Fáradt vagyok, mégis rám jött az agymenés. Ez a hátránya annak, hogy még nincs hálózat a lakásban, és nem mertem a munkahelyi gépemről írni. Most a laptop a laborban van, így tudok magyarul is írni :) :). Elég fárasztó hét volt. Nem is a dolgaim miatt vagyok fáradt, hanem mivel a héten több napon kalapáltak, fúrtak, fűrészeltek a szobámhoz közel, ráadásul az jellegzetes szag is beérződött, amit akkor érez az ember, ha fémet vág. Apukám nagy ezermester, és engemet is érdekeltek a barkácsolással kapcsolatos dolgok, tehát könnyen felismertem ezt az utált szagot. Szerencsére ma már nagyobb nyugi volt.
Októberben egy rakat posztert le kell gyártanom, meg hónap végén lesz egy előadásom is egy konferencián (utolsó napján). Aztán a remélem, meg tudom szerezni a szükséges papírokat a sulitól, mivel lenne egy köröm a bevándorlási hivatalba még. E3-ról E1-re kellene a vízumot végre változtatni, egyben a lakcím dolgot is elintézem. Vicces, idén kétszer is költöztem úgy, hogy előtte négy évig nem volt ilyenben részem.
Eszembe jutott most: Amikor Dutasan-on kirándultunk, és vártunk a hegyen ragadt bandára, egyik lány elmesélte, hogy egy drága magániskolában dolgozik, aminek elég magas a havi tandíja, egy viszonylag jó havi fizetéssel egyenlő (több, mint félmillió forintnak megfelelő pénz.). Hüledeztem, ez komoly? Ez is csak egy példa, hogy a koreaiak mennyit beáldoznak a gyerekük oktatásába. Aztán ott vannak a hagwon-ok. Sok iskolában már gyakran ünnepnapon is van oktatás (pl október 3 vagy október 9, esetleg idén, Chuseok utolsó napján), legalábbis sok ismerősöm azt mondta.
Na, most megyek haza, holnap hosszú hétvége, és irány Jinju meg Namhe. Jó buli lesz, tudom. Remélem, be tudom váltani a Buddhának tett ígéretemet, és tudok csinálni egy jó kis lámpást a két évvel ezelőtti bénázásomat helyrehozván :). Ha nem, akkor sem baj, fő, hogy jól érezzük magunkat :).
Októberben egy rakat posztert le kell gyártanom, meg hónap végén lesz egy előadásom is egy konferencián (utolsó napján). Aztán a remélem, meg tudom szerezni a szükséges papírokat a sulitól, mivel lenne egy köröm a bevándorlási hivatalba még. E3-ról E1-re kellene a vízumot végre változtatni, egyben a lakcím dolgot is elintézem. Vicces, idén kétszer is költöztem úgy, hogy előtte négy évig nem volt ilyenben részem.
Eszembe jutott most: Amikor Dutasan-on kirándultunk, és vártunk a hegyen ragadt bandára, egyik lány elmesélte, hogy egy drága magániskolában dolgozik, aminek elég magas a havi tandíja, egy viszonylag jó havi fizetéssel egyenlő (több, mint félmillió forintnak megfelelő pénz.). Hüledeztem, ez komoly? Ez is csak egy példa, hogy a koreaiak mennyit beáldoznak a gyerekük oktatásába. Aztán ott vannak a hagwon-ok. Sok iskolában már gyakran ünnepnapon is van oktatás (pl október 3 vagy október 9, esetleg idén, Chuseok utolsó napján), legalábbis sok ismerősöm azt mondta.
Na, most megyek haza, holnap hosszú hétvége, és irány Jinju meg Namhe. Jó buli lesz, tudom. Remélem, be tudom váltani a Buddhának tett ígéretemet, és tudok csinálni egy jó kis lámpást a két évvel ezelőtti bénázásomat helyrehozván :). Ha nem, akkor sem baj, fő, hogy jól érezzük magunkat :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése