Most hétvégén Bijindo-ra mentünk, előtte pedig egy azálea fesztiválra. Az út hosszú volt, az emberek elég hangosak körülöttem, de végül elaludtunk. Sajnos nem vagyok ilyen hangos ember, ennek ellenére jól esik, hogy környezetemben vannak emberek, akik elfogadnak és kedvelnek így is, nem tartanak szürke egérnek.
Majdnem agyaltam, hogy nem is megyek túrára, alszom a buszon, de végül csak meggyőztem magam, és hagytam magam meggyőzni. Sokan indultunk, nagy nehezen megtaláltuk, merre kell menni. Elég könnyű terep volt, közben a Nap is kelt föl. Kicsit menni kellett, de könnyen megtaláltuk a fesztivál területét.
Egyik csaj hozta kutyusát is. Nem vagyok nagy rajongója a kisméretű kutyáknak (Apukám szavai: "Rálépünk" :) ), de ez a fenevad aranyos volt, meg értelmes is, nagyon megkedvelte őt az egész társaság.
Azért még jó sok virágot láttunk, ráadásul a kilátás is klassz volt :).
Mivel kevés időnk volt, letaxiztunk a fesztivál helyszínéről. A busznál megettünk némi magos kenyeret mogyoróvajjal és dzsemmel, és irány a busz. Mondanom sem kell, elaludtunk :). Tongyeong-ba gyorsan megérkeztünk, és még volt egy kis időnk a kompig. Pótoltuk a koffein-hiányunkat, majd a társaság fölszerelkezett piával, kajával (és nőkel, haha :) ). Hamarosan beszállás, el tudjátok képzelni, milyen örömmel léptem a fedélzetre, amivel nem voltam egyedül :).
Majdnem agyaltam, hogy nem is megyek túrára, alszom a buszon, de végül csak meggyőztem magam, és hagytam magam meggyőzni. Sokan indultunk, nagy nehezen megtaláltuk, merre kell menni. Elég könnyű terep volt, közben a Nap is kelt föl. Kicsit menni kellett, de könnyen megtaláltuk a fesztivál területét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése