Egyre több színes levelet látok :). Ma gyönyörű idő volt. Most az irodánkba beraktak két embert, akik kísérleteznek a egyik laborban. Utálom, hogy mindig szigorúan behúzzák a sötétítőket napközben, illetve a felkapcsolják a neonvilágítást. Koreaiak miért nem szeretik a természetes fényt? :( :(. Nem csoda, hogy gyakoriak a látási problémák, folyton benn kuksolnak a neonfényben... Még hálát adok az égnek, hogy az irodámban nincs erős légkondi (bár hűtőrendszer van, amivel elviselhető nyáron a helyiség)...
Tegnap elvoltam egyik kedves ismerősömmel kajálni. Kocsival fölvett a Bundang-ban. Pangyo (Bundang része) fele akartunk menni, de eltévedtünk, és Anyang körül, egy éttermes résznél kötöttünk ki, egy tó mentén. Már hideg volt, fáztam szinte farmerben... Gondoltuk, megkóstoljuk a kacsát, de irreális pénzeket elkértek volna azokban az éttermekben. Hosszas gondolkodás után a tofu mellett döntöttünk. Az étteremben nagyon finom csípős tofut adtak, megfizethető pénzért :). Amit el akartam mesélni, a hazamenet. Ismerősöm kérésemre megmutatta, hogy jutok vissza Bundang-ba. Szerencsére 15 perc buszút volt, de a kártyára nem töltöttem elég pénzt, és csak 10000-es bankjegy volt nálam, amiből nem tudott a sofőr visszaadni. Két ajusshi mondta, üljek le nyugodtan, és átnyújtottak nekem 2000KRW-t később. Tiltakoztam, de mondták, fogadjam el. Sőt, még azt is megmutatták a bácsik, hol érdemes leszállni. Aztán kerestem a megállót a megérkezés után. Sötétben könnyen megzavar az ismerős terep is. Két iskolás lányt szólítottam le, ők mondták, menjek velük, ők is arra mennek. Aranyosak voltak. Ezek azok a pillanatok, mikor visszaszerzem az emberségben. Lehet, hogy ezekre a pillanatokra kéne koncentrálnom? Néha szomorú vagyok, ha látom az anyagi-társadalmi különbségeket, meg ha olvasok róluk (főleg azt, ha az embereknek a fejükbe száll az anyagi jólét...). Bár ezen nem tudok segíteni, de próbálok jó ember lenni (bár a saját érdekeimért kiállni).
Na, és most viseltem először hosszú nadrágot július óta. Koppenhágában volt rajtam utoljára rendes farmer, (Na, és a Fuji-n kellett még felöltözni téli cuccba, de azt most nem számítsuk bele) amikor tényleg elég hideg volt az első napokban. Azt is csak azért, mivel Európában voltam, és kifogtam egy hidegebb periódust az utazásom kezdetén. Azért nem semmi, bár a szöuli nyár olyan, hogy egyszerűen csak a szoknyában és sortban tudom elviselni az időjárást. Olyan hirtelen hűl... Vasárnap még melegem volt a félmaraton során, utána egy vékony ruhában mentem istentiszteletre, de hétfőn már fáztam nyári cuccban...
Én most örülök, ma elintéztem a lakás foglalóját, hétfőn kapom a kulcsot. Nem mertem ATM-ben intézni (ezt nem akartam elszúrni...), inkább ügyintéző segítségét kértem, akivel simán elrendeztük, elég gyorsan megvoltam. Utálni fogok most is pakolni. Kell vennem pár dolgot, de megoldom. Már érdeklődtem árak felől, és találtam már megfelelő, megfizethető fiókos szekrényeket. Valószínűleg kicsit "ázsiai stílusban" lesz berendezve a lakás, matracos-alacsony asztalos- földön, párnákon ülős stílusban :). Indiai barátaim szerint úgyis szoknom kell, mivel akkor hogy lesz jogsim Koreában? (csak viccelek :)). Ha minden a helyére kerül, tervezem, hogy meghívok pár embert (barátokat, akik sokat segítettek nekem, és akiket kedvelek), egy kis európai(bb) kajára, feltehetően novemberben. Tudok valamennyire főzni, ha nem is vagyok egy Jamie Oliver (ok, Nigella, ha már csajról van szó), de megoldom :) :). Mint a csirkepaprikást tavasszal :). Remélem, az új lakás mentes lesz bizonyos kellemetlenségektől, pl. fűtésproblémák télen, csótányok vagy bizonyos szekták híveinek zaklatása. Bár valaki azt mondta, adjam a szektásokat a csótányoknak :).
Imádom ezeket
Tegnap elvoltam egyik kedves ismerősömmel kajálni. Kocsival fölvett a Bundang-ban. Pangyo (Bundang része) fele akartunk menni, de eltévedtünk, és Anyang körül, egy éttermes résznél kötöttünk ki, egy tó mentén. Már hideg volt, fáztam szinte farmerben... Gondoltuk, megkóstoljuk a kacsát, de irreális pénzeket elkértek volna azokban az éttermekben. Hosszas gondolkodás után a tofu mellett döntöttünk. Az étteremben nagyon finom csípős tofut adtak, megfizethető pénzért :). Amit el akartam mesélni, a hazamenet. Ismerősöm kérésemre megmutatta, hogy jutok vissza Bundang-ba. Szerencsére 15 perc buszút volt, de a kártyára nem töltöttem elég pénzt, és csak 10000-es bankjegy volt nálam, amiből nem tudott a sofőr visszaadni. Két ajusshi mondta, üljek le nyugodtan, és átnyújtottak nekem 2000KRW-t később. Tiltakoztam, de mondták, fogadjam el. Sőt, még azt is megmutatták a bácsik, hol érdemes leszállni. Aztán kerestem a megállót a megérkezés után. Sötétben könnyen megzavar az ismerős terep is. Két iskolás lányt szólítottam le, ők mondták, menjek velük, ők is arra mennek. Aranyosak voltak. Ezek azok a pillanatok, mikor visszaszerzem az emberségben. Lehet, hogy ezekre a pillanatokra kéne koncentrálnom? Néha szomorú vagyok, ha látom az anyagi-társadalmi különbségeket, meg ha olvasok róluk (főleg azt, ha az embereknek a fejükbe száll az anyagi jólét...). Bár ezen nem tudok segíteni, de próbálok jó ember lenni (bár a saját érdekeimért kiállni).
Na, és most viseltem először hosszú nadrágot július óta. Koppenhágában volt rajtam utoljára rendes farmer, (Na, és a Fuji-n kellett még felöltözni téli cuccba, de azt most nem számítsuk bele) amikor tényleg elég hideg volt az első napokban. Azt is csak azért, mivel Európában voltam, és kifogtam egy hidegebb periódust az utazásom kezdetén. Azért nem semmi, bár a szöuli nyár olyan, hogy egyszerűen csak a szoknyában és sortban tudom elviselni az időjárást. Olyan hirtelen hűl... Vasárnap még melegem volt a félmaraton során, utána egy vékony ruhában mentem istentiszteletre, de hétfőn már fáztam nyári cuccban...
Én most örülök, ma elintéztem a lakás foglalóját, hétfőn kapom a kulcsot. Nem mertem ATM-ben intézni (ezt nem akartam elszúrni...), inkább ügyintéző segítségét kértem, akivel simán elrendeztük, elég gyorsan megvoltam. Utálni fogok most is pakolni. Kell vennem pár dolgot, de megoldom. Már érdeklődtem árak felől, és találtam már megfelelő, megfizethető fiókos szekrényeket. Valószínűleg kicsit "ázsiai stílusban" lesz berendezve a lakás, matracos-alacsony asztalos- földön, párnákon ülős stílusban :). Indiai barátaim szerint úgyis szoknom kell, mivel akkor hogy lesz jogsim Koreában? (csak viccelek :)). Ha minden a helyére kerül, tervezem, hogy meghívok pár embert (barátokat, akik sokat segítettek nekem, és akiket kedvelek), egy kis európai(bb) kajára, feltehetően novemberben. Tudok valamennyire főzni, ha nem is vagyok egy Jamie Oliver (ok, Nigella, ha már csajról van szó), de megoldom :) :). Mint a csirkepaprikást tavasszal :). Remélem, az új lakás mentes lesz bizonyos kellemetlenségektől, pl. fűtésproblémák télen, csótányok vagy bizonyos szekták híveinek zaklatása. Bár valaki azt mondta, adjam a szektásokat a csótányoknak :).
Imádom ezeket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése