Gossi cave egy cseppkőbarlang. A "Go" famíliáról kapta a nevét, akik a koreai-japán háborúban ebben a barlangban rejtőztek el. Ez volt a következő állomás, részben emiatt is jöttem el erre a kirándulásra.
Egy hídon mentünk át, aminek hídfőjén félelmetesen vigyorogtak a kőmókusok. Gyönyörű volt a környék.
Mókucik őrzik a barlangot... Barátaságos invitálásnak szánták ezen figurákat, de akkor is, ijesztő a vigyoruk...
A barlangban műanyag sisakot kellett viselnünk. Ennek oka az volt, hogy gyakran túl alacsony volt a fal, szinte kúszni- mászni kellett egyes részeken. Gondolom, történt pár agyrázkódás, és szétloccsant már pár fej (ok, nem leszek szadista) a sziklákon, ezért volt rá szükség. Ha nem lett volna a fejemen az a bányász-fejfedő, akkor nem olvasnátok ezen sorokat, mivel tuti koponyatöréssel feküdnék valamelyik koreai kórház baleseti sebészetén (párszor ütődött a műanyag sapka a barlang plafonjának). Ok, nem festem az ördögöt a falra... Hátizsákom is sokat védett ezeken az alacsony plafonú részeken.
Pl. itt egy mászós szakasz...
Mindenesetre jól esett a kissé enyhébb, nyirkosabb (ez a "jobb fajta" nyirkosság volt), kellemesebb klíma, amit a barlang nyújtott. Bár nekünk is ott van Aggtelek, emellett pár híres csppkőbarlang, de élveztem ezt a túrát.
Barlangi kimcsiszörnyek, áááh!!!! :)
Nagyon szép volt, sok gyönyörű cseppkövet láttunk. Volt pár érdekesség... Nem tudom, szabadott-e fotózni, de mindenki előszeretettel villogtatta a vakuját, szóval én is követtem az emberek pédáját.
Ez az oszlop elvileg a "szerelem oszlop" egy sztalakit (mennyezetről lefele lógó cseppkő) és egy sztalagmit (aljzatról felfelé nyúló cseppkő) összekapcsolódott oszloppá. Nem szívesen fogtam meg a cseppkövet, mivel tudtam, ezzel vissza lehet venni a növekedésést hosszú időre (a zsiradék az emberi kézen odatapad hozzá), de sok helyen elkerülhetetlen volt...
Ezek a sziklák a banánfürtökre hajaznak.
Ezek olyanok, mint a belek! tudom, hivatalosan nem azok, de akkor is!!! Nekem elsőként az emberi vékonybél ugrott be ezekről...
Erről az olvadó sajt jutott eszembe a sajtos melegszenyón... (Falnám...)
A barlang bejárata.
Tutaj a folyón:)
Steve csőharangon játszik, hahaha :)
Szerveznek errefelé rafting túrákat is. Egyszer ki fogom próbálni, döntöttem el. Kajakozni megyek két hét múlva, de raftingolni még sosem voltam. Nem vagyok olyan ember, aki rajong az extrém sportokért. Pl. Bungee jumpingot sosem próbálnám ki-kissé tériszonyom van... De a rafting más kategória...
Megnéztünk még egy múzeumot, ami a barlang élővilágáról, illetve sétáltunk a környéken. Itt ugyanúgy élnek vak rákok, barlangi gőték, mint otthon. Albínók, szemnyílásuk benőtt. A környék faunája sem különbözi nagyban a hazaitól, bár rengeteg változat figyelhető meg.
Szép nap volt, a barlangban sem csalódtam. Ezt azért mondom, mert gyakran megtörtént, hogy meg akartam nézni valamit, mivel prospektusokon látva, neten utána olvasva tetszett. Aztán jött a csalódás, mikor valóban megpillantottam: nem annyira szép, érdekes, különleges, mint ahogy elképzeltem... (pl. hortobányi kilenc lyukú híd remek példa volt erre. Sajnos...)
Egy hídon mentünk át, aminek hídfőjén félelmetesen vigyorogtak a kőmókusok. Gyönyörű volt a környék.
Mókucik őrzik a barlangot... Barátaságos invitálásnak szánták ezen figurákat, de akkor is, ijesztő a vigyoruk...
A barlangban műanyag sisakot kellett viselnünk. Ennek oka az volt, hogy gyakran túl alacsony volt a fal, szinte kúszni- mászni kellett egyes részeken. Gondolom, történt pár agyrázkódás, és szétloccsant már pár fej (ok, nem leszek szadista) a sziklákon, ezért volt rá szükség. Ha nem lett volna a fejemen az a bányász-fejfedő, akkor nem olvasnátok ezen sorokat, mivel tuti koponyatöréssel feküdnék valamelyik koreai kórház baleseti sebészetén (párszor ütődött a műanyag sapka a barlang plafonjának). Ok, nem festem az ördögöt a falra... Hátizsákom is sokat védett ezeken az alacsony plafonú részeken.
Pl. itt egy mászós szakasz...
Mindenesetre jól esett a kissé enyhébb, nyirkosabb (ez a "jobb fajta" nyirkosság volt), kellemesebb klíma, amit a barlang nyújtott. Bár nekünk is ott van Aggtelek, emellett pár híres csppkőbarlang, de élveztem ezt a túrát.
Barlangi kimcsiszörnyek, áááh!!!! :)
Nagyon szép volt, sok gyönyörű cseppkövet láttunk. Volt pár érdekesség... Nem tudom, szabadott-e fotózni, de mindenki előszeretettel villogtatta a vakuját, szóval én is követtem az emberek pédáját.
Ez az oszlop elvileg a "szerelem oszlop" egy sztalakit (mennyezetről lefele lógó cseppkő) és egy sztalagmit (aljzatról felfelé nyúló cseppkő) összekapcsolódott oszloppá. Nem szívesen fogtam meg a cseppkövet, mivel tudtam, ezzel vissza lehet venni a növekedésést hosszú időre (a zsiradék az emberi kézen odatapad hozzá), de sok helyen elkerülhetetlen volt...
Ezek a sziklák a banánfürtökre hajaznak.
Ezek olyanok, mint a belek! tudom, hivatalosan nem azok, de akkor is!!! Nekem elsőként az emberi vékonybél ugrott be ezekről...
Erről az olvadó sajt jutott eszembe a sajtos melegszenyón... (Falnám...)
A barlang bejárata.
Tutaj a folyón:)
Steve csőharangon játszik, hahaha :)
Szerveznek errefelé rafting túrákat is. Egyszer ki fogom próbálni, döntöttem el. Kajakozni megyek két hét múlva, de raftingolni még sosem voltam. Nem vagyok olyan ember, aki rajong az extrém sportokért. Pl. Bungee jumpingot sosem próbálnám ki-kissé tériszonyom van... De a rafting más kategória...
Megnéztünk még egy múzeumot, ami a barlang élővilágáról, illetve sétáltunk a környéken. Itt ugyanúgy élnek vak rákok, barlangi gőték, mint otthon. Albínók, szemnyílásuk benőtt. A környék faunája sem különbözi nagyban a hazaitól, bár rengeteg változat figyelhető meg.
Szép nap volt, a barlangban sem csalódtam. Ezt azért mondom, mert gyakran megtörtént, hogy meg akartam nézni valamit, mivel prospektusokon látva, neten utána olvasva tetszett. Aztán jött a csalódás, mikor valóban megpillantottam: nem annyira szép, érdekes, különleges, mint ahogy elképzeltem... (pl. hortobányi kilenc lyukú híd remek példa volt erre. Sajnos...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése