Bringatúra Jeju-n, második nap, kaktuszgyümölcs, izzadság

A sátorban nagyon jól aludtam, nem volt se szúnyog, se nem hideg. Reggel 5 körül ébredtem... Túravezetőnk már sütötte a húst a bandának. Előző éjjel azzal viccelődött, hogy bacon szagára fogunk ébredni :) :). Járkáltam egy kicsit a homokban, és fotózgattam.
 Közben a banda is elkezdett ébredezni...

National Geographic címlap gyanús kép... Legalábbis a srácok szerint (höhö)

Pakolás, sátorbontás...

Már nagyjából útra készen :)

Kaktuszföldek, láttam rajtuk érett gyümölcsöt. Kicsit céklára emlékeztető íze van, bár sokkal finomabb. Frissen leszedve jobban ízlett, mint akkor amikor egyszer piacon ettem,

Megálltunk ebben a kávézóban pihenni...

Madarak a vízen

Tekertünk tovább... Sajnos eltévesztettem a tengerparti lejárót, és az országúton mentem. Egyik sráccal próbáltuk megkeresni, de sikertelenül. Ekkor nagyon rottyon voltam, sok emelkedőn kellett felmenni, meleg volt, dőlt rólam az izzadság, minden bajom volt. Nem voltam vele egyedül.

Az egyik városban megálltam folyadékot venni, ott találkoztam egyik haverommal, és együtt tekertünk.

Elmentünk a híres tengerparti részhez...

Itt van ez a "medencés szikla", ahol sokan fürödtek. 

A tengerparti út felé :)

Egy darabig többen mentünk, majd lemaradtam, és egyedül tekertem felváltva a tengerparti úton illetve az országúton.

Narancsok még nagyon zöldek...

Ez vajon mi lehet?

Rengeteg "vadkutyát" láttunk. Ez az eb modellt állt nekem, míg lefotóztam. Nem tűnik ápolatlannak...

A tenger mentén elég hosszúnak tűnt az út. 6km-t írtak a táblán a mai végállomást (tengerpartot, ahol éjszakáztunk) illetően, de gyanítom, volt az 10 is. Láttam egy éttermekkel teli részt, de a tengerpartot sehol, de végül haverom, és az ajummák útba igazítottak.
Végül épségben megérkeztem, este 6-ra. Azt hittem, én leszek az utolsó, de az elsők között értem oda. Gyorsan sátrat állítottam, majd belementem a tengerbe, mivel olyan koszosnak éreztem magam, hogy csak na... Izzadság, olajfoltok, miegymás. Jól esett a víz. Voltak csapok is, ahol meg tudtam mosakodni. Fényképezőgépemet az egyik boltban feltetettem töltőre, és rament kajáltam. Közben szállingóztak az emberek. Később páran visszatértünk a bolthoz lazítani, a kiülős részen kajálni. A vacsorafőzés elmaradt, mivel mindenki külön jött, és egyénileg ment el enni, mivel már nagyon kajásak voltak az emberek.