A háromnapos hétvége kicsit a kirándulásról és "fesztiválozásról" szólt. Jól éreztem magam mindezek ellenére, bár kicsit álmosan indultam. Ugyanis előző este megpillantottam egy nagy bogarat a lakásomban, amit azonnal lecsaptam. Ezt takarítás és szelektálás következett, és a ruhaállványt is stabilizálni kellett, mivel ledőlt. Az akciók sikeresek voltak, kidobtam pár fölös/rossz állapotban lévő cuccot. Az incidens óta hívatlan vendégek sincsenek, remélem, nem is lesznek. Mindenesetre heti rendszerességgel be fogok iktatni egy kis takarítást. Szóval pénteken reggel pedig indultam Jukjeon-ra, ahol már ismerőseim vártak, akikkel megbeszéltünk találkozót. Böszme nagy dugó volt, a busz háromnegyed órát késett... (Hosszú hétvége-szindróma). Aztán Dajeon-ba is nehezen érkeztünk meg, ott kajáltunk. Onnan még két óra volt az út. A fesztiválon kis csoportokban lógtunk, és nehéz volt megtalálni az ismerős arcokat.
Beöltöztem harcosnak :).
Haverom és a magyar zászló :).
Pavilonban pihenős :)
Kajáltunk, ez a disznóhús egészben sütött malacból van. Nagyon finom, érdemes megkóstolni, ha valaki Ázsiában jár. Makgolival különösen jó.
Sötétedett, és a tömeg is egyre nagyobb volt.
Vattacukor :).
A sötétben véletlenül elkavarodtam, ismerőseimet eltévesztvén, és nem találtam meg őket. Szerencsére egyik lánynak (akivel már a kirándulás előtt is ismertük egymást, és nagyon jóban vagyunk) megvolt a számom, így kis mobilos útbaigazítással ("Szökőkút? Milyen szökőkút?"-végül kiderült, hogy tényleg ott volt az a szökőkút) megtaláltuk egymást. Ezután jött a tűzijáték, amit főleg kamerán keresztül láttam, mivel agyban-főben fotóztam. Szép volt, és a gépemmel is egész jó fotókat tudtam csinálni. Magát a fesztivált most nem élveztem annyira, mivel a tömeg az megvolt rendesen :(. Tavalyelőtt nem voltak ilyen sokan. Tűzijáték után egymásba kapaszkodva araszoltunk, hogy még egyszer el ne keverjük egymást. Ezt már annyira nem élveztem, és a csajok sem. Egy kicsit még mászkáltunk a piacon, és ettünk ho-tteok-ot, de már elég hullafáradt voltam. A buszsofőrre várni kellett. A társaság türelmetlen volt, sokan kínjukban zenét nyomattak, majd elkezdtük énekelni a RHCP-től az Other Side-t. Végül a sofőr is megjött, és mondnom sem kell, egyből elaludtam a buszban :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése