Imádom ezt a dalt. A mondanivalója miatt főleg :) :).
Ma lement az első helyettesítő órám, bár nagyon-nagyon izgultam, de végül szerintem egész jól sikerült. Amiatt is voltam ideges, hogy ez undergraduate óra volt, amit nagy eséllyel koreaiul tartanak (az "undergraduate", vagy BS képzés sok helyen helyi nyelven van, az MS és PhD, azaz a "graduate" képzés a tudomány területén angolul zajlik), és hogy megértik-e az angolomat. Még csütörtökön lesz egy, ami előreláthatóan könnyebb lesz, mivel előző féléves kurzusomon tanítottam ezeket a dolgokat. Ami az én saját kurzusomat illeti, elég összetett a banda, tudást illetően. Különböző nemzetiségű fiatalok, más -más tanulmányi háttérrel és nyelvismerettel. (Énnekem sem volt könnyű valaha, mikor a doktorit kezdtem). Írattam egy szintfelmérőt sajnos sok fiatalnak az angollal van baja, a tudásszint rendben van nála. Majd megoldom, igyekszem úgy összeállítani az órai anyagot, hogy "emészthető" legyen, azaz tanulható, egyben érthető. Sokat irigyeltem az indiai barátaimat, akik eleve angolul tanulták az egészet otthon. Jómagam sem panaszkodhatok, hiszen mióta kinn vagyok, közel anyanyelvi szintre eljutottam angolból, könyveket olvasok, filmeket nézek angolul úgy, hogy megértem őket. Nem volt könnyű menet, azt leszögezem. Azért szerintem tisztán beszélek, de sokan mondják, felismerik az európai akcentust a beszédemben :). Ezt nem öntömjénezésből vagy dicsekvésből mondom, de nagyon örülök ennek a ténynek :) :).
Járok még a gyülekezetbe is, bár onnan is sok barátom elment. Egyszer valaki megkérdezte, miért megyek ki, amikor hangosan imádkoznak? Én elmondtam, jobban szeretem ezt csendben csinálni. Sajnos ez nekem elfogadhatatlan. Néha azt érzem, a koreai kereszténység másról sem szól, minthogy mutogatni, mekkora hívők vagyunk ezzel az eltúlzott, kicifrázott ájtatosság-dömpinggel. Ennek ellenére jól esik az, hogy a gyülekezetben kedvesek velem, hogy befogadnak. Ha nem is tudok mindig menni, és minden rendezvényen rész venni, de amikor csak tudok, ott vagyok. Mostanában szerencsére nem találkoztam erőszakos, Heavenly Mother-es misszionáriusokkal. Egy-két osztálytársam mesélte, hogy gyakran a lakásukba is bekopogtak téríteni. Amikor koleszos voltam, gyakran megállítottak futás közben, aztán mikor gyümölcsért mentem, akkor is erősködtek velem, de végül erősen rájuk szóltam, szálljanak le már rólam. Egy másik gyülekezeti barátommal pedig röhögtünk azon, hogy ezen szekta tagjai erősködtek vele, hogy megkeresztelik őt... Viszont tény: engem nem lehet ezzel a "pokolra jutsz"-közhellyel zsarolni.
Fotózni és alkotni még mindig imádok. Az új fényképezőgépemen annyira jó funkciók is vannak :). Nekem a kedvencem ez a "One point color", amikor a fekete-fehét képen egy adott színt, árnyalatot emel ki :),
Esti futáskor "beszólt nekem a talaj" :( :(... Magyarul eltaknyoltam, lett is a vállamon egy szép kis horzsolás. De majd be fog gyógyulni hamarosan :) :)
Ma lement az első helyettesítő órám, bár nagyon-nagyon izgultam, de végül szerintem egész jól sikerült. Amiatt is voltam ideges, hogy ez undergraduate óra volt, amit nagy eséllyel koreaiul tartanak (az "undergraduate", vagy BS képzés sok helyen helyi nyelven van, az MS és PhD, azaz a "graduate" képzés a tudomány területén angolul zajlik), és hogy megértik-e az angolomat. Még csütörtökön lesz egy, ami előreláthatóan könnyebb lesz, mivel előző féléves kurzusomon tanítottam ezeket a dolgokat. Ami az én saját kurzusomat illeti, elég összetett a banda, tudást illetően. Különböző nemzetiségű fiatalok, más -más tanulmányi háttérrel és nyelvismerettel. (Énnekem sem volt könnyű valaha, mikor a doktorit kezdtem). Írattam egy szintfelmérőt sajnos sok fiatalnak az angollal van baja, a tudásszint rendben van nála. Majd megoldom, igyekszem úgy összeállítani az órai anyagot, hogy "emészthető" legyen, azaz tanulható, egyben érthető. Sokat irigyeltem az indiai barátaimat, akik eleve angolul tanulták az egészet otthon. Jómagam sem panaszkodhatok, hiszen mióta kinn vagyok, közel anyanyelvi szintre eljutottam angolból, könyveket olvasok, filmeket nézek angolul úgy, hogy megértem őket. Nem volt könnyű menet, azt leszögezem. Azért szerintem tisztán beszélek, de sokan mondják, felismerik az európai akcentust a beszédemben :). Ezt nem öntömjénezésből vagy dicsekvésből mondom, de nagyon örülök ennek a ténynek :) :).
Járok még a gyülekezetbe is, bár onnan is sok barátom elment. Egyszer valaki megkérdezte, miért megyek ki, amikor hangosan imádkoznak? Én elmondtam, jobban szeretem ezt csendben csinálni. Sajnos ez nekem elfogadhatatlan. Néha azt érzem, a koreai kereszténység másról sem szól, minthogy mutogatni, mekkora hívők vagyunk ezzel az eltúlzott, kicifrázott ájtatosság-dömpinggel. Ennek ellenére jól esik az, hogy a gyülekezetben kedvesek velem, hogy befogadnak. Ha nem is tudok mindig menni, és minden rendezvényen rész venni, de amikor csak tudok, ott vagyok. Mostanában szerencsére nem találkoztam erőszakos, Heavenly Mother-es misszionáriusokkal. Egy-két osztálytársam mesélte, hogy gyakran a lakásukba is bekopogtak téríteni. Amikor koleszos voltam, gyakran megállítottak futás közben, aztán mikor gyümölcsért mentem, akkor is erősködtek velem, de végül erősen rájuk szóltam, szálljanak le már rólam. Egy másik gyülekezeti barátommal pedig röhögtünk azon, hogy ezen szekta tagjai erősködtek vele, hogy megkeresztelik őt... Viszont tény: engem nem lehet ezzel a "pokolra jutsz"-közhellyel zsarolni.
Fotózni és alkotni még mindig imádok. Az új fényképezőgépemen annyira jó funkciók is vannak :). Nekem a kedvencem ez a "One point color", amikor a fekete-fehét képen egy adott színt, árnyalatot emel ki :),
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése