Most olvastam egy érdekes cikket. Nem is rasszizmusról van szó,inkább xenofóbiáról (idegenektől való félelem). Ennek ellenére, 1-2 kivételtől eltekintve inkább pozitív dolgokkal találkoztam Szöulon belül, a külföldiekkel való bánásmódot illetően. Ennek ellenére volt negatív tapasztalatom is, bőven.
A 80-as, 90-es évektől kezdve megnőtt Koreában a különféle nemzetek aránya, meg a nemzeti sokszínűség. Korea gyorsan multi-kulturális országgá nőtte ki magát.Gyakoriak a vegyes-házasságok, egyre több "kétnemzetű" baba születik. 2008-ban 2.9%, 2010-ben 4.3%, míg 2012-ben 4.7% volt a vegyes-házasságokból született gyerekek aránya. Azonban a helyiek még nem készültek föl teljesen a nemzetközibb társadalomra.
Azonban az Asan Institute for Policy Studies.tanulmányai szerint a koreaiak gyakran előítélettel néznek a bevándorlókra és azoknak életstílusára. Függ attól is, milyen nemzetről van szó. Az amerikaiakról a koreaiak 65.9% -ának pozitív a véleménye. A nigériaiak esetén ez az arány már csak 45.7%. Míg a kínaiakhoz és japánokhoz a koreaiak 60%-a negatívan áll hozzá. A koreai japán ellentétet jól példázza Dokdo is, amire a koreaiak büszkék, hogy hozzájuk tartozik. Vagy amikor hazautam előtt kapcsot cseréltettem az órámban (CASIO óra, japán márka), elég fintorogva nézték a japán márkát az egyik nagy óra-szervizben (míg a moran-i kisebb ékszerboltban 5 perc alatt kicserélték...).
A koreaiak száma, akik nem kedvelik a külföldi munkásokat, megnőtt az utóbbi időben. A legtöbb helyi lakos úgy érzi, a külföldiek nem tudnak kellőképpen alkalmazkodni a helyi kultúrához, szokásokhoz (tavaly a lakosság majdnem harmada, 27.2%-a gondolta így a statisztika szerint).
A statisztikák azt is mutatták, hogy multikulturális rendelkezések és programok a "beolvasztásra" törekednek. A legtöbb ilyen program azért indult, hogy a koreaiak külföldi feleségeinek megtanítsa a helyi szokásokat és szabályokat (54.4%), míg elég kicsi százalékuk (16%) törekszik a kultúra megismerésére.
Ezen tanulmány szerint a a multi-nacionális és a multi-kulturális dolgokra vonatkozó szabályok úgy tesznek, mintha tisztelnék a más kultúrákat, és nem erőszakolják a "beolvadást". Ennek ellenére a koreai kormány inkább a "beolvadást" az asszimilációt "nyomja", mintsem hogy támogatná a diverzitást.
Hát, van benne valami, személyes véleményem szerint is. Valamennyire egy külföldinek el kell fogadni a dolgokat, meg kell próbálni megenni a helyi kajákat, meg pár szót, kifejezést érdemes tudni a helyi nyelven. Az igazi rasszizmus itt kevésbe van jelen, legalábbis én nem éreztem. Itt nyugodtan elmehetek este futni, mivel senki sem támadna meg a bőrszínem, hajszínem miatt :). 100%ig én sem tudtam elfogadni/alkalmazni a helyi normákat, amit szerencsére környezetem megért.
Viszont vegyük azt: Korea elég elzárt ország volt, rengeteget hadakozott pl. a japánokkal. Aztán jött a koreai háború, az elszakadás Észak-Koreától. Az amerikai hadsereg bejövetelével kezdődött az egész multi-kulturális folyamat. Most is egyre több nemzet vándorol ide, keresik sok helyen az angoltanárokat, diákokat, kutatókat, mérnököket stb. Viszont ez az egész "színes társadalom" rövid időn belül alakult ki. A koreaiaknak nem volt idejük felkészülni az egészre. Nem nagyon tudnak még most sem szocializálódni: egy koreai társaságban, hiába vannak külföldiek a bandában, koreaiul dumálnak, kizárják a külföldieket. Ez nemcsak személyes tapasztalat, mások is mondták. A legtöbb beszámoló szerint a koreai baráti körökbe a külföldek nehezen tudnak, vagy nem tudnak beilleszkedni, még akkor sem, ha az illető nyelvet tanulni megy ki. Aztán a másik probléma: Hiába tanulják a nyelvet, ha félnek megszólalni pl. angolul, mivel be vannak rezelve, ha hibáznak beszéd közben. Szóval ez a dolog is elég nagy és összetett probléma. De remélem, van megoldás erre.
A 80-as, 90-es évektől kezdve megnőtt Koreában a különféle nemzetek aránya, meg a nemzeti sokszínűség. Korea gyorsan multi-kulturális országgá nőtte ki magát.Gyakoriak a vegyes-házasságok, egyre több "kétnemzetű" baba születik. 2008-ban 2.9%, 2010-ben 4.3%, míg 2012-ben 4.7% volt a vegyes-házasságokból született gyerekek aránya. Azonban a helyiek még nem készültek föl teljesen a nemzetközibb társadalomra.
Azonban az Asan Institute for Policy Studies.tanulmányai szerint a koreaiak gyakran előítélettel néznek a bevándorlókra és azoknak életstílusára. Függ attól is, milyen nemzetről van szó. Az amerikaiakról a koreaiak 65.9% -ának pozitív a véleménye. A nigériaiak esetén ez az arány már csak 45.7%. Míg a kínaiakhoz és japánokhoz a koreaiak 60%-a negatívan áll hozzá. A koreai japán ellentétet jól példázza Dokdo is, amire a koreaiak büszkék, hogy hozzájuk tartozik. Vagy amikor hazautam előtt kapcsot cseréltettem az órámban (CASIO óra, japán márka), elég fintorogva nézték a japán márkát az egyik nagy óra-szervizben (míg a moran-i kisebb ékszerboltban 5 perc alatt kicserélték...).
A koreaiak száma, akik nem kedvelik a külföldi munkásokat, megnőtt az utóbbi időben. A legtöbb helyi lakos úgy érzi, a külföldiek nem tudnak kellőképpen alkalmazkodni a helyi kultúrához, szokásokhoz (tavaly a lakosság majdnem harmada, 27.2%-a gondolta így a statisztika szerint).
A statisztikák azt is mutatták, hogy multikulturális rendelkezések és programok a "beolvasztásra" törekednek. A legtöbb ilyen program azért indult, hogy a koreaiak külföldi feleségeinek megtanítsa a helyi szokásokat és szabályokat (54.4%), míg elég kicsi százalékuk (16%) törekszik a kultúra megismerésére.
Ezen tanulmány szerint a a multi-nacionális és a multi-kulturális dolgokra vonatkozó szabályok úgy tesznek, mintha tisztelnék a más kultúrákat, és nem erőszakolják a "beolvadást". Ennek ellenére a koreai kormány inkább a "beolvadást" az asszimilációt "nyomja", mintsem hogy támogatná a diverzitást.
Hát, van benne valami, személyes véleményem szerint is. Valamennyire egy külföldinek el kell fogadni a dolgokat, meg kell próbálni megenni a helyi kajákat, meg pár szót, kifejezést érdemes tudni a helyi nyelven. Az igazi rasszizmus itt kevésbe van jelen, legalábbis én nem éreztem. Itt nyugodtan elmehetek este futni, mivel senki sem támadna meg a bőrszínem, hajszínem miatt :). 100%ig én sem tudtam elfogadni/alkalmazni a helyi normákat, amit szerencsére környezetem megért.
Viszont vegyük azt: Korea elég elzárt ország volt, rengeteget hadakozott pl. a japánokkal. Aztán jött a koreai háború, az elszakadás Észak-Koreától. Az amerikai hadsereg bejövetelével kezdődött az egész multi-kulturális folyamat. Most is egyre több nemzet vándorol ide, keresik sok helyen az angoltanárokat, diákokat, kutatókat, mérnököket stb. Viszont ez az egész "színes társadalom" rövid időn belül alakult ki. A koreaiaknak nem volt idejük felkészülni az egészre. Nem nagyon tudnak még most sem szocializálódni: egy koreai társaságban, hiába vannak külföldiek a bandában, koreaiul dumálnak, kizárják a külföldieket. Ez nemcsak személyes tapasztalat, mások is mondták. A legtöbb beszámoló szerint a koreai baráti körökbe a külföldek nehezen tudnak, vagy nem tudnak beilleszkedni, még akkor sem, ha az illető nyelvet tanulni megy ki. Aztán a másik probléma: Hiába tanulják a nyelvet, ha félnek megszólalni pl. angolul, mivel be vannak rezelve, ha hibáznak beszéd közben. Szóval ez a dolog is elég nagy és összetett probléma. De remélem, van megoldás erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése