Palbongsan és Hongcheon folyó -ismét vízre szálltunk!!!

Mindkét helyen jártam már, de külön-külön. Mindkét kirándulás egy kedves élmény számomra. Már hiányzott az evezés, így újra csatlakoztam az eseményhez. Mr. Kimékkel már úgy is ezer éve nem találkoztam, és már hiányzott is a banda. A reggelem nem volt tökéletes, Éreztem a vádlimat, kb. hasonló fílingem volt, mintha begörcsölt volna az éjjel. Azaz pont ugyanaz a dolog, de konkrét emlékem nincs...
 A buszon viszont elfeledkeztem valamennyi gondomról, ami nyomaszt, és a dugó miatt sem lettem ideges. Gyorsan meg is érkeztünk. Az átöltözési lehetőségek korlátozottak voltak (konkrétan egyik budit összecsinálta valaki), de azért megoldottuk.
Evezők-úszómellények késtek. Utálom a mentőmellényt, tudom, itt fontos, de nem szeretem...
 A szárazság miatt a folyó szintje alacsony volt. Gyakran feneklettünk meg... De azért jó volt, jót vízicsatáztunk, és rengeteget röhögtünk. (Ramachandra meg gyakran csalt, mímelte, hogy evezne, amin szintén megszakadtam a röhögéstől...) Nem tudtunk végig menni a szakaszon az alacsony vízszint miatt. De nem álltam ellen, úsztam egy kicsit, csak úgy koreai módra, futóruhában, úszómellénnyel. Nem voltam ezzel egyedül (azt hiszem, Amerikától vették át, Amcsik szoktak ruhában úszni, szégyellvén túlsúlyukat...). Majd ha lesznek még evezős fotók, akkor küldöm őket!!!
Itt épp készülünk vízre tenni a kajakokat... Strandpapucsot most nem felejtettem el, nélküle köveken lehetetlen menni!

Időközben töltöttek föl még kajakozós képeket a netre, így volt alkalmam "lopni" egyet-kettőt :).
Megfeneklettünk...

 Itt épp megfelelő mélységű a víz...

 A "nyuszifül" itt is mutogatásra került... Koreaiak is mindig mutogatják, mi, külföldiek gyakran majmoljuk őket :). Én már leszoktam róla, hogy minden fotón nyuszifülezzek... hehehehehe

 Bakker, megint megfeneklettünk...

Mikor megérkeztünk, jó ettünk a folyóparton termő szederfákról, amik már érlelték a gyümölcseiket. Hazai emlék-gondoltam. Hiszen a Duna partján is megterem ez a kezet befeketítő gyümölcs. Mikor érett, akkor is szívesen ettünk róla, ha a folyóparton bringáztunk a családdal. A selyemhernyók miatt ültetik ezeket a fákat. A "szederfa" levele ugyanis a selyemhernyók fő tápláléka. A bogyóit meg mi szeretjük :).

Majd átöltözés, irány Palbongsan. Gyorsan odaértünk. Először kajáltunk, a banda nagy része sangyopsalt evett. Én pár emberrel maradtam a pajeon-makgoli klasszikus kombónál. Néhányan felmentünk a hegyre, de kevesen mentünk végig a teljes gerincen. A fütyi-szobor, amin tavaly annyit röhögtem is megvolt. Én, és két koreai pasas végigrohantuk a majdnem teljes szakaszt Voltak, akik velünk szemben jöttek, és mi mondtuk nekik "KIC nem CIK" (Climbing in Korea)!!! (Mármint, hogy mi megyünk a helyes irányba egyesek szerint). Nem hosszú az a terep, de sok volt a kaptató, hötyötyö (sziklás-köteles-korlátos szakasz :) ) Sok helyen lépcsők kellettek. Nem estem el egyszer sem, pedig nem bakancs volt rajtam, hanem szimpla futócipő. Voltak, akik csak egy vagy két csúcsra mentek fel, mások csak a folyóparton járkáltak. Azért jó volt leérni, mivel a terep nagy koncentrálást igényelt, hogy hová lépjünk, hogyan. Még át kellett kelni mezítláb a folyón, ami a csúszós-szúrós kövecsek miatt nem ment könnyen... De azért jó volt.
Kaja :)

Pééénisz!!!!! :)

Ibongon egy buddhista imádkozó hely díszes cserepe.

Csilbong és Palbong közötti kis híd. Imádom! :)

Kilátás, itt látszik, hogy a folyó szintje mennyire alacsony. Nem sok eső esett tavasszal.

 Át  a kövecses, csúszós, de sekély, meleg vízen!

Elég fárasztó volt, főleg evezés után, de a jövő szombati Seoraksanhoz jó bemelegítés :). Már várom!!!

 Hazafelé aludtam. Sima utunk volt haza, kevés dugóval. Palbongsan nincs messze Szöultól. Kedves hely ez a Hongcheon River, Palbongsannal együtt. Gyönörű idő volt- remélem, jövő héten sem lesz másképp...