Utazás a "lassú komppal"

Régóta szemezem ezzel a Jeju-i biciklitúrával, és most mondtam: nem érdekel, ki mit mond, itt az idő, meg kell csinálnom. A sérült tappancs miatt is jól jött a futástól különböző mozgás (azóta már rendbe jött a talpam), emiatt is örültem a biciklitúrának. 
A buszút Mokpo-ig hosszú volt. Három busszal mentünk, ráadásul két elég hangosan dumáló ember ült mögöttem. Nem mindenki ment bringázni, sokan buszos kirándulásra, vagy épp a "free itenary" (azaz a szabad foglalkozásos) kirándulásra jelentkeztek. Elég ergya módon aludtam, gyakran fölkeltem, mivel fájt a nyakam, vagy lemerevedett a vállam: Egy éjszakai buszozás esetén ez gyakori...

Mokpo-ban ezek a vicces szobrok :) :).

Hét körül indultunk a kompra, és nyolc után indult. Egyszer már utaztam ezzel a komppal, évekkel ezelőtt. Most is jó utunk volt. A kabinokban lustálkodhattunk, de a szabad fedélzeten is lazíthattunk, dumálhattunk stb. Vannak boltok, éttermek ezen a kompon, és karaoke-színpad is, ahol az ajusshik és ajummák előszeretettel énekelték a trot slágereket :) :). Vicces, az idősebb korosztály mindig trot-ot énekel. Nem mintha nem szeretném, nekem a trot speciel jobban bejön, mint a k-pop. De voltam már olyan konferencián is, ahol az esti karaoke-bulin a legtöbb prof trot nótát énekelt...

A kikötőben a személyzet integet a kompnak.

A kabinokban lehetett pihenni :).

Vagy épp a fedélzeten, aki friss levegőre vágyott.

Vicces, hogy a jegyre minden fehér embernek azt írják, amerikai, még ha nem, akkor is (höhöhö).

Azért eltelt az út, sőt, kicsit pihenni is tudtam. A leszállás elég macera volt, egy órát kellett sorban állni, én pedig tömegfóbiás vagyok, de azért az új ismerősökkel dumálva túléltük a kellemetlenséget :)