Esti Namsan

Nem tudom, mi miatt gondoltam, ma este el kellene mennem a futóklubos szerdai futásra. Tulajdonképpen szeretnék gyakrabban elmenni, csak elég messze van, legalább 1 órás vonatozás. De ma valahogy úgy éreztem, el kell mennem, mivel kell egy kis "hegymenet"...
Késve érkeztem, a metrók tömve voltak. Az emberek szerencsére megvártak. A csajok többsége kikerülte az emelkedőt, de én most fölmentem a hegycsúcsra. Laza 8km volt, kicsit dombos szakaszon. Ismerem ezt a távot, és többedik "nekifutásra" valahogy könnyebben megy a hegynek felfelé való futás, bár rendesen megizzadtam, azt nem tagadom. A végén a meredek lejtőn párszor felszaladtunk, gyakoroltuk a guggolást illetve a plank challenge-t. Azért elég kimerítő, ráadásul a "rücskös" beton is eléggé kikezdi a könyököt... "Lyukak" keletkeznek rajta... De azért jó volt, melegszik az idő :).

A  futás után a kajáláshoz is csatlakoztam, és ott  a futóklubos vezetők ajándékoztak mindenkinek 1-1 futós címkét, egy bizonyos távval (5km, 10km, félmaraton, teljes maraton). Ezeket a címkéket kell gyűjteni, és aki először szerzi meg a négyet, az nyer. A múlt vasárnapi versenytől indul a dolog. Én már előre tudom, nem fogom ezt a játékot megnyerni, és nem is törekszem rá, mivel a maraton októberig eléggé necces (lenne) a meleg miatt. De mindegy, azért köszi érte, aranyosak vagytok :).

Ezt a kajáldát szeretjük, mivel nagyon finom dolgokat adnak, árban is korrektek Legalábbis a csípős tofujuk az nagyon klassz, osztrigával sem spórolnak. Mondjuk a kocsu párszor torkomra ment, de mindegy. Elég hamar elköszöntem, mivel fáradt voltam. Másrészt pedig egymás szavát sem lehetett érteni, mivel a másik asztalnál ittak, és hangosak voltak. Sajnos hétközben erre én képtelen lennék.