Túránk, ismét a gerincen

Szóval pénteken este bevásároltam, kocogtam, és indultunk a hegyhez. Aludni nagyon sz**rul aludtam a rendes buszon (rosszabbul, mint előző hétvégén a kisbuszon). Már az Osaek-hez közeledvén utálom azt a szerpentines utat. Ott már nem lehet pihenni sem, mivel folyton hallod a féknyikorgást és az index hangját, amitől herótom van... Na, mindegy, három után nem sokkal ott voltunk. Az első szakasz horror volt, mivel tömegnyomor, és a koreaiak nem előznek, még akkor sem, ha van hely, inkább megvárják, hogy a lassabb ember előtte elinduljon. Ekkor, mint mondtam, pokolba kívántam a koreai fegyelmet. Seoraksan ilyenkor nagyon zsúfolt, kezdő túrázóknak nem nagyon ajánlom ezt a terepet ilyenkor. Aztán az első kilométer után Warren utolért minket, és mondta, előzzünk nyugodtan. Fél 6 körül derengett, nem kellett a lámpás sem, aztán napfelkeltére a csúcson voltunk. A téli futónacim volt rajtam, a hidegre készülvén beraktam az esőgatyámat is, ami jól véd. Nem volt szükség rá. 

.

A csúcsra legjobbkor értünk: Napfelkeltét így meg tudtunk csodálni. Gyönyörű napunk volt, tiszta idővel, a kilátásokat is élvezni lehetett. A levelek nagy része lehullott sajnos.

A menedékház előtt :).

Már némi havat/jeget is találtunk :).

"A túrás fiúk"... itt már a második menedékházhoz levezető szakasz előtt :).

...na és jómagam, a jelenleg egyedüli csaj az első emberek között.

A menedékháznál kis pihenő, csoki, energiaital, négyesben, az alaszkai sráccal (akit ismertem), a német és amerikai fiúkkal (ők "újoncok") elindultunk a gerinc felé. Én azt mondtam, ha valaki menni akar, akkor én is, aztán nem bántam meg ezt a döntést.
Jó kis menet volt, nem siettünk, sokat fotóztunk, dumáltunk, na meg  ökörködtünk is :) :).

Ez a kidőlt fa nagyon tetszik, még most is :).

Örülünk a fejünknek: Majdnem fenn vagyunk a mászós szakaszon :).

Már megint a mászás...

Összeakadtunk néha egy másik túracsoport tagjaival. Egyik lány mondta: te a futóklub tagja vagy? Mondtam, igen :). Vicces volt, nem fújtak ránk sehol a másik túracsoport tagjai, inkább szép napot kívántunk egymásnak. A "nem kedvenc" szakaszomon való fölmászás után pihentünk. A banda fele ott elment sziklát mászni. Eldumáltunk közben a koreai túrázókkal, és az ajusshi megosztatta velem és új haverommal a makgolit :) :).

Valami virág.

Rengeteg szép kilátást láttunk :).

Már a kereszteződésnél, ami a Biseondae felé nyílik :) :). Vicces fejek :).

A levezető szakaszon egy túrázó nő lecsúszott egy bokorba, de ijedségen kívül nem lett baj. Most mondtam, hogy ilyenkor már az ember fáradt, hajnal óta gyalogol, könnyen félrelép. Aztán most értettem meg igazán, miért mondják: Erre a szakaszra egyedül tilos rá menni, azaz nem ajánlott. Tényleg szükség van egyfajta kondícióra, még egy egészséges, sportos felnőttet is megvisel ez a túra. Mint mondtam, egyik kedvenc szakaszom, de Koreán belül a legnehezebb túraterep. Vannak részek, ahol egy rossz mozdulat is elég. Kezdőknek nem ajánlom, azok vagy menjenek le a völgybe, vagy pedig menjenek fel Ulsabawi-ra, nézzék. Mindegyik nagyon szép :) :). A lefelé menő szakaszon is lehullottak már a levelek.
Viszont az utolsó kilométer körül több őszi színt láttunk :) :).
Kicsit gyorsabb lettem itt, mint a fiúk. Elértem a "második nem kedvelt szakaszt", ahol már közel vagyunk Biseondae-hez, de egy elég köves terep. mentem kicsit, majd leültem a sziklára "meditálni", azaz pihenni. A fiúk csatlakoztak hozzám. Ahogy a képen látszik, mindannyian kimerültünk...

Őszi levelek :) :).

Már Biseondae-nál vagyunk, kicsit meggyötörten, de örülünk magunknak.

A végén, a könnyű szakaszon további ismerős arcokba ütköztünk, és mentünk a Seorak-dong-ra.  Leültünk kicsit pihenni, ahol a srácok megszámolták, hány lábkörmöt amortizáltak le :) :). Viszont én örömmel vettem tudomásul: Idén kevesebb lábkörmöt veszítettem, mint tavaly :). Azaz idén még nem is veszítettem, pedig nem sportolok/túrázom kevesebbet, mint tavaly. Bírja a tappancsom a strapát, de majd a maratonnál... Az utolsó pillanatokban elértük az öt órás buszt, és irány a szállás. Először nem tetszett, de aztán öröm volt lezuhanyozni, ledőlni a meleg padlóra, és a wifi-t is kihasználni :). Vacsorafőzés következett, sikerrel elvágtam az ujjam elég rendesen. Ragtapasz a boltban nem volt, de a mellette lévő gyógyszertárban egyből tudtam venni, és a nő még be is kötötte a vérző ujjam. Ezek után jobban élveztem a főzős bulit, jót ettünk. Ruhámnak oregánó-szaga lett... Korán aludni mentünk, sokan panaszkodtak, fáj a lábuk a sok menéstől. Hát, nekem is elég volt megmászni a lépcsőt a gerincmászás után :) :).