Jeonju, második nap: Eső, bibimpap és a "hercegnők"

Második nap arra ébredtem, hogy szakadt az eső. Visszaaludtam még kicsit. Később elállt, de egész nap eléggé esőre állt, néha szemerkélt. Mivel a banda nagy része későn ért haza, későn is keltünk.

Egyik csajjal terveztük, sétálunk egyet, de éppen hogy kávét tudtunk szerezni, mikor jött az üzenet: 10kor ki kell csekkolni. Na, nyomás vissza a szállásra, mi már nagyjából össze tudtunk pakoltunk, de volt, akit hideg zuhanyként érte a korai check out híre. Bepakoltuk a cuccokat a buszba, és járkáltunk egyet ebédig.

A bibimpap-készítésből sem lett semmi, mivel épp nem tartottak foglalkozást. Amúgy nekem csalódás volt a kaja kicsit. Lehet, én voltam fáradtabb, de én a nyers húsos verziót vártam. Jeonju a bibimpap hazája, és itt a nyers húsos verzió a legismertebb. Később kiderült, az étteremben azért nem csinálják a nyers marhahússal bibimpapot, mivel nem tudják nyaranta frissen elkészíteni. 

Később az étterem tulajdonos ajumma (ő nagyon aranyos volt) vezetésével az étterem mögötti tradicionális házba mentünk páran, aki a bibimpap történetéről és elkészítéséről mesélt, emellett megtanultuk a koreai meghajlást, több-kevesebb sikerrel. Emellett a helyi népviseleteket is felpróbálhattuk ajándékba.

Hercegnőnek öltözve :)

Meghajolnak a "hercegnők" :)

Eső megeredt... :(

Később eljutottunk a koncertre is, de nagy csalódás volt. Ott összefutottam két haverommal, akik kérdezték, milyen volt a bibimpap-tanfolyam. Mondtam, nem volt, de hanbokot próbálhattunk. Kérték, mutassam meg, hol van az étterem. Odamentünk, és az ajumma csodák csodájára elhitte, hogy a túracsoporthoz tartozunk (engem is megismert), és még én is próbálhattam még egy darabot :). Tényleg nagyon aranyos volt, a végén velem még egyszer elgyakoroltatta a meghajlást :).

Ismét "jelmezbál" :) :)

Nekem ez a ruha jobban tetszett :)

Ezek után eljött az indulás ideje is, és rohantunk vissza a szállásra. A hazaút katasztrofális volt... Annyira eldugultak az utak, már jóval Cheonnan előtt, egészen Pyeongtaek utánig, hogy 5 órába telt, mire a Jukjeon-t elértük... Szerencsére én ott leszálltam, mivel nekem közvetlen metróm volt haza. 11 órára hazaértem, szinte egyből elaludtam tisztálkodás és az otthoniak megnyugtatása után... :).

Alapjában véve, bár nem azt kaptuk, amit vártunk. Volt pár szervezési baki, de pl. én úgy álltam a kiránduláshoz, hogy milyen jó lesz kimozdulni Szöulból. Több haverom is ugyanezt mondta, és emiatt éreztük jól magunkat. Talán, ha kirándulni megyek, jobb úgy nekiindulni, hogy nincs nagy elvárásom, csak annyi, hogy milyen jó lesz kimozdulni kicsit? Mivel általában az ilyen kirándulások, túrák szoktak a legjobban sikerülni...:)