reggelen kinn ültem a szállás lépcsőjén, és hallgattam a madárcsicsergést. Egyik nő invitált egy kis reggeli sétára. A közelben egy egyetemi campus volt, és arrafelé sétáltunk,  Egy akácfáról leszedtünk egy-egy levelet. Mutatott nekem egy játékot. Először kő-papír-ollót kellett játszanunk, aki ebben nyert, annak le kellett pöccintenie egy-egy akáclevelet. Akinek előbb elfogy a levele, az nyer. A kő -papír-olló egyébként itt, Koreában is nagyon népszerű dolog, kb. sorshúzásra szokták alkalmazni. A sportpályán pl. láttam, hogy egy záporeső során eldöntötték, kinek kell egy kört futni a zuhéban... Egyszer a koliban kaját rendeltünk, így "sorsoltuk ki" melyikünk menjen le érte (itt nem én voltam a "győztes"). Vagy mikor Jeju-n voltunk, akkor egyik kirándulás során lefotóztak minket, és egyikünk ingyen megkapta a fotót. (Én nyertem...)
Az előadások után irány haza (hazafelé változatosság kedvéért szintén mandut ettünk, egy darabig szerintem mellőzöm).  A srácok hideg mandulevest ettek, de én nem voltam annyira vállalkozó kedvemben, maradtam a szimpla mandunál. A sűlt mandu viszont nagyon finom volt, lehet, hogy olyant még fogok enni, ha lesz rá alkalmam. A buszon elaludtam, az út vége felé ébredtem fel. Hálisten, mivel az előttem ülő fószer eléggé hátradöntötte az ülést (ha igaz a csuklás-emlegetés elv, akkor tuti csuklott nagyokat az "ángya"). Ráadásul horkolt is...
Sajnos, képet nem nagyon tudtam csinálni...

Szóval ez a sokat említett mandu: (épp kimcsimandu, de Kyuhwan lenyúlt tőlem egyet, és kicserélte szimpla húsos mandura...hehe )

 Tűzliliom

 Ez nem tudom, milyen bogyó...

A környék, a sportpályával.

 Bemutatom a legújabb szerzeményemet: Egy pingvin alakú kispárna!!! :). Cuki, nem?

Magyarázat: Koreában nagy divat az ilyen, a srácoknak is van hasonló, ha délutáni órákban kicsit elfáradnak, és rájuk jön a bóbiskolhatnék. Hörcsög, cica, ufó, és egyéb alakzaban is kapható. 500forintnak megfelelő pénzért vettem, tehát annyira nem is volt drága.

Egy kis retro

Egyik osztálytársnőm-aki szintén letette a záróvizsgát-egy képet osztott meg a facebookon hajdani osztálytermünkről. Úristen, mennyi emléket idézett föl bennem a korábbi és jelenlegi osztálytársakkal való nosztalgiázás! Szinte látom magam előtt azt a fiatal lányt, akinek angolja még nem annyira jó (bár azóta rengeteget fejlődött), és teljesen meg van ijedve, mivel nem érti a tanár minden szavát. Főleg, mikor oktatás helyett betett egy videót, hogy abból készüljünk, mert következő órán zh lesz belőle. Eléggé kétségbe estem az első "C"-m megkapása után, de a végén belejöttem, de abból a bizonyos tárgyból csak B0 -ig futotta. (bár azóta több A+-t szereztem, átlagom jó lett végül:) ). Teli voltam akkor kétségekkel, gátlásokkal, és reményekkel. Most ez az állapot nem változott, viszont a kétségek, remények változtak.
Kicsit hiányzik ez a régi állapot. A nagy nevetések, a két jópofa, energikus indiai srác, akik egybetartották a bandát. A prezik miatti nagy izgulások, a készülődések, az egymásnak való szurkolás. Ez volt az első két félévem. Sajnos a következő időszakban elmentek a jó fej emberek, mivel végeztek, és általános lett a nemzetiségek közötti klikkesedés. Jól kijövök mindenkivel, sok kedves, rendes ember van, de mivel nincs más európai ember közvetlen környezetemben, gyakran érzem magam egyedül a hétköznapokon. 

Néha egy-egy szeminárium ürügyén vissza- visszatérünk ide, de most már más diákok koptatják ezeket a padokat. Emberek jönnek és mennek, állapítom meg minden egyes koleszos ki-be költözéskor, illetve diplomaosztókor- félévkezdéskor.
 Sok régi figura nagyon is hiányzik. Sajnos semmi sem állandó. Én is menni fogok lassan. Remélem.  Jelenleg nagy bennem a bizonytalanság. Nemcsak tanulmányok ügyében, más dolgokban is. Lehet röhögni, de ennél rosszabb érzés nincs, nem kívánom senkinek... (csak azoknak az embereknek, akik a másik kárát nézik, hogy szemébe sajnálkozzanak, okos véleményt mondjanak. Aztán a háta mögött örüljenek. Na azoknál igenis szeretném, hogy egyszer saját bőrükön tapasztaljanak hasonlót, amit én is, egy-egy nem sikerült dolog, rossz döntés esetén... Akkor nem játszanák meg a tévedhetetlent...)  Remélem, az élet meg fogja világítani nekem azt a bizonyos további utat, hacsak egy pillanatra is. Diploma után is ez történt-küldött a sors az "árvízben bajba jutott" énemnek egy helikoptert, de a többi rajtam múlt, felszállok-e rá. (gondolom, az emberek ismerik az árvízben bajba került pap történetét).
  De ha egy esemény el is száll, a régi nevetések, emlékek magmaradnak. Naplóban, webnaplóban, esetleg régi fotókon. Jó lesz ilyenekre később gondolni :).

 Most három napig Dajeon-ban leszek. Csütörtökön megyünk, szombaton jövök. (A srácokkal azon röhögtünk délelőtt, hogy álmomban lekéstem a buszt, mert a koleszba rohantam vissza a futócipőmért...) Szeminárium, sporttal, remélem, jó lesz. Pénteken kedvenc kolléganőm (tényleg a kedvenc:) ) védi MsC szakdogáját. Sajnos nem lehetek ott, de lelkiekben nagyon szurkolok neki!!! Most mondta, mennyire izgul. Meg is értem, én tuti be leszel rezelve...

Yeongwol és környéke2: Gossi Cave

Gossi cave egy cseppkőbarlang. A "Go" famíliáról kapta  a nevét, akik a koreai-japán háborúban ebben a barlangban rejtőztek el. Ez volt a következő állomás, részben emiatt is jöttem el erre a kirándulásra.
Egy hídon mentünk át, aminek hídfőjén félelmetesen vigyorogtak a kőmókusok. Gyönyörű volt a környék.
Mókucik őrzik a barlangot... Barátaságos invitálásnak szánták ezen figurákat, de akkor is, ijesztő a vigyoruk...

A barlangban műanyag sisakot kellett viselnünk. Ennek oka az volt, hogy gyakran túl alacsony volt a fal, szinte kúszni- mászni kellett egyes részeken. Gondolom, történt pár agyrázkódás, és szétloccsant már pár fej (ok, nem leszek szadista) a sziklákon, ezért volt rá szükség. Ha nem lett volna a fejemen az a bányász-fejfedő, akkor nem olvasnátok ezen sorokat, mivel tuti koponyatöréssel feküdnék valamelyik koreai kórház baleseti sebészetén (párszor ütődött a műanyag sapka a barlang plafonjának). Ok, nem festem az ördögöt a falra... Hátizsákom is sokat védett ezeken az alacsony plafonú részeken.
Pl. itt egy mászós szakasz...

Mindenesetre jól esett a kissé enyhébb, nyirkosabb (ez a "jobb fajta" nyirkosság volt), kellemesebb klíma, amit a barlang nyújtott. Bár nekünk is ott van Aggtelek, emellett pár híres csppkőbarlang, de élveztem ezt a túrát.
Barlangi kimcsiszörnyek, áááh!!!! :)

Nagyon szép volt, sok gyönyörű cseppkövet láttunk. Volt pár érdekesség... Nem tudom, szabadott-e fotózni, de mindenki előszeretettel villogtatta a vakuját, szóval én is követtem az emberek pédáját.

 Ez az oszlop elvileg a "szerelem oszlop" egy sztalakit (mennyezetről lefele lógó cseppkő) és egy sztalagmit (aljzatról felfelé nyúló cseppkő) összekapcsolódott oszloppá. Nem szívesen fogtam meg a cseppkövet, mivel tudtam, ezzel vissza lehet venni a növekedésést hosszú időre (a zsiradék az emberi kézen odatapad hozzá), de sok helyen elkerülhetetlen volt...

 Ezek a sziklák a banánfürtökre hajaznak.

 Ezek olyanok, mint a belek! tudom, hivatalosan nem azok, de akkor is!!! Nekem elsőként az emberi vékonybél ugrott be ezekről...

Erről az olvadó sajt jutott eszembe a sajtos melegszenyón... (Falnám...)

 A barlang bejárata.

Tutaj a folyón:)

 Steve csőharangon játszik, hahaha :)

 Szerveznek errefelé rafting túrákat is. Egyszer ki fogom próbálni, döntöttem el. Kajakozni megyek két hét múlva, de raftingolni még sosem voltam. Nem vagyok olyan ember, aki rajong az extrém sportokért. Pl. Bungee jumpingot sosem próbálnám ki-kissé tériszonyom van... De a rafting más kategória...

Megnéztünk még egy múzeumot, ami a barlang élővilágáról, illetve sétáltunk a környéken. Itt ugyanúgy élnek vak rákok, barlangi gőték, mint otthon. Albínók, szemnyílásuk benőtt. A környék faunája sem különbözi nagyban a hazaitól, bár rengeteg változat figyelhető meg.

Szép nap volt, a barlangban sem csalódtam. Ezt azért mondom, mert gyakran megtörtént, hogy meg akartam nézni valamit, mivel prospektusokon látva, neten utána olvasva tetszett. Aztán jött a csalódás, mikor valóban megpillantottam: nem annyira szép, érdekes, különleges, mint ahogy elképzeltem... (pl. hortobányi kilenc lyukú híd remek példa volt erre. Sajnos...)