Másnap hajnalban, 5 órás nagyon mély alvás után úgy ébredtem,úgy éreztem, mint akit összevertek. Indultam a metróra egy nagy adag koffein-és szénhidrát -adagolás után. Útközben majdnem elaludtam, de gyorsan ott voltam. A futóklubosok már többen vártak a banda további tagjaira. Jó volt őket viszontlátni. Szeretem a futóklubot. Sok jó fej ember van, tényleg, motiváljuk egymást, nekik is köszönhetem, hogy leszaladtam a maratont tavaly először. A City Hall-ra érve rengeteg kék lufit engedtek a magasba :).
Verseny előtt, futóklubosok pózolunk :).
Hát, a tegnapi nagy túra nagyon kimerített. Voltam olyan gyík, hogy azt gondoltam, hogy tavaly is egy hosszabb túra után vállaltam be ezt a versenyt, csak azt felejtettem el, az a bizonyos túra jóval könnyebb terepen ment, mint a Seoraksan gerince. Többször gondoltam, fel kellene adni, kicsit ki is voltam száradva, a frissítőknél kettesével vedeltem a vizet. Futás közben szoktam kiadni (gondolatban) a dühömet bizonyos dolgok miatt, amik bosszantanak, régi-vagy korábbi dolgok esetén, de akkor nem volt alkalmam rá megfelelően reagálni. Ilyenkor szoktam azon szituációkat végiggondolni, és elképzelem, hogy visszaszájalok az illetőnek, esetleg behúzok neki egyet. Bakker, eléggé tud viszketni a tenyér 1-1 nem mások által megérdemelt, de nem elcsattant orrba vágás miatt :) :). (ez halál komoly! :)) Ennek ellenére végigcsináltam a versenyz. Azt hittem, nem leszek a két órán belül, de a tavalyi Seoul Race-hez hasonló időt futottam (1:54, azt hiszem, kezdem visszakapni a régi sebességemet :) ). Az A -Channel TV csatorna emberei interjút is csináltak velem, meg egy másik futóklubos csajjal, de nem tudom, leadták-e a TV-ben.
Már a célban :)
Otthon aludnom kellett egy két órát, hogy működőképes legyek, aztán megettem egy rament, sőt, még egy fagylaltot is megettem utána, hogy a regeneráció teljes legyen :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése