Most olvastam ezt a cikket a Korea Times-ban.
A cikk egy középkorú asszony visszaemlékezésével kezdődik, aki elmondja, amikor ő volt fiatal, még nem volt szégyen, hogy nem álltak jól anyagilag, és olcsón próbálták meg rendezni a randit, pl. teázóba, moziba, vagy szimplán sétálni mentek. Elmondja, akkoriban a nőknek az volt a dolguk, hogy vezessék a háztartást, és neveljék a gyerekeket, míg a férfiak pénzt kerestek. Akkoriban nem volt gond, ha a kevésbé jó anyagi helyzetű fiatalok is randiztak, azonban a mai ifjúság számára ez már egyfajta "mítosz". A mai generációk azt vélik, kell egy biztos állás és megfelelő mennyiségű pénz egy párkapcsolathoz.
Persze, fontosak az anyagiak is. A mai generáció azonban nagyon anyagias lett, három "nincs" -el lehet jellemezni: Ha nincs állás, nincs párkapcsolat és nincs házasság. Azt tartják, a randizás pénz nélkül lehetetlen.
A statisztikák is támogatják sajnos ezt az elméletet. A Korea Institute for Health and Social Affairs (KIHASA) tanulmányai szerint az ideális párnak van felsőoktatási intézményben szerzett végzettsége, 25-29 éves, és legalább 25-35 ezer dollárt keres évente. Az intézet 15 ezer, még nem házas embert vizsgált, 18-49 éves korig. A huszonéves férfiak 45.5%-a és a nők 43.1%-a, illetve a harmincas emberek 38%-a érezte úgy, az aktuális párjával összeházasodna. A probléma azonban az, hogy az emberek már a randizás esetén a jövedelmet nézik. Minél több pénze van a másiknak, annál nagyobb esély van arra, hogy az első randira igent mondjon a másik. Azok az emberek, akiknek évente 25-35 ezer dollár a jövedelmük, sokkal inkább nyitottabbak a komoly kapcsolatra, mint az alacsonyabb jövedelmű emberek (15 ezer dollár alatt...)
Az egyedülálló és viszonylag jól kereső férfiak több mint kétharmada azt mondta, hogy már szeretne komoly kapcsolatot. Viszont akiknek rossz a jövedelmük, vagy még nincs jövedelmük, elzárkóznak ettől.
Egy fiú diák azt mondta, addig, amíg be nem fejezi az iskolát, minden erejét arra fordítja, hogy befejezze a sulit, és jó munkát találjon, még akkor is, ha szimpatikus neki a csaj. Mos úgy érzi, ez a dolog egyfajta beruházás a dolog.
Egy diáklány Szöulban tanult, de nem tudott elhelyezkedni rendesen, emiatt hazament Busan-ba. Hogy teljes erejével a karrierjére koncentráljon, miden szöuli barátjával, sőt még a párjával is megszakította a kapcsolatot. A szerelem nem olyan fontos neki, mintsem az, hogy jó munkát találjon. Egy másik fiatal hölgy, aki munkát keres jelenleg, egyet ért. Mivel sokat idegeskedett az anyagiakon, emiatt ez a boldogság rovására ment, és otthagyta a barátját.
Sok szakember aggódik, hogy ez az anyagias hozzáállás további csökkenést eredményez a születési rátában, mivel sok ember lemond a párkapcsolatról, amiatt, mivel nincs megfelelő anyagi helyzete. A szakemberek szerint olyan környezetet kellene teremteni, ahol a fiatalok könnyen tudják tervezni a karrierjüket és a jövőjüket, akkor talán lenne esély, hogy több gyerek szülessen.
Van benne valami: Egyik lány-ismerősöm (koreai, de elég nemzetközi beállítottságú), akivel jól kijövünk, azt mondta, hogy anyukája szerint ha nincs szerelem, nincs pénz. Ugyanaz a csaj mesélte nemrég, van neki egy lány-ismerőse, akivel jóban voltak. Egyszer felhívta őt, anyukája vette föl, hogy most épp tanul, mivel egy kémény vizsgája lesz, ami egy előreléptetéshez kell. Állítólag már többször próbálkozott vele, sikertelenül. Állítólag az illető a társasági életét is feláldozta azért, hogy megkapja ezt a pozíciót.
Elismerem: Én is voltam már olyan helyzetben, hogy munkát kerestem, és nem felemelő a dolog. Most, hogy rendes állásom van, magabiztosabb lettem.Az anyagi függetlenség önbizalmat ad. Ha később társat találok, nem szeretnék teljesen rá hagyatkozni. Ennek ellenére nem szabad csak ezen múlni a párkapcsolatnak. Aztán ott vannak a koreai randizási szokások... Vidd az illetőt drága étterembe, vegyél minél értékesebb ajándékokat, szóval "villantsad a zsét", legalábbis az eddigi olvasmányaim alapján. A párkapcsolatokra külön iparág épült (egyen-cuccok, egyen-mobilok párok számára), ami sejtem, nem egy olcsó mulatság. Szerintem olyan gyerekes azzal dicsekedni, ki mit kapott a pasijától. Ha igaz az, amit egy korábbi blogban olvastam, akkor a helyi csajok nagy része túlzottan is gyerekes. Gábriel jól összefoglalta a lényeget. Persze tuti vannak kivételek, sőt, tudom, hogy vanank. Személyen véleményem szerint a legjobb dolog a pasiddal/csajoddal tett hosszú túra, kirándulás :) :). Persze tudom, nem mindenki szereti az ilyent, itt inkább az idősebb generáció sportja (kivéve a külföldi turistákat).
A cikk egy középkorú asszony visszaemlékezésével kezdődik, aki elmondja, amikor ő volt fiatal, még nem volt szégyen, hogy nem álltak jól anyagilag, és olcsón próbálták meg rendezni a randit, pl. teázóba, moziba, vagy szimplán sétálni mentek. Elmondja, akkoriban a nőknek az volt a dolguk, hogy vezessék a háztartást, és neveljék a gyerekeket, míg a férfiak pénzt kerestek. Akkoriban nem volt gond, ha a kevésbé jó anyagi helyzetű fiatalok is randiztak, azonban a mai ifjúság számára ez már egyfajta "mítosz". A mai generációk azt vélik, kell egy biztos állás és megfelelő mennyiségű pénz egy párkapcsolathoz.
Persze, fontosak az anyagiak is. A mai generáció azonban nagyon anyagias lett, három "nincs" -el lehet jellemezni: Ha nincs állás, nincs párkapcsolat és nincs házasság. Azt tartják, a randizás pénz nélkül lehetetlen.
A statisztikák is támogatják sajnos ezt az elméletet. A Korea Institute for Health and Social Affairs (KIHASA) tanulmányai szerint az ideális párnak van felsőoktatási intézményben szerzett végzettsége, 25-29 éves, és legalább 25-35 ezer dollárt keres évente. Az intézet 15 ezer, még nem házas embert vizsgált, 18-49 éves korig. A huszonéves férfiak 45.5%-a és a nők 43.1%-a, illetve a harmincas emberek 38%-a érezte úgy, az aktuális párjával összeházasodna. A probléma azonban az, hogy az emberek már a randizás esetén a jövedelmet nézik. Minél több pénze van a másiknak, annál nagyobb esély van arra, hogy az első randira igent mondjon a másik. Azok az emberek, akiknek évente 25-35 ezer dollár a jövedelmük, sokkal inkább nyitottabbak a komoly kapcsolatra, mint az alacsonyabb jövedelmű emberek (15 ezer dollár alatt...)
Az egyedülálló és viszonylag jól kereső férfiak több mint kétharmada azt mondta, hogy már szeretne komoly kapcsolatot. Viszont akiknek rossz a jövedelmük, vagy még nincs jövedelmük, elzárkóznak ettől.
Egy fiú diák azt mondta, addig, amíg be nem fejezi az iskolát, minden erejét arra fordítja, hogy befejezze a sulit, és jó munkát találjon, még akkor is, ha szimpatikus neki a csaj. Mos úgy érzi, ez a dolog egyfajta beruházás a dolog.
Egy diáklány Szöulban tanult, de nem tudott elhelyezkedni rendesen, emiatt hazament Busan-ba. Hogy teljes erejével a karrierjére koncentráljon, miden szöuli barátjával, sőt még a párjával is megszakította a kapcsolatot. A szerelem nem olyan fontos neki, mintsem az, hogy jó munkát találjon. Egy másik fiatal hölgy, aki munkát keres jelenleg, egyet ért. Mivel sokat idegeskedett az anyagiakon, emiatt ez a boldogság rovására ment, és otthagyta a barátját.
Sok szakember aggódik, hogy ez az anyagias hozzáállás további csökkenést eredményez a születési rátában, mivel sok ember lemond a párkapcsolatról, amiatt, mivel nincs megfelelő anyagi helyzete. A szakemberek szerint olyan környezetet kellene teremteni, ahol a fiatalok könnyen tudják tervezni a karrierjüket és a jövőjüket, akkor talán lenne esély, hogy több gyerek szülessen.
Elismerem: Én is voltam már olyan helyzetben, hogy munkát kerestem, és nem felemelő a dolog. Most, hogy rendes állásom van, magabiztosabb lettem.Az anyagi függetlenség önbizalmat ad. Ha később társat találok, nem szeretnék teljesen rá hagyatkozni. Ennek ellenére nem szabad csak ezen múlni a párkapcsolatnak. Aztán ott vannak a koreai randizási szokások... Vidd az illetőt drága étterembe, vegyél minél értékesebb ajándékokat, szóval "villantsad a zsét", legalábbis az eddigi olvasmányaim alapján. A párkapcsolatokra külön iparág épült (egyen-cuccok, egyen-mobilok párok számára), ami sejtem, nem egy olcsó mulatság. Szerintem olyan gyerekes azzal dicsekedni, ki mit kapott a pasijától. Ha igaz az, amit egy korábbi blogban olvastam, akkor a helyi csajok nagy része túlzottan is gyerekes. Gábriel jól összefoglalta a lényeget. Persze tuti vannak kivételek, sőt, tudom, hogy vanank. Személyen véleményem szerint a legjobb dolog a pasiddal/csajoddal tett hosszú túra, kirándulás :) :). Persze tudom, nem mindenki szereti az ilyent, itt inkább az idősebb generáció sportja (kivéve a külföldi turistákat).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése