Vagyis annak ígérkezett a moszkvai út, de végül épségben megérkeztem :). Most van pár órám lógatni a lábam. Megtaláltam a konnektoros kávézót, és nagy örömömre ebből a terminálból indul a gépem. Most kipróbálom a vörös áfonyás lötyit. Elfelé homoktöviseset kóstoltam, az is finom volt, de a vörös áfonyás egyenesen atomjó dolog arra, hogy itt Moszkvában elüssem az időt.
Elég meleg volt, mikor indultunk Bécsbe, az utak elég forgalmasak voltak. Főleg, mikor egy traktor ment a főútvonalra... (bakker..., öröm volt utána menni). A check in már javába tartott, na ilyen nehézkes, körülményes bejelentkezést még nem pipáltam. Nem velem volt gond, hanem a további utasok között volt 1-2 nehéz eset, ami lassította a sort. Nagy sokára sorra kerültünk. A csomagom 17 kilós volt, pedig tegnap a kézi mérleggel 22-nek mértük. Fölösleges volt aggódni... (23 kiló a súlylimit az Aeroflot-nál) Az ürge bakker, benyomott a "B" helyre, ami a középső hely. Az ablakon nem lehet kinézni, sőt, még rendesen ki-be menni sem lehet, ha az ember mozog. Elbúcsúztunk Anyuéktól, 1 év múlva remélem, majd jöhetek megint. Őszintén remélem, annyira rossz ez az elválás, hogy nem emberi.
A kapuknál azonban már megint jobb kedvem lett, és megszagolgattam a parfümöket (Láttam Angry Bird-öset), illetve megvettem a zászló-gyűjtő haveromnak a megrendelt osztrák zászlót is.
Most szerintem örülni fog, az tuti. Mentem be a kapuhoz, ott a szokásos laptop-kivevés után átmentem a detektoron. A hajamban lévő fémcsatot azonban elfelejtettem levenni, így jelzett, újra át kellett mennem a detektoron. A gépre rengeteg ember várt, a helyem ráadásul két ismerős ember között volt (akik ismerték egymást...). Ilyenkor lenne jó helyet cserélni valamelyikkel, lehet, hogy őket is idegesíthette, hogy van közöttük egy harmadik. Aztán bemondták, késés. Na bakker. Túl volt terhelve a reptér, és várni kellett. Szerencsére fél óra múlva indultunk. Megnyugodtam, mert bár így is sok időm lesz Moszkvában, de legalább a csomagom esetén van esély, hogy megérkezzen Szöulba. A felszállás simán ment, de mivel a gép végében ültem, a kaját egy órával a leszállás előtt kaptuk meg. Egész ehető volt. Azonban azt a bizonyos gyömbéres-lime-s és csokis müzlis szeletet ki kell derítenem, hol lehet kapni, amit ezen a járaton adnak, mivel nagyon is finom.
Leszállás közeledett, és a gépet dobálta kicsit a szél, megijedtem. Hosszúnak tűnt az egész leszállás, a fülem is bedugult elég rendesen. Már olyan érzésem volt, hogy elmegyünk Szöulig (hehe). De ez nem valósult meg. Moszkvában épp esett az eső, de most már kisütött a Nap. Még van egy kis időm, nem tudom, hogy fogom elütni, de majd megoldom. Jó lenne zökkenőmentesen megérkezni, és az időzóna-betegséget sem kívánom...
Elég meleg volt, mikor indultunk Bécsbe, az utak elég forgalmasak voltak. Főleg, mikor egy traktor ment a főútvonalra... (bakker..., öröm volt utána menni). A check in már javába tartott, na ilyen nehézkes, körülményes bejelentkezést még nem pipáltam. Nem velem volt gond, hanem a további utasok között volt 1-2 nehéz eset, ami lassította a sort. Nagy sokára sorra kerültünk. A csomagom 17 kilós volt, pedig tegnap a kézi mérleggel 22-nek mértük. Fölösleges volt aggódni... (23 kiló a súlylimit az Aeroflot-nál) Az ürge bakker, benyomott a "B" helyre, ami a középső hely. Az ablakon nem lehet kinézni, sőt, még rendesen ki-be menni sem lehet, ha az ember mozog. Elbúcsúztunk Anyuéktól, 1 év múlva remélem, majd jöhetek megint. Őszintén remélem, annyira rossz ez az elválás, hogy nem emberi.
Leszállás közeledett, és a gépet dobálta kicsit a szél, megijedtem. Hosszúnak tűnt az egész leszállás, a fülem is bedugult elég rendesen. Már olyan érzésem volt, hogy elmegyünk Szöulig (hehe). De ez nem valósult meg. Moszkvában épp esett az eső, de most már kisütött a Nap. Még van egy kis időm, nem tudom, hogy fogom elütni, de majd megoldom. Jó lenne zökkenőmentesen megérkezni, és az időzóna-betegséget sem kívánom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése