Bijindo

Tongyeong-ból egy 40 perces kompozás következett, amit ökörködéssel töltöttünk :).

Edzünk a Spartan Race-re :) :) (van kötélmászás, ami mondjuk könnyebb)

A szigetre gyorsan megérkeztünk. Bijindo kicsit úgy néz ki, mint egy osztódó sejt, azaz két sziget egy földhíddal összekötve. A földhíd persze természetes földhíd, autóút is épült oda, ami kb magyar countryside színvonal. A szigeten két falu van, a másodikban aludtunk. A civilizáció foka elég alacsony itt, főleg halászattal foglalkoznak az emberek. Meg az idegenforgalom is kezd kialakulni.

A sziget tengerpartja szinte csak a miénk volt :).

Páran a tengerparton pihentek.

Voltak, akik elindultak felfedezni, én is szerettem volna megnézni a kilátást a hegycsúcsról. Könnyen járhatóak voltak a terepek, néhol koreai turistákat is láttunk :).

A csúcsról nem láttunk semmit, mivel ködsapka volt körülötte. Viszont az obszervatóriumokról szép kilátás nyílt a sziget másik részére :).

Már lefelé menet :).

A tengerpart sziklás része.

Én ugyan nem fürödtem, még addig kell pár hetet várni, hogy felmelegedjen a tenger. Viszont jó volt kicsit napozni, lábat áztatni. Szépen kitisztult az idő napközben.

A bátrabbak bementek a tengerbe :).

Aztán történt egy szomorú dolog is. A csoport négylábú tagját megtámadta egy nagyobb kutya és megsérült. Mindenki megijedt, de később kiderült: nincs komoly baja. Másnap már vidáman szaladgált körülöttünk az eb, annak ellenére, hogy még sántított egy kicsit, és hétfőn kiderült, fel fog épülni.

Este volt egy kis buli, de hamar ivásba torkollott az egész. Egy darabig lógtam a többiekkel, de hamar aludni mentem, mivel a héten rosszul aludtam, és elég rendesen ki tudtam magam pihenni.

Reggel masszív köd volt, később kezdett feloszlani. Segítettem reggelit csinálni, majd kaja után járkáltam a környéken. A köd már kezdett feloszlani :).

Elsétáltunk páran a másik faluig, közben hallottuk a csajok vidám sikoltását, akik elhatározták, belementek a vízbe. Ezek szerint elég hideg volt :). Visszafelé örömmel megállapítottuk: kitisztult teljesen az idő :).

A komp nagyon nehezen akart megérkezni, örömmel egyben szomorúan szálltam fel. Nagyon jól éreztem magam, kicsit rendet raktam a fejembe, de azért még 1-2 napot maradtam volna. Tongyeong-ba kajáltunk, majd irány haza. Csendesebb helyre vonultam most, aludni is tudtam, és olvasgattam. Nem volt dugó, öt és fél óra alatt voltunk Jukjeon-nál. Szerintem a vizsonylag nyugodt utat a buddhista fesztiválnak köszönhetjük, mivel az emberek nagy része a városban maradt a hétvégére :) :).