2015. május 12., kedd

Ajummás dolgok

Koreában van az a mondás, hogy három féle ember létezik: A férfiak, a nők, és az ajummák. Ezen sokat röhögtem, és van is benne valami. Alapjában véve bírom az ajummákat, mivel legtöbbször jópofák, kedvesek, sportosak :).  Eddig kevés problémám volt velük.

Viszont ma volt velük jó és rossz tapasztalatom is.
1. A rossz: Ebéd után elmentem egy kis mogyorót és gyümölcsöt venni (péksüti, nasi helyett, délutáni kaja gyanánt) a közeli piacra. Az egyik gyakran emlegetett szekta temploma mellett vezetett el az utam. Láttam valami transzparenst a templom falán, és rénéztem egy pillanatra. Egy ajumma megállított, megfogta  a kezem, valamit mondott, mintha a templomba akart volna vezetni. Én menni akartam, mondtam, nem, meg hogy nem tudok koreaiul, ő azonban nem tágított, szinte erőszakkal vezetni akart a templomba. Én szinte kitéptem a kezem a kezéből, és mentem vissza sietve a suliba. Sajnos ezen szektával nem szeretnék kapcsolatba kerülni, már ecseteltem. A gyülekezetben sem szeretik őket.

2. A jó, azaz jobb:  Este futottam, elkapott az eső, emiatt kevesebbet szaladtam, mint szerettem volna. Elkocogtam visszafelé az éttermek előtt, ott az ajusshi-k és ajummák észrevettek, és "szurkoltak" :). Bírom, hogy gyakran van, hogy bemegyek a boltba, kajáldába, felismernek, és mondogatják: "undong?"(sportolsz?), amin csak nevetni tudok. Egyik futó ismerősöm is mondta egyszer, hogy az anyukájának étterme van Bokjeong-dong-on, és mondta neki, hogy "ismered azt a magas csajt, aki minden nap elfut az éttermem mellett?" :) :). Néha random ajusshi-k leszólítanak, hogy láttak engem reggelente futni. Szóval ebben az ügyben "celebnek" számítok kicsit a környéken. A koleszban is emiatt voltam ismert főleg :) :). 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése