Szomorú vagyok Nagybátyám elvesztése miatt, de próbálok tovább lépni. Nem fogok bezárkózni, megfogadtam. Holnap ugyanúgy részt veszek a futóversenyen, ahogy terveztem, jövő hétvégén pedig ugyanúgy elmegyek Bijndo-ra. Otthon is ezt mondják, nem szabad. Hálás vagyok mind Családomnak, meg azon embereknek, akik kedvelnek/szeretnek... :)
Pár vidámabb dolog:
A héten megvettem a repjegyem Amerikába, még szállást kell foglalni. Találtam már megfelelőt, olyant, ahonnan közvetlen metrójárat van a konferencia színhelyére, és még baráti árfekvésű is. Nagyon tervezem, hogy megyek New York-ba is kicsit, mivel 3 órás vonatút Wasington DC-től, nem érdemes kihagyni. Ha már gyerekkori álmom volt eljutni oda, és most teljesíteni kéne azt is.
Július 17én indulok, és 18án délre érkeznék meg. A repjegyekkel az volt a baj, hogy vagy alig 2 óra volt az átszállási idő, vagy hajnali fél 1re érne DC-be, amikor nincs közlekedés, és szállásra sem tudnék becsekkolni. Dallas-i reptéren fogok elfelé "csövezni" 15 órát, de éjszaka szerintem a terminál jóval biztonságosabb... 25én indulok vissza, és 27én érkezem vissza Szöulba (időzónák....). Visszafelé meg Miami-ban fogok 9 órát "csövezni" a terminálban. Amúgy nagyon hosszúak az utak, kb. 30 órásak, de vagy ez, vagy át kellene kajakoznom a Csendes óceánt :) :). Mondjuk izgulok, mivel sokat fogunk óceán felett menni, és ott tuti lesz pár ijesztő légáramlat, amitől kicsit megijed az ember, de reménykedem a legjobbakban. Eddig is megszoktam a hosszú repülőutakat, de akkor zömében szárazföld felett repültünk.
Amúgy örülök, mivel egyik cikkemre jó kritikát kaptam (első próbálkozás), el fogják fogadni módosítás után. Azzal a munkával én is elégedett voltam, elég fontos "okosságot" írtunk le, és szerintem jól összehoztuk azt a munkát. Ez azért is jó, mivel most már tudom, hogy teljesíteni fogom a második év követelményét. Tudom, nekem sem sikerült minden elsőre. Volt már, hogy többedik próbálkozásra fogadták el a cikkemet/cikkünket, és szerintem még lesz pár olyan eset. A nyári konferencia pályázatán most nyertem elsőre, azt is próbáltam már párszor, mire most sikerült. Tudom, ilyenkor a sikertelenség rizikóját is vállalnia kell, de ha valami nem sikerül elsőre, akkor nem szabad összetörni, hanem megpróbálni újra. Egy filmben ezt tökéletesen megfogalmazták: "Az igazi lúzer az, aki annyira fél a verességtől, hogy meg sem próbál tenni ellene". A Little Miss Sunshine lenne a film, ha érdekelne valakit.
Ez az ábra is jól mutatja ezt...
Szerintem Ázsiában sokat változtam. Optimistább, pozitívabb lettem (egy-egy rossz pillanatot leszámítva). Még néha elégedetlen vagyok magammal, de elfogadtam önmagam. Tudom, Korea eléggé a stressz országa, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy viszonylag jó helyen vagyok. Ennek ellenkezője is bekövetkezhetett volna. Megtanultam értékelni a jót, a kisebb sikereket is, és nem irigyelni a mást. A rosszat pedig elfogadni, és ha lehet, tenni ellene, és bízni abban hogy "semmi rossz nem tart örökké, végül megszépül". Persze a sport is sokat segített, mivel levezeti a felesleges energiákat...
Pár vidámabb dolog:
A héten megvettem a repjegyem Amerikába, még szállást kell foglalni. Találtam már megfelelőt, olyant, ahonnan közvetlen metrójárat van a konferencia színhelyére, és még baráti árfekvésű is. Nagyon tervezem, hogy megyek New York-ba is kicsit, mivel 3 órás vonatút Wasington DC-től, nem érdemes kihagyni. Ha már gyerekkori álmom volt eljutni oda, és most teljesíteni kéne azt is.
Július 17én indulok, és 18án délre érkeznék meg. A repjegyekkel az volt a baj, hogy vagy alig 2 óra volt az átszállási idő, vagy hajnali fél 1re érne DC-be, amikor nincs közlekedés, és szállásra sem tudnék becsekkolni. Dallas-i reptéren fogok elfelé "csövezni" 15 órát, de éjszaka szerintem a terminál jóval biztonságosabb... 25én indulok vissza, és 27én érkezem vissza Szöulba (időzónák....). Visszafelé meg Miami-ban fogok 9 órát "csövezni" a terminálban. Amúgy nagyon hosszúak az utak, kb. 30 órásak, de vagy ez, vagy át kellene kajakoznom a Csendes óceánt :) :). Mondjuk izgulok, mivel sokat fogunk óceán felett menni, és ott tuti lesz pár ijesztő légáramlat, amitől kicsit megijed az ember, de reménykedem a legjobbakban. Eddig is megszoktam a hosszú repülőutakat, de akkor zömében szárazföld felett repültünk.
Amúgy örülök, mivel egyik cikkemre jó kritikát kaptam (első próbálkozás), el fogják fogadni módosítás után. Azzal a munkával én is elégedett voltam, elég fontos "okosságot" írtunk le, és szerintem jól összehoztuk azt a munkát. Ez azért is jó, mivel most már tudom, hogy teljesíteni fogom a második év követelményét. Tudom, nekem sem sikerült minden elsőre. Volt már, hogy többedik próbálkozásra fogadták el a cikkemet/cikkünket, és szerintem még lesz pár olyan eset. A nyári konferencia pályázatán most nyertem elsőre, azt is próbáltam már párszor, mire most sikerült. Tudom, ilyenkor a sikertelenség rizikóját is vállalnia kell, de ha valami nem sikerül elsőre, akkor nem szabad összetörni, hanem megpróbálni újra. Egy filmben ezt tökéletesen megfogalmazták: "Az igazi lúzer az, aki annyira fél a verességtől, hogy meg sem próbál tenni ellene". A Little Miss Sunshine lenne a film, ha érdekelne valakit.
Ez az ábra is jól mutatja ezt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése