Félreértés ne essék, nem engem kellett megmenteni. Én már rég lenn voltam a banda nagy részével, amikor az incidens történt. De azt az idegességet ellenségemnek sem kívánom.
Szóval Dutasanra mentünk, ami Gangwon-do-ban, Samcheok mellett van. Elég hosszú út volt, a második szünetnél már azt hittem, ott vagyunk, aztán kiderült, még odébb van.
Végül megérkeztünk, a banda gyorsabb fele alig több, mint két óra alatt felért a csúcsra, ami normál tempóban mérve 3 órás túra volt.
Már a magasabb terepeken is megjelentek az őszi levelek. Még sok volt a zöld, de már látszott, közeleg az ősz. Ez még annyira nem korai, ilyenkor már lehetett mindig is látni színes leveleket :).
A hegycsúcson kicsit hideg volt, mivel felhőbe mentünk.
Bántam, hogy nem bakancsot vettem föl. Azt mondták, szurdokvölgyben is fogunk menni, és emiatt nem mertem. Szerencsére nem volt annyira nehéz a túraterep :).
A részletek szépsége.
A banda gyorsabbik fele viszonylag időben lenn volt.
Híres vízesés
Végül megáztattuk a tappancsot :).
Eleinte lusta voltam levenni a cipőt, de aztán jól esett a hideg víz :).
A buddhista szentélynél
Szóval kaja, majd irány a busz. Az utolsó répa.
Öt ember azonban a túraterepeken maradt. Egyre idegesebbek voltunk, mivel nem tudtuk, mikor indulhatunk, mi van a többiekkel. Komolyan mondom, értem, hogy kezdők, de akkor miért nem mentek le a könnyebb szakaszon? Vagy miért nem siettek kicsit jobban, hiszen ezek a terepek csak nappali fényben járhatóak, éjszaka nagyon veszélyesek, főleg, ha az embernél nincs fényforrás. El tudom képzelni, hogy nekik nem volt. Komolyan mondom, kicsit bosszantó, hogy ezek az emberek veszélyeztették a saját testi épségüket, extra stresszt okoztak önmaguknak és környezetüknek. Mentem fel már a Jirisanra, Seoraksanra stb. azok ott jól ki vannak építve. Viszont az a terep, amin mi voltunk, ilyenkor már nem biztonságos, főleg nem lefelé és nem a kezdők számára. Egy mentőt/rendőrt (nem láttam a sötétben) is láttunk, és akkor tényleg megijedtem, mi van, ha bajuk esett? Kiderült, kihívták a hegyi mentőcsapatot, akik segítettek nekik lejutni. Ez az incidens egy kicsit rányomta a bélyeget a napra, annak elllenlre, hogy épségben lejöttek a pórul járt emberek.
Szóval Dutasanra mentünk, ami Gangwon-do-ban, Samcheok mellett van. Elég hosszú út volt, a második szünetnél már azt hittem, ott vagyunk, aztán kiderült, még odébb van.
Végül megérkeztünk, a banda gyorsabb fele alig több, mint két óra alatt felért a csúcsra, ami normál tempóban mérve 3 órás túra volt.
Már a magasabb terepeken is megjelentek az őszi levelek. Még sok volt a zöld, de már látszott, közeleg az ősz. Ez még annyira nem korai, ilyenkor már lehetett mindig is látni színes leveleket :).
A hegycsúcson kicsit hideg volt, mivel felhőbe mentünk.
Bántam, hogy nem bakancsot vettem föl. Azt mondták, szurdokvölgyben is fogunk menni, és emiatt nem mertem. Szerencsére nem volt annyira nehéz a túraterep :).
A részletek szépsége.
A banda gyorsabbik fele viszonylag időben lenn volt.
Híres vízesés
Végül megáztattuk a tappancsot :).
Eleinte lusta voltam levenni a cipőt, de aztán jól esett a hideg víz :).
A buddhista szentélynél
Szóval kaja, majd irány a busz. Az utolsó répa.
Öt ember azonban a túraterepeken maradt. Egyre idegesebbek voltunk, mivel nem tudtuk, mikor indulhatunk, mi van a többiekkel. Komolyan mondom, értem, hogy kezdők, de akkor miért nem mentek le a könnyebb szakaszon? Vagy miért nem siettek kicsit jobban, hiszen ezek a terepek csak nappali fényben járhatóak, éjszaka nagyon veszélyesek, főleg, ha az embernél nincs fényforrás. El tudom képzelni, hogy nekik nem volt. Komolyan mondom, kicsit bosszantó, hogy ezek az emberek veszélyeztették a saját testi épségüket, extra stresszt okoztak önmaguknak és környezetüknek. Mentem fel már a Jirisanra, Seoraksanra stb. azok ott jól ki vannak építve. Viszont az a terep, amin mi voltunk, ilyenkor már nem biztonságos, főleg nem lefelé és nem a kezdők számára. Egy mentőt/rendőrt (nem láttam a sötétben) is láttunk, és akkor tényleg megijedtem, mi van, ha bajuk esett? Kiderült, kihívták a hegyi mentőcsapatot, akik segítettek nekik lejutni. Ez az incidens egy kicsit rányomta a bélyeget a napra, annak elllenlre, hogy épségben lejöttek a pórul járt emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése