Karácsony előtt-Jin születésnapi összejövetele

Tegnap este már teljesen dekoncentrált voltam, kerülgetett valami nyavalya. Gondoltam, nem maradok tovább, elmegyek Jin szülinapi összejövetelére. Múlt héten ugyanis meghívott minket a szülinapjára.
Elég fárasztó hetem volt, sok meló, a koleszos tűzriadó, a honvágy mind jelen voltak. De nagyjából be tudtam fejezni, amit be akartam, a koleszba is regisztráltam következő félévre (persze hat hónapra), fizetni januárban kell. Munkatársaknak csináltam apró ajándékot, becsomagolam némi csokit, plusz egy toboz-fenyődíszt. Látszott, örülnek neki. Legalábbis több embernek fityeg ezüst-vagy épp arany toboz a monitorján, naptárján, stb. De én is kaptam egy szép jegyzetfüzetet, és cuki üdvözlőlapokat, kedves üzenetekkel. Köszönet értük!!!
Januártól lesz egy "segítőm" is, egyik Bsc-s diákunkat, Eugene-t fogom tanítgatni, majd később együtt fogunk dolgozni. Persze szorgalmi időszakban hagynom kell, hogy tanuljon, és jó jegyeket szerezzen!!
Ott hagytam abba, hogy kicsit álmosan, de elindultam Ori-hoz, ahol a buli színhelye volt, előtte vettem az ünnepeltnek némi csokit. Kicsit macera volt a kis vietnámi étterem megtalálása, mivel a papír, amire a térképet is rányomtatták, rejtélyes módon eltűnt a táskámból. Hívtam Jin-t, de utólag kiderült, rossz a mobilja. Joy-t is, de nem vette fel. De mikor már fel készültem adni a reményt, akkor megláttam a táblát, ami a keresett helyet reklámozta. Hárman már ott voltak, és nagyban ették a vietmámi tésztás levest. Jin csodás léggömb-díszeket csinált!
A vietnámi leves nekem annyira nem jött be, persze nem hangoztattam. Az étterem mellett a helyi vietnámi közösség temploma volt, a lelkész-csajjal is találkoztunk.
Jin egyik ismkerőse, aki szakács, nagyon finom csirkeszárnyat készített.
Tteok, ráadásul a kedvencem :) Mármint az a színes középen.
A lufik mellett, csoportkép.
Sajnos a nagytöbbség csak koreaiul tudott kommunikálni, de azért elmondták nekem angolul, miről beszéltek. A szülinapi torta: Jin kedvence, hozzám hasonlóan a csokitorta :). De nem volt olyan finom, mint az otthoniak... De azért szép :).
A torta közelebbről. Ugye, milyen szép??? Vajon az a figura a Diótörő rajta?
Zöldségtál, rákkal, valami hússal és tésztával a közepén.
Kihoztak előtte valami beazonosíthatlan papír-szerű izét, amiről mindent képzeltem, csak azt nem, hogy kaja. Pedig az volt... Kiderült, hogy ezt az izét ("rizspapír", így csúfolták) vízbe kell áztatni fél percre, és a fent látott zöldségeket bele kell tenni. Elképzelésem sincsen micsoda, de azért jó volt. Utána földimogyorós szószba kell mártani (nekem az tömény volt).
Jin, Joy és én, az összejövetel vége felé.
Majd búcsú, és irány haza! A kolesz felé menet havazott. Direkt lassan sétáltam, hogy kiélvezzem az első havat. Futottam is egy jót, hogy méginkább örüljek neki, és még inkább kiérdemelten próbáljam ki az új, levendulás tusfürdőmet. (nagyon szeretem a levendulát) Fehér karácsonyt Koreának, ha már otthon a magyaroknak nem lesz!!!

Santa is velünk jött Unaksanra

Annyira jó volt a tegnapi kirándulás! :). Komolyan, régen éreztem magam ennyire jól, régen nevettem ennyit. Először is gyújtsuk meg a harmadik gyertyát is azon a bizonyos adventi koszorún.
Szóval nagyon jól aludtam, a reggeli futás kimaradt. Elég időben érkeztem, három átszállással. Beszereztem egy ho-tteokot, és vártam. Hamarosan jött a banda, SE -ről tudtam, hogy csatlakozni fog. De örömmel tapasztaltam, Eric is itt volt! Bevallotta, most szombaton inkább valami ismeretlenebb hegyre akart menni. Aztán nagy döbbenet: "Ho, Ho hó! Merry Christmas" -hallatszott a metró-feljáró kijáratából. Egyik srác, James mikulásnak öltözve jött!
A "piros busz" hamarosan indult. Piros busz azon busz, ami Szöul és annak vonzásköre között jár. Elég lassú, mivel sok helyen megáll, szerintem a célállomás előtt tuti megkerüli a Földet. Unaksan hegy Pocheonban van, ami kb. 30km Szöultól. És 2 óra alatt ér le a busz, ami irreális. Összehasonlításként mondom: Mosonmagyaróvár kb. 170 km-re van Pesttől, és mind busszal, mind vonattal alig több, mint másfél óra alatt ott vagyunk. (persze vonat esetén a Railjetre gondolok, és a busz is az autópályán megy...) Na mindegy. Eközben megtaláltam a táskámban két pár zoknit, sőt, még egy benn maradt Yakult (szójás joghurt-ital) is feltűnt- ami eléggé megpimpósodott, ki kellett dobni. A vastag zokni viszont jól jött, mivel a mobilom aksija a végét járta, aminek a hideg nem tesz jót. Beletettem a kütyüt, és kitartott majdnem a nap végéig.
Aztán egy kellemetlen meglepetés-A busz nem vitt el a turista-útig, taxival kellett mennünk. Nem volt egy nagy távolság, de azért nem örültem. Viszont mikor megérkeztünk, kárpótolt a pár centi hó, és a kellemes kis falu, amin keresztül mentünk.
Na, fallikus szobrok itt is voltak XD. Ami Koreában kezdettől fogva feltűnt, és máig is röhögök rajta, hogy "péniszfa" "Pénisz alakú szikla", néhol fallikus múzeumok! Nem értem, miért van ez az álszemérmesség itt XD. Közben meg sok turistaúthoz közel ott a pénisz-szobor, vagy valami pajzán témájú remekmű XD.

Ez a vidék nagyon híres a házi tofuról. A tofu, gondolom, sokan tudják, micsoda, valami szójából készült, se íze-se bűze kaja. Sokan szójasajtnak nevezik. Nem tudom meghatározni, bevallom őszintén. De megszerettem ezt is, mióta itt vagyok. A néni a képen tofut gyárt.
Turistaút!!! Röhögve szedtük a kilométereket, James, avagy a Mikulásunk, minden szembejövő túrázónak odakiabálta: "Merry Christmas"!!! Akik meg röhögtek, mikor meglátták Santát! Közban karácsonyi dalokat énekeltünk.
"Egy, kettő, három! Low Battery"!!! Warren épp a kütyümmel fotóz. Tudni kell, hogy túrákra két aksit szoktam vinni. Ha egyik lemerül, legyen tartalék. Egyik akism gyakran csinálja azt, hogy imitálja, hogy lemerül, mégis tudok vele fotózni sokáig. A másik aksim jobban bírja. Egy Buddha templomnál pihentünk egy kicsit. Épp nagyban örülök a friss hónak! :)
A Buddha-templom szép volt, a Nap ragyogóan sütött. Megérte ma kimozdulni! Tanulás helyett, bár koncentrálni nem tudtam volna, ha otthon maradtam volna.
Hóó! Tegnap Thana és Minakshi, mikor szállingózott, mint a gyerekek, úgy csodálták a havat. Tudom, Indiában ilyen ritka, max a Himalája körül. Én tudok a hónak örülni. Én is voltam kislány, aki szeret a friss hóban. Aki büszkén pózol a régi fotókon élete első, saját készítésű hóemberével.
Indultunk fel, közben megcsodáltuk a jégcsapokat, amiket a befagyott lefolyó víz eredményezett. A jégcsap láttán James megjegyezte "ingyen nyalóka!".
Warren is tökjó fej volt ma, a múlt heti dolgot betudom egy rossz napnak, ami bárkivel előfordulhat. Tényleg, én is élveztem a társaságot. Heten voltunk, mint a gonoszok, ahogy mondani szokás. Sokat nevettünk. Egy turista néni még cukrot is adott nekünk, gyakran pózoltak a mi Santánkkal!
A csúcs előtt, egy fallikus szikla!!! Pajzán természet! :).
Aztán a csúcs! Tiszta kék az ég, hó, csodás kilátás, mi kell még? Unaksan hegyet egyébként sokan a híres Seoraksan "kistesójaként" emlegetik, legalábbis Warren ezt mondta. Voltak csodás sziklák, szép kilátások itt is. Tehát van benne valami. Ami Unaksant illeti, itt voltunk Chuseok-kor is, a laborral, de akkor épp nem volt hegymászás, csak játszottunk azon az estén.
Lefele menet kissé ütősebb szakaszikat érintettünk, bár szép volt a kilátás, de azért kellett koncentrálni, hová lépünk. Nem volt veszélyes, de nehéz. A bakancsra csatolható crampont is fölvettük, Warren beszerzett párat a társaságnak, én is elővettem, amit tavaly pont Warren adott el nekem. Segített, magabiztosabban jártam benne.
Ezeket láttuk lefelé, megértem már a "little Seoraksan" elnevezést.

Jómagam. Fel kellett öltözni már. A széldzseki alá három réteget alávettem. Tudni kell, hogy túrázás esetén több vékony réteg pulcsi hasznosabb, mint egy vastag, jobban benn tartja a meleget, és ha jobb az idő, akkor le is lehet venni egyet-kettőt. Nehezebben izzadunk bele így. Mellesleg könnyebb is cipelni-a hátizsák mérete limitált. Felavattam az otthonról hozott lábszárvédőmet is, ami sár ellen van kitalálva, hogy az nadrágszár alul ne legyen koszos, de hideg ellen is sokat véd.
Bizonyos részeken csodálkoztunk, hogy hogy mennek el az idős nénik. "Super ajuma'. mondta Cole. "Hardcore Ajuma"-azaz edzett idősebb nénik Koreában. A túrázás ugyanis nagyon népszerű, idősebb emberek körében is. Akiknek már van idejük. A túracsoportban azoban főleg általában kormbeli fiatalok szoktak járni.
Aztán végre leértünk a műútra, ahol megcsodáltuk a felkelő teliholdat.
Végül beültünk egy hangulatos kajáldába jó kis zöldséges- tofus-szójás levesre. Az étterem tulajdonosai annyira jó fejek voltak, főleg a Mikulás-jelmezes James láttán örültek.
A kivitelezésre is ügyeltek a "Side dish" esetén.
Nagyon jót ettünk, mind a pajeon, mind a leves, mind a kimcsi tökéletes volt. SE hozott egy szederbort, amit a vendéglős ajumával is megkóstoltattunk. Nagyon finom volt az is. Még volt időnk a buszig, norebangoztunk kicsit. A néni beleegyezett, hogy beindítja a norebang gépet, azzal a feltétellel, hogy nem énekelünk gyors dalt. "No Iron Maiden"-mondták nekem pl. De azért jó buli volt. Warren megszívatta a bandát, hogy lekéstük a buszt, itt kell éjszakáznunk. Többen be is vették, mint a buta hal a horgot (én ugyan nem). A busz azonban 50 méterre tőlünk várta a fél 8at, és indult is hamarosan.
Na, a hülyeség az hazafelé is megy...
Elég nyögvenyelősen, de épségben Szöulba érkeztünk. Karácsonyi fények a metrómegálló körül:
Végezetül: hülyeség a metrón is! Eric a sapkámban XD.
Hullafáradt voltam, mobilom aksija pont akkor merült le, mikor a családot meg akartam nyugtatni a metrón. De végül sikerült kicserélnem, és megnyugtatni őket, hogy már a koli felé sétálok! :). Kimerülten zuttyantam ágyba, követvén szobatársaiamt, akik már nagyban húzták a lóbőrt...

A kőkorszaki szakik nyomában

A mai napom kicsi Flinstone családosra sikerült. Nem azért, mert visszamentem a kőkorszakba, egyelőre erre nem volt lehetőség, hanem mivel kugliztam! Ami köztudottan Frédi és Béni kedvenc sportja volt a rajzfilmben. A 90es évek gyerekei biztosan emlékeznek rá, a Walt Diseny mellett Frédi és Béni kalandjaira is :). Én szerettem őket. Szóval a napom nem kezdődött valami fényesen.Ugyanis felhős az idő jelenleg. Más dolog is közrejátszott. A belépőkártyám nem volt a kártyatartóban! Tisztára emlékszem, mikor tegnap futás után visszatértem a szobába, hogy odatettem!!! Te jó ég. Arra is emlékeztem, hogy egyik szobatársam kiment, és bejött. Tévedésből enyémet használta, és az asztalon hagyta. Elég rumli volt az asztalán. :S Utálok más cuccai közt matatni, de most meg kellett keresnem. Szerencsére meglett. Futás után kiderült, elhagyta a sajátját. Megkönnyebbültem, de nagyon, hogy végül az enyém meglett. Vicces, vele a hérom hónap alatt másodszor történik ilyen. Én a majdnem két év alatt egyszer sem hagytam el...
Szóval mentem a laborba, hogy egy-két dologgal előbbre járjak. Föltettem egy kísérletet. SMS. Joy írta, jövök-e velük tekézni, ha igen, délben találkozunk. Naná, gondoltam, szívesen. Már úgyis régen játszottam. Egyszer, gimiben, diáknapok után, akkor élveztem. (Billiárd még mindig egyfajta mumus-dolog nekem, kugli az nem) De annak már majd' 10 éve. Jin dél körül jött, később LingZhe, egyik kínai osztálytársnőm, és Joy is csatlakoztak. Metóztunk Yatap-ig(Jin nem tudott velünk jönni, valami családi esemény végett), és ott először bementünk a Lotteria-ba ebédért. (Lotteria egy koreai gyorskaja-hálózat, tulajodnképpen a koreai Meki. Vannak a kínálatában ázsiaibb dolgok is, pl. rántott tintahal-karika... A zöldtea-fagylaltjuk jó, ma is ettem olyant) Mikor elcsomagolták a hambikat, taxiztunk az esemény színhelyére.
Kellemes hely volt, asztalokkal, székellek, mindjárt lett egy pályánk is, kaptunk egy kényelmes cipőt, amiben játszhattunk. Abban reménykedtem, hogy nyogodtan meg tudom enni a csirkés szenyómat, de nem így történt, mert ránk szóltak, enni tilos. Ígyhát kimentünk az előtérbe, és ott kellett ennünk. Megérkeztek a többiek is, Connie, Tim, és egy kambodzsai srác.
Élveztem a játékot. Igen, Apu, bábut is találtam el!! XD. Vicces, sok képen csak a hátsó traktus látszik az emberből, mert szembe nem lehetett úgy fotózni...
Most én jövök!!!!De azt nem gondoltam, hogy a teke ennyire fárasztó sport. Igaz, a golyók 7 és 11 kiló közötti súllyal büszkélekedhetnek, és neki is futottunk. Illetve a koncentrálás, lefárasztott kicsit engem. De azért jó volt a színes golyókkel pózolni, főleg a végén. Sajnos, a hirtelen bekapott szendvics és sűlt krumpli (amúgy is ritkán eszek gyorskaját) megtette hatását. Kicsit felkavarodott bennem a cucc, nem vészes. De kicsit éreztem, hogy jobb lett volna a Lotteriában megenni a kaját, és utána idejönni. Csak akkor még nem volt együtt a banda.

Pózolunk a golyókkal XD.

Connie virágai: Ugyanis egy virágkötő-tanfolyamot kezdett el, és ezt a cuki csokrot hozta össze :))), aminek értéke már megközelíti a 10 ezer forintot XD. Köszi, csajok ezt a kellemes pár órát, örülök, hogy kitaláltátok ezt! Bár nem söröztünk avégén, mint Frédi-Béni és a haverjaik. Mivel ők mindig piával zárják le a jeles eseményt. De nem is baj, most a gyomromnak nem használt volna, ezer százalék, hogy viszontláttam volna a cuccost :S. Csak viccelek!!! XD

Kínai délután

Egy kínai pár készül házasodni, a srác osztálytársam, a csaj is a BioNano-ban dolgozik.Mennek vissza télen Kínába, ott lesz a szertarás. Ez alkalom ürügyén ma este egy kínai délutánt rendezett a gyülekezetünk, az egyetem kínai diákjainak közreműködésével. Yunho, a lelkészünk jött értünk három előtt egy templomi kisbusszal, és vitt az esemény színhelyére. 13 ember ült a járműben, "sok jó ember kis helyen is elfér" stílusban. Amikor megérkeztünk, a kínai diákok már nagyban főztek, aprítottak. Én is beszálltam segíteni, rám ragadt a vidámságuk, és a lelkesség, amivel dolgoztak. Nagyon aranyosak voltak, bár több kínaival jóban vagyok, de nem a többséggel nincs annyira közvetlen kapcsolatom.
A termet is szépen feldíszítették, ami főleg Jin érdeme volt. Léggömbök, művészien kialakítva :). Gyermeki énem még mindig szereti a léggömböket, tudom, javíthatatlan vagyok :).
A kínaiak ezerrel főznek :) Élveztem az aprítást, még a számomra szokatlen dolgokét is.
Én is élveztem a munkába való bekapcsolódást. Asszem, lótusz... Én aprítottam!!!!!Első fogások. Gőzölt zsemle gyúrás!!!!Totál ledöbbentem, mikor egyik csaj a sűlő csirkébe kólát tett! Olvastam róla, de röhogtem az egészen.És most élőben látom. Hát annyira rémes nem is lett :). Kissé bizarr :S. Pár gyerek is volt, próbáltam hajtogatni nekik (sikertelenül, az sosem ment) de a rajzoltam is, és az sikert aratott körükben! :)
Connie kínai ruhában :)
"Na mi lesz ? Együnk má'?" XD Jól néznek ki legtöbben, szép színes dolgok XD. Erre mondaná Thana, a színek öszhatása nagyon szép. Ezáltal érdemes megkóstolni a kajákat. Vagy épp ellenkezője is megállapítható: olyan szépen mutatnak, hogy nem is szabad hozzájuk nyúlni... Annaj meg mi értelme?
Chen Lu mesélt kicsit a kínai kultráról, kajákról, ünnepekről, dekorációkról. Érdekes dolgokat mondott. Ezután mandu gyúrását mutatták meg nekünk. A manduról már meséltem, a koreai kajákat bemutató fejezetben. Hús és zöldhagyma keverékét töltöttük bele, enyémek elég bénán sikerültek, de azért belejöttem. A chseok-os tteok-jaimnál jobban sikerültek, de még van mit fejlődnöm. Hiába, nem vagyok olasz, aki raviolit tudja gyúrni. Orosz sem, hogy a pelmegyit el tudjam készíteni XD.
Aztán kezdődött az "ereszd el a hajam", mindeki azt kóstolt meg, ami szimpi volt. A fafülegomba, tofuból készült tészta, az a zöldbab szerű izé pl. nekem szimpi volt. :). De itt látszik, mindenki jó étvággyal tömi a majmot.
A gyerekek és a gőzölt zsemle. A jobb szélső kislány nagyon aranyos volt, felkaptam, cipletem kicsit, élvezte. Ölembe is egész sokáig ült. Ilyenkor elfog a vágy: szeretnék gyereket :). De most nem lehet :(. Húr nélküli gitár XD
..és végezetül egy csoportkép. Gyümölccsel és kekszel megpakolva indultunk haza, csapódtam pár kínaihoz, egy darabig együtt mentünk. Nem volt közel a suli, de kellett a kis séta, hogy ne feküdje meg a gyomrom a kaja.
Bizonyíték arra, hogy a léggömbök nemcsak nekem tetszenek. Talán az ilyenből nem lehet kinőni soha??? Lehűlt az idő, nagyon hirtelen, fúj a szél, talán, hogy lefújja a maradék falavelet? Az utca mentén platánfák álltak, nem is emlékszem, hogy a platánoknak ekkorára megnő a levelük! Mivel tényleg, egy ember teljes arcát eltakaró álarcot lehetne belőlük csinálni. Jól éreztem magam ma este. Futás közben azonban leesett, hogy valami furcsaságot is lenyeltem ma este... Ráharaptam egy csillagánizsra, amivel egyik húst ízesítették, és az egészet lenyeltem! :S. Fura ízhatás, az ánizs inkább sütibe való. Illetve a Kofola (szlovák ánizsos "kóla", annyira nem rossz) nevű lötyibe XD.

Köszönet a gyülekezetnek az esemény megszervezését, illetve a kínai diákoknak azt a nagy főzést-sütést, amit lenyomtak, és igyekeztek rekonstruálni konyhájukat, főzési kulturájukat! Köszönet ezen kívül a másik templomnak, hogy helyet biztosítottak az esemény lebonyolításában. Jin-nek és társainak a csodás dekoráció összeállításában. Chen Lu-nak az érdekes előadásért. És nem utolsó sorban mindenkinek, aki eljött, és részt vett ezen eseményen!