Ma egész nap afféle "depis" idő volt: esett az eső. Tappancsom javult, ma már mezítláb is fájdalom nélkül tudtam menni, sőt, kocogást is le tudtam bonyolítani este :). Kocogást, kihangsúlyozom, ez még elég távol állt a futástól, amit ma este műveltem. De legalább csoda, hogy egyáltalán bírtam, úgy, hogy vasárnap este még az is fájt, ha a sarkam fájós pontján állok, járás sem ment könnyen, most meg már kocogok, szinte fájdalom nélkül :). Tényleg hálás vagyok a sorsnak, hogy eddig kevés sérüléssel megúsztam, mindig maradéktalanul meggyógyultam, és sportolhatok. Szeretem csinálni, nemcsak a futást, más dolgokat is :). Emellett még egy dolog miatt jó lesz meggyógyulni: Ez a klassz futóruci tökéletes lesz az őszi versenyeken :) :).
Vannak percek, amikor azt érzem, minden rendben, de mostanában gyakran érzem azt is, hogy totál elakadtam, és gyakran rettegek, hogy nem fogom megtalálni a kiutat. Egyedül nem megy, állapítom meg néha. Szerencsére vannak környezetemben jó emberek. Amikor indiai barátom segített a lakás -ügyben, nagyon-nagyon jól esett. Tudom, ő is fordulhatott mindig hozzám, amikor csak szüksége volt a segítségemre, ezután sem lesz másképp. Szerencsére a legtöbb (korábbi) osztálytársam becsületes, nem éltek vissza soha a bizalmammal (eddig még senki sem:)), remélem, ezután sem fognak. Jövő héten öt napos ünnep, és 4 napig Jeju-n leszek, ezúttal bringatúrán, ami már régóta nagy álmom :). Lehet, a Hallasan-ra is fölmegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése