Chuncheon Marathon 2014, idén nehezebb volt

 "Az, hogy kételkedsz a győzelmedben, még nem jogosít fel a harc feladására" 

A kirándulás után leraktam a cuccaimat, és gyorsan indultam Yongsan-ra a fürdőbe. Most nem próbáltam a szaunákat, meg a különféle kristályos szobákat, mint tavaly, hanem gyorsan letelepedtem az alvós helyiségben a gyékényszőnyegre. Ahhoz képest, hogy jjimjjibangban töltöttem az éjszakát, elég jól aludtam, és az ébredés sem okozott nagy gondot :).
A busz és az ismerősök gyorsan jöttek.
Itt már Gapeong-ban, a mosdószünetben. Rengeteg buszt láttunk itt :).

Sütik futás utánra/előtte :)

A banda kevésbé kimerült tagjai :) :)

Itt még hideg volt. Először piknik-helyet kerestük meg.

A sütiből már lopkodtunk maraton előtt is :).

Most C csoportban voltam (3:55-5:15 csajok esetén), ami viszonylag erős. A csoporton belül is eléggé az erősebb határt célozza meg a személyi rekordom (3:58). Még a B csoportot érdemes lenne megcélozni, de nem fogok rágörcsölni :). Most rájöttem, ezt nem szabad. Főleg most fizikai dolgok is hozzájárultak, hogy nem futottam erős időt: A maratont megelőző pár napban náthás voltam. Bár nem volt súlyos, és rendbe jöttem gyorsan, de légútjaim nem tisztultak ki rendesen, ez sajnos eléggé rányomta a bélyeget. A tappancsom sérülése is rontott a helyzeten. Az első fele viszonylag jó idővel (1:55) lement. Ezt a szakaszt élveztem, és az őszi színek is gyönyörűek voltak. Az alagútban nem éljeneztek annyira, de mikor átszaladtam a hídon, hallani lehetett, ha 1-1 lelkesebb társaság volt benn épp az alagútban. Az erősebb mezőnyön belül gondolom, sokan a jó időre hajtanak rá :). A félmaratonos hídhoz gyorsan megérkeztünk, ott betoltam a szokásos chocopie-t. 25km-nél az energiagéles állomásnál azonban beütött a ménkő... :( :(. 27 km körül, a Chuncheon gát elkezdett szúrni az oldalam, és kilométerenként meg kellett állni. Amikor a csoportom 4 órás jelző emberei lehagytak (közben lelkesen mondogatták, "jól csinálod, ügyes vagy"), akkor mondtam "most nem fog menni, de les**rom". A gát után kicsit jobban lettem. A 32 km körüli alagútban volt pár lelkesen éljenző ember, de énnekem mosolyogni is alig volt erőm. Megjelent a "Chuncheon 10km tábla. Humorizálva gondoltam: Ezt már futva is ki lehet bírni :). Aztán a katonai szolgálatukat töltő srácok is szurkoltak nekem, lelkesen pacsiztak velem, meg mondták "I love you" meg "Beautiful" :) :). Hűsítőkapu most is üzemelt, átszaladtam rajta. A futóklubos srácokkal (csak srácokkal, két erősebb csaj versengett, erősebb mezőnyben, a többiek mögöttem voltak) néha találkoztam, akik biztatóan vigyorogtak rám :). Voltak holtpontjaim, ahol kocogni vagy sétálni kellett, de a legnagyobb holtpont 38km-nél jött rám, amikor egy pasas nekem ment, és majdnem fellökött. Sajnos ilyenkor ez már gyakori, hogy az ember elveszti a kontrollt, és nekiszalad a másiknak. Akkor megfordult az agyamba, hogy nem megy :( :(. De egyik helyi szurkoló adott nekem egy pohár üdítőt, és mondta "fel a fejjel, siess", ezután jobban lettem. Aztán jött a híd 40km előtt, majd végre a 40km-es chip-leolvasókon is átszaladtam :). Ott csak vizet ittam, mivel kijött rajtam a sportital-undor :) :) (maratonok esetén gyakori, hogy az ember automatikusan a sportitalt veszi el a frissítőpontoknál, mivel szénhidrát, energia, és kell az utánpótlás. De a vége felé már meg sem bírja inni...). Na itt mondtam, bakker, 40km-t lefutottam, már csak 2km. A futóklubosok ott voltak a piknik-helyen, pár száz méterre a céltól, és szurkoltak a bandának, üdítőt vagy makgolit osztogattak a versenyzőknek. Na ott éreztem, megérte végigcsinálni, annak ellenére, hogy a második fél elég nyögvenyelősen ment :). 

 Beszaladtam a célba, ahol még az is komoly megerőltetést jelentett, hogy lehajoljak leszedni a csipet a futócipőmről. Fáradt mosoly... Nem voltam túl büszke arra, hogy elég "béna" időt futottam :( :(.

Ezután összefutottam két futóklubossal, és sétáltunk vissza a többiekhez. Átszaladtunk a az úton, a futókat kerülvén, majd örömmel mentünk a piknik-helyre.

A szurkolók :). Páran csak szurkolni jöttek, míg mások a 10km-es szakaszon vettek részt. Lelkesebben egyébként, csak nem jó pillanatot örökítettem meg.

Kidőlvén :).

A verseny után jól megérdemelt pipi :). Egy másik, nálunk jóval hangosabb koreai futótársaság is evett, akik éljeneztek, kornyikáltak rendesen. Ami egyszerre volt vicces, meg bosszantó.

Evés után fagyizás is sorra került: Étteremben lehetett enni, benne volt a fogyasztásban :).

A hazaút képtelenül hosszúra sikerült, mivel vasárnap este révén az utak el voltak dugulva. Főleg úgy volt s**r, hogy a maratonosok nem tudtak ülni rendesen, mivel fájt a  hátsó felünk. Legalább is nálam ez volt a helyzet. A mosdószünetnél volt egy vicces tényt állapítottak meg a csajok :) : A maratonosokat a járásukról lehet megkülönböztetni a 10km-es emberektől. A maratonosok nehézkesebben mennek, vagy bicegnek, míg a 10km-es emberek elég könnyedén veszik az akadályokat. Van benne valami. Egyből ágyba zuttyantam otthon, mikor 11-re megérkeztem, és aludtam, mint akit fejbe vertek... :) :)

Alma fesztivál

Érdemes volt ismét elmenni Mungyeong-ba, az almafesztivál színhelyére :). Nem a fesztivál miatt, hanem az őszi színek miatt :). Annyi különbség volt, hogy páran felmentünk a hegyre. Az úton volt pár dugó, de időben megérkeztünk. Mivel egy filippinó pár hamarosan elmegy, ez az utolsó túrájuk, emiatt kérte a banda, énekeljünk. Sajnos engemet is megkértek. A torkom a héten nem volt tökéletes (dögrováson voltam :)), de a többieknek tetszett. Egyik haverom viszont egész jól énekel, elsősorban olasz daloket :).

Páran fölmentünk a hegyre. Rengeteg gyönyörű vízesést láttunk.

Kilátások :) :).

A második kapunál mentünk le.

Ezt a vízesést két éve is megcsodáltam :).

Azért derogáló volt: Almákat a fákra kötötték :) :). Egyik csajjal szakadtunk a röhögéstől :) :).

:) :)

Október 23 van ma, ami nemzeti ünnep.Egy jó kis magyar dal :). Komolyan mondom, rá vagyok kattanva erre a zenekarra, imádom. Jó a zene, a szöveg is, egyfajta pozitív életszemléletet sugall :).

"Gyógyszer"

Kisebb "dögrovásra" tökéletes "gyógyszer" az új csomag pasztellkréta :)

Fel is avattam ma :)

Ünnepi fogadás a Magyar Nagykövetség szervezésében

Most akadtam rá a Kowalsky meg a Vega zenéjére, és nagyon tetszik :). Nem értem, miért nem figyeltem fel rájuk Pesten. Persze, Ázsiába kellett jönnöm "mert az rendbe tett"-Kovács Tanár Úr szavaival élve (erről később) :) :).

Na, a tárgyra térve: A Magyar Nagykövetség idén szervezett egy fogadást a Lotte Hotel-ban, ami Euljiro-1-ga-n van. Ennek két oka volt: Pont 25 éve, hogy Magyarország és Korea felvette a diplomáciai kapcsolatot. Emellett a nemzeti ünnepünk is közeleg. Erről a fogadásról eddig csak hallomásból tudtam, meg tervek is voltak ezzel kapcsolatban, de végül nem lett belőle semmi. Idén viszont végre megrendezésre került és nem volt kérdés: menni akartam, mindenképp. 
A hotelt viszonylag könnyen megtaláltam, de a bálterembe való eljutás esetén segítség kellett. Szerencsére a mozgólépcsőnél már ki volt táblázva az irány a teremhez. Leadtam az esernyőmet, majd később a kabátomat is. Pár ismerős arccal is összefutottam, és dumáltunk, emellett több új emberrel is találkoztam. Egyik régi ismerősöm (vele már a 2010es találkozón is összefutottam, és minden évben szinte) odasúgta nekem, kezdhetnék már a ceremóniát, mire elkezdődött. Én vigyorogva mondtam neki: "Csak egy szavadba került" :). Nem csak magyarok voltak, több nemzet is képviselte magát az eseményen.
Egyik koreai színésznő, Han Su Yeon konferálta fel az eseményt, aki jól beszélt magyarul (minden tiszteletem az övé). Egyik koreai TV csatorna, az EBS (Educational Broadcast System, a stábjuk 2012 június elején eljött a mi laborunkba is, és büszkén állítom, az én munkámmal  kapcsolatos dolog miatt). forgatott egy Magyarországgal kapcsolatos sorozatot, és Han SuYeon volt a műsorvezető benne. A színésznő gyerekként 9 évig élt Magyarországon, és ott járt általános iskolába.  Aranyos, amint magyarul beszél ebben a műsorban :).

 Csaba Gábor magyar nagykövet, és a koreai külügyminiszter mondtak beszédet. A magyar nagykövet elmondta a forradalom hátterét, emellett a Korea-Magyarország diplomáciai kapcsolatainak történetét. A beszédje végén pedig azt mondta: Ma este három dolgot élvezhetünk, amire mi magyarok büszkék lehetünk: A zenét, a konyhát és a bort majd a végén. A koreai nagykövet pedig a magyar-koreai kulturális hasonlóságról is sokat mesélt a beszédjében, láthatóan büszkén.

 Molnár V. Judit, opera -énekesnő. A műsor nyitányaként elénekelte a magyar és a koreai himnuszt, nagyon elérzékenyültem, amivel nem voltam egyedül. Zárásként pedig Erkel Hunyadi László című operájából énekelte el a Szilágyi Erzsébet -et. Tényleg csodálatos volt. 

 A ceremónia után következett a vacsora. Lehetett választani a magyar illetve a nemzetközi ételek közül.

 A székelykáposzta. Na, ez az a dolog, amit sosem szerettem, nem lehetett meggyőzni otthon, hogy megegyem, de most vettem belőle, és nagyon finom volt. Viccesen mondtam Kovács Tanár Úrnak, aki a HUFS magyar tanszékén oktató, hogy sosem szerettem sem a halászlevet, sem a székelykáposztát. De mióta kinn élek, megszerettem a csípőset, és sokszor ettem finom hallevest, így otthon is meg mertem kóstolni a halászlevet, és ízlett. Aztán a kimcsicsige (koreai szójás-kimcsis leves, hússal, tonhallal) is hasonló a magyar székelykáposztához, emiatt is ízlett most a dolog. Erre a Tanár Úr: "Ázsia helyretett" :) :)

 Magyar lányokkal, akik nyelvszakosok, ösztöndíjasok. Egy újság, a Korea Herald interjút csinált velünk, a koreai diákéletről, meg a kinti életünkről kérdezett. Elvileg cikk lesz belőle majd. Aztán egy koreai pasassal dumáltunk, aki a helyi Kodály társaság tagja. Kérdezte, miért nem tudtunk korábbi népzenei koncertre menni, és mondta, a legközelebbit ki ne hagyjuk. Személy szerint, én is tervezem, hogy ha alkalmam lesz rá, és úgy adódik, hogy el tudok menni, el szeretnék látogatni egy helyi Bartók vagy Kodály-koncertre, ezt komolyan mondom. A férfi fia Pesten dolgozik, és azt mondta, keressük fel, ha hazalátogatunk.

 Ez a magyar címer-jégszobor mindenkinek tetszett :).

 Zserbót is sütöttek, ezért ezer köszönet a Követség dolgozóinak, és a segítőknek. Mi, magyar csajok nagyon örültünk neki, és nagyon ízlett. Amúgy Jamsil-nál, a Lotte Mart-ban nyílt nemrég egy Gerbeaurd Cukrászda. Gondolkodunk, hogy egyszer majd ellátogatunk oda, csak úgy, kíváncsiságból.

 Fotóznak minket: Egy, keettő három...vízibicikli :) Nevetés garantálva :)

Csaba Gábor nagykövet, és felesége felszelik ezt a hatalmas "szülinapi tortát", amiről eleinte nem hittem el, hogy igazi süti, de az volt :) :). "Hogy szeljük?"-kérdezték. "Csak úgy, mint az esküvőn"-viccelődött valaki.

Örültünk neki, mivel fel lett tálalva. Egyik ismerősöm, akinek a felesége koreai elmondta, hogy a koreaiak nagyon nem szeretik az európai süteményeket. Volt egy torta az ő esküvőjükön is, de műanyagból, csak dekorációnak... Elég kiábrándító... Árulnak persze tortákat a pékségekben, de azok teljesen más jellegűek, mint az európai sütik.
 Ez a koreai hölgy magyar borok népszerűsítésével, eladásával foglalkozik :). Tulajdonképpen erre tényleg büszkék lehetünk, és jó tudni, ha Ázsiában is elterjed :).

 Hamarosan este 9 volt, vége az ünnepségnek. Gyorsan elszállt az idő, elköszöntünk az emberektől. Nagyon élveztem a találkozót, és örülök, hogy eljöttem, mivel több embert ismertem meg. Köszönet a Magyar Nagykövetségnek, akik megszervezték az eseményt. Ha tudok, a március 15-i találkozóra is el fogok menni, bár ez nem újdonság, mert eddig mindig ellátogattam rá :) :). 

Bakker...

Egy fogyókúrás cég reklámja... Bakker, újabb dolog, amivel a lányok önbizalmát lerombolják... Ezek a cuki rajzok azt sugallják, ha nem elég vékony a lány combja, akkor már nem kell a pasinak... Puzsér -videót néztem, és hallottam most egy jó kritikát... "A magabiztos nő találkozik a csokireklámmal és elhízik. Aztán találkozik a fogyókúrareklámmal, lefogy. Depressziós lesz, és találkozik az antidepresszáns-reklámmal... A fogyasztói társadalom erre épül."
Lényeg, itt a vékony láb a menő, sok koreai lány nem is jár edzésre, mivel az izmok "sem érnek"... Hát, kiakadtam ezen rendesen ezen a reklámon. Meg azon is, mikor hallottam, hogy a normál alkatú nőket gyakran kövérnek nevezik. Ja igen, a k-pop, csupa vékony, agyonplasztikázott, agyonsminkelt kis liba feszít a videókban, és mindenki azokra akar hasonlítani.... Tehát, ha nem vagy madárcsontú, vékony, akkor semmit sem érsz?