Gondolatok

Hamarosan megyek haza aludni, de az agyam folyamatosan jár, ami nem jó. A ma reggeli dolgon próbálom túltenni magam. Tulajdonképpen nem kaptam fel annyira az agyvizem, mint pár éve felkaptam volna. Pedig nem tartottam korrektnek.

 Megtanultam örülni a kisebb sikereknek, értékelni őket, és azóta sokkal pozitívabb lettem. Tudom, gyakran megijedek kicsit eleinte a problémáktól néha, de gyorsan lehiggadok, és akkor rájövök, nem is olyan súlyos, mint elsőre hittem. Talán a buddhista kultúra tudat alatt segített ebben? :) :).

Manipuláció?

Hát, Koreában eddig nagyon kevés negatív diszkriminációval találkoztam, de ma szerintem megtörtént a legdurvább, amit eddig tapasztaltam. Nem ér annyit, hogy balhé legyen belőle, de rosszul esett.

Szóval hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, nem megyek a Jeju Marathon-ra. Nem dacból döntöttem így, nincsen bajom senkivel a futóklubból, épp ellenkezőleg a többséggel nagyon jól kijövök. Van 1-2 ember, aki kicsit megváltozott időközben, de azt les**rom. Egyszerűen több dolog volt, ami miatt inkább most nem mentem. Majd jövőre :). Szóval, mivel a legközelebbi futás, amire nevezni tudok, június végén lesz, hogy ne romoljon a kondícióm, neveztem erre a kis futóversenyre, a Hanyang University mellett. Nem kaptam visszajelzést, de  gondolom, ha talán regisztráltak rendesen. Azaz reméltem :).

Nem is volt gond, megkaptam a csomagomat. Kerestem mosdót, és közben elestem, felhorzsoltam a térdem. Az ujjamon lévő sérülés is felszakadt (pár napja elvágtam az új késemmel...), és nagyon vérzett. Szerencsére nem voltak a horzsolásaim súlyosak, simán tudtam velük futni. A rajtnál sokan rám mosolyogtak, főleg az ajusshik. Elindultunk, nagyon meleg volt, párszor majdnem feladtam, ráadásul emelkedők is voltak. A frissítőpontoknál vedeltem a vizet. Az utolsó 3km-ig vezettem a női mezőnyt (kevés csaj futott), ott előzött meg egy másik női futó. Jó volt beérni, sokan tapsoltak. Vártam az eredményhirdetést, de egy női futó dühösen nekem támadt, hogy "veguk" "anyejo", amiből rosszat sejtettem. Emellett reklamált a szervezőknek. Nem értettem mit, de a többség kedves volt velem rajta kívül. A csaj, aki megnyerte, odavezetett a sátrukhoz, megosztották velem a dinnyéjüket és a makgolijukat. Emellett a térdemen lévő kis sérüléseket látva kerestek elsősegélynyújtó embereket, és kezelték a horzsolásokat (Nekem gyerekkorom óta a horzsolások életem részei, most is sportolok, túrázom, és ennek velejárói). Köszönet ennek a kedves terepfutó klubnak a kedvességért, ők aranyosak voltak :) :).

Eredményhirdetés, és egy másik nőt állítottak a dobogóra... Sokan reklamáltak, láttam a helyezettek listáját, ott is rajta volt, másodikként értem célba. Nem értem, miért derogálta a szervezőket, hogy egy külföldi fiatal is tud futni (mert a társaságban én voltam a legfiatalabb). És nem értem azt is, akit a dobogóra a helyemre tettek, kinek kije volt. Olyant is hallottam, hogy csak egy bizonyos szervezet tagjai lehettek helyezettek. Nem tartottam igazságosnak. Azt hittem, a sportban nincsenek ilyen dolgok, legalábbis Koreában nincsenek. Eddig is indultam versenyeken, értem is el kisebb sikereket, de senkit, hogy kihez tarozom, milyen szervezetnek vagyok a tagja. De azt mondom, les**rom, nem ér annyit az egész dolog, hogy ebből nagyobb ügyet csináljak. Azt mondom, ne legyen ennél nagyobb bosszúság... :)

Persze korcsoportomban egyedüli induló voltam, és kárpótlásul kaptam egy érmet, virágokat, meg egyéb apró ajándékokat. Bár rossz szájízzel mentem el, annak a terepfutó bandának a kedvessége jól esett. Emellett egy srác a zebrán leszólított, hogy látott engem futni, és gratulált :).

A képekért meg köszönet a terepfutó egyesület tagjainak :).

Esős túra

A hétvégén a Seoraksan egyik völgyébe mentünk. Ismerem ezt a túraútvonalat, jártam már itt. Elég könnyű terep, de voltak olyan kezdők, akiknek ez is kihívást jelentett. A végén belejöttek, szerencsére. Szemerkélt kicsit az eső, de gyorsan felértünk a közeli hegycsúcsra.
Szabályosság a páfrányok esetén :)

Mivel száraz időszak volt, a vízesések nagy része éppen hogy csörgedezett.

A hegycsúcson :).

Hamarosan megálltunk kajálni, ott megeredt az eső. Szerencsére csak szitált, de akkor sem örültünk neki.
Tetszett ez a jópofa esőkabát :) :).

Volt, akit kevésbé zavart :).

Sétáltunk tovább, élveztük a sétát.

Egy jól sikerült ugrós kép a függő hídon, a közeli vízesés mellett :).

A túra vége felé elállt az eső. Volt ez a forrás, mondták, igyak bele. Olyan magas ásványi anyag tartalma volt a víznek, hogy egy kortyot bírtunk belőle inni...

A kis patakba belesétáltunk, hideg volt.

A lábfürdőt most sem hagytuk ki :). Ezek a tappancsok annyira tetszenek :) :)

:)

Itt a nyár, most este 8 után szoktam kimenni futni, mivel előtte nem lehet. Annak ellenére örülök, mivel a 6-7-i hétvégén remélem, tudunk rendesen pancsolni a tengerbe. Sosem voltam egy tengerparton lazulós típus, de szeretek tengerbe fürödni. Szóval a 6-7-i hétvégén egy nagyobb szigetre megyünk majd, a nyugati tengerparton. Én tuti körbebringázom, meg túrázom is kicsit, mielőtt a tengerbe pancsiznék, de ezzel nem vagyok egyedül :). Szerencsére :). Szeretek túrázni hétvégente, sokat segít nekem, hogy jobban menjenek a dolgok :).

Az egyik nap megint találkoztam az általam utált szektásokkal. A szokásos affektálós (megismertem az affektálásukat) stílusban mondták, hogy a Bibliáról tartanak előadást, és keresztény vagyok-e. Mondtam, nem hanem buddhista, és elszaladtam (amúgy is futásból mentem be, büdös, izzadt voltam). Amúgy szeretem a buddhizmust és a természeti (pagan?) vallásokat is. Jó, hogy nem kiabálták utánam, hogy pokolra jutsz... Akkor tuti visszaszóltam volna nekik, hogy ha van pokol, te jutsz oda, mivel át akarod mosni az emberek agyát. Szóval, ha Koreába jöttök, kerüljétek az embereket, akik a Heavenly mother-ről kezdenek dumálni...

Buddha szülinapi sütögetés

A gyülekezeti emberek egy részével kihasználtuk a szünnapot, és elmentünk egyik család vidéki otthonába, ahol egy szabadtéri sütögetést szerveztek. Jól éreztem magam, sok nagyszerű salátát ettem friss zöldségekkel, és tengeri herkentyűt és pácolt húst is sütöttünk.

Octopus :).

Királyrák, nagyon finom volt :).

Énekeltünk is kaja után, de a végére már nagyon álmos voltam, mivel keveset aludtam előző este, és örültem, hogy elindultunk haza. Ennek ellenére örültem a meghívásnak, kaja is jó volt, és sok olyan ember jött, akiket kedvelek. Már nagyon felmelegedett az idő, az árnyékban is éreztük.

Játék az iszapban (pre-mudfest)

A teaültetvények után mentünk egy iszapos tengerpartra. Szerencsére vittem magammal könnyen mosható futónacit, kaptunk fehér pólót direkt erre a célra (mivel a fehér póló többé nem lett fehér), és fürdőruhát vettem az egész szerelés alá. Először kaja (pizzát rendeltek nekünk), majd következett a játék. Vízipisztolyoztunk, amibe zöldteát töltöttünk, egymás dobáltuk sárral, volt kötélhúzás, és verseny szörfdeszkával :). Jó buli volt az egész, élveztük egymás besározását :).

Ha a sárdobálásnak nem lenne az a bizonyos másik szinonimája, szebb lenne a világ :).

Azért szépek lettünk :)

Még több sárszörny :).

Egyik pasas valami élesre léphetett, ami alattomosan lapult az iszap alatt, és lesérült. Késve indultunk, mivel orvoshoz kellett őt vinni. Megmondták nekünk, viseljünk vízhatlan lábbelit, de senkin sem volt, mivel az iszapban elsüllyedt volna. Előfordulnak ilyen balesetek sajnos, de nem lett komoly baj :).

A halászhajókon pózoltunk, mivel a tulajdonosok megengedték.Kell egy ilyen :)

Végül elindultunk, és viszonylag nyugisak voltak az utak, csak Pyeongtaek-nél akadtunk el (ami már megszokott, ha az ember a déli országrészbe utazik, hogy Pyeongtaek-nél dugó van). Amit megint kifogásoltam, hogy mosdószünetre húsz percet adtak, és majdnem egy órát dekkoltunk ott. Komolyan mondom, nem értem az embereket, hogy ennyire nem fogják fel a "határidőt". Rendben, hogy nagy csoport, amit nehéz egybe tartani, de akkor is. Nem vagyok se nem merev, se nem besavanyodott, de ezt tényleg komolyabban kellene ezt venni. Egyik srác rosszul lett útközben, amiatt szintén meg kellett állni, de szerencsére gyorsan rendbe jött. Későn értem haza, fáradt voltam. A kellemetlenségek ellenére jól éreztem magam, a programok nagyon tetszettek :) :).

Zöldtea ültetvények

Reggel járkáltunk a könyéken, fociztunk kicsit, majd reggeli után indultunk a híres teaültetvényekre. A társaság nagyon bosszús volt, hogy erre kevés időnk volt, én is egyet értettem velük, mivel nagyon tetszett.

"Kockacserje" :) :) (legalábbis egy facebookos komment szerint)

Megkóstoltuk a zöldteás fagyit is, finom volt.

  Ezután a múzeumhoz kellett mennünk. Azt hittem, a zöldteáról lesz előadás, de helyette valami promóciós s**rság volt, a Bosung-Kazahsztán kapcsolatok révén. Ezen személy szerint én is kiakadtam, ezzel nem voltam egyedül. Kellett nekik a közönség, és minket raktak be báboknak. Majdnem elaludtam az egészen. Szerencsére nem volt hosszú.

Zöldteás lábfürdő :)

Ezek után mentünk zöldteát készíteni, ez jó volt, de uncsi. Kiválogattuk a rossz leveleket, ezt 6 percig "sütni" kellett, majd morzsolni őket, hogy összetörjenek.

A zöldtea készítő ajummákkal :)