Futás a rákos gyerekekért

Hajnalban indultam, és most nyugodt lelkiismerettel megettem némi csokis brownie-t banánnal. Magyarázat: most épp igyekszem kevesebb finomított cukrot fogyasztani, kicsit tudatosabban enni, részben a futás miatt. Másrészt pedig, sokat olvasom, hogy a cukor olyan, mint a drog...Egyik fitneszedzőnk szerint " a cukor nemcsak a s***et, hanem a rákot is hizlalja..." Nem tudom, lehet hogy van benne valami. Na mindegy.

 Hat körül indultam, és a metrón majdnem elaludtam. Időben kinn voltam. A színpadon egy hegedűművész csaj játszott, nagyon jó volt, Michael Jacksont, meg a Wayne Világa zenéjét olyan jól elnyomta hegedűvel, hogy csak na :). A bandát megtaláltam, kicsit lustának éreztem magam, mivel "csak" félmaratonra neveztem, miközben rengetegen indultak teljes maratonon. Melegedett az idő...

A mai futás egy jótékonysági futás volt a rákos gyerekekért. Két éve már vettem részt rajta, és most megint rajthoz álltam a bandával, ugyanúgy félmaratonnal (csak 5 perccel jobb időt szaladtam).

Melegítünk a futásra :)

Indulás elótt: "Egy közös fotó egy csapat csinos csajjal" :) :).

Szóval indultunk. Nagyon meleg volt. Egyik futóklubos csaj szerint túl erősen kezdtem, emiatt fogyott el az erőm a végére. Próbálom megfogadni a tanácsát, mivel ő tapasztaltabb ebben a kérdésben, mint én. Persze én is sokat fejlődtem, már 1:50 alá mentem szerencsésen, még remélem, sikerül közel kerülnöm az 1:40hez később. Most nem sikerült 1:50 alatt futni, mivel meleg volt, de remélem, később összejön ez a célom is. Igyekeztem nem lelassulni. A forduló körül szurkoltunk a maratonosoknak is, emellett egyik pasassal egy darabig együtt futottunk. Én lehagytam őt azzal a jelszóval, hogy neki még nagyobb szüksége van az energiára. Jómagam is megkínlódtam az utolsó 5 kilométerrel, de az utolsó hajrában megelőztem két félmaratonos koreai csajt. Kilencedikként értem célba. Most nem számoltam helyezést, mivel tudtam, ez nagyobb verseny, mondtam, annak is örülök, ha az első 10ben benne leszek... Ami sikerült is.

Egy profibb fotó rólam, egy másik futóklub tagjainak fotósaitól. Hát, egész kigyúrtnak látszom ezen a képen (persze nem úgy)... Hiába, a photoshop csodákra képes :) :). (csak viccelek... :) )

Lett még egy negyedik helyezett is, vicces, hogy pont ugyanazzal a csajjal állhattunk a dobogóra :).

Díjkiosztásra felsorakozván :)

Tényleg örülök a kisebb sikereknek. Örülök, hogy látszik, fejlődöm ebben is, mivel szeretem a futást csinálni. Gondolkodom a terepfutáson is, hogy egyszer ki kellene próbálni. A futóklubból többen tegnap egy terepfutó versenyen voltak, és azt mondták, nagyon jó volt...