...

Egyik kedvenc... Kifejezi, amit nem tudnék értelmes mondatokban összefoglalni. Vannak kisebb dolgok, amik miatt gyakran szomorú vagyok, mivel nehéz őket elfelejteni. Tudom, tovább kell lépni, még ha nem könnyű, akkor is. Pár régebbi konfliktus is cseszi a csőröm, még mindig. Szeretnék ezeken túl lenni, és felszabadultan örülni a dolgoknak. Jól szokott esni, ha ismerőseim pozitívan álltak hozzám, bírnak engem, és azért bírnak, aki vagyok. Még úgy is, hogy alapjáraton nem vagyok egy hangosan röhögős, nagydumás ember . Bár a hétköznapokba is át tudnám ezt az optimizmust, pozitivizmust vinni, csak sajnos nem mindig könnyű.

Ma este egy nagyobb futás volt pár futóklubossal a Han-folyó mellett. 17-nek terveztük, de a GPS szerint volt 19 is. Elég lassan futottam a tappancsom miatt, emellett volt velem egy kisebb csomag az iratoknak, pénztárcának, kulcsnak, mobilnak, meg balga módon a fényképezőgépem is elvittem, így lehetett két kilós. Hát, kicsit akadályozott a mozgásban... Ezzel legalább tudatosul az emberben, hogy érdemes emiatt nem elhízni :). Jó lenne még 1-2 kilót leadni, bár most viszonylag rendben vagyok az ügyben :).