...ha az emberek nemcsak azt néznék, kit hogyan tudnak kihasználni.
...ha valaki segített a másiknak, akkor viszonoznák szükség esetén, nemcsak üres ígéreteket tennének.
...ha az ember nem rúgna bele a másikba, ha érdeke úgy kívánja.
Talán nem éri meg jónak lenni és segíteni? Nehéz nemet mondani, de néha megéri. A saját boldogságunk érdekében mindenképp. Lehet, az ember kap 1-1 "önző" beszólást. Sajnos sokan nem veszik észre, hogy a másik rendes velük, egészen addig, amíg "elfelejtenek annak lenni". Utálom az ilyent...Ilyenkor az ember azt hiszi, az élet egy nagyon is rossz vicc... Ezt komolyan mondom.
Utálom azt is, hogy mindenkinek próbálok megfelelni. Mások igényeit a sajátom fölé helyezem gyakran, amit nem kéne. Valamit tényleg tenni kéne ahhoz, hogy az önbizalmamat helyrehozhassam. Csak nem tudom, miképp, hogyan. Ha az ember folyton azt hallja bizonyos tanáraitól, meg egyes diákoktól, hogy "úgysem fogod megállni a helyed", "úgysem fog sikerülni", akkor kifejlődik benne a dac, hogy bebizonyítsa, "igenis képes vagyok rá". Akkor sokkal inkább rágörcsöl a dolgokra. Nekem szerencsére megvolt a motiváló családi háttér, de tanáraimtól is hasonlót vártam volna, amit a legtöbb embertől nem kaptam meg (szerencsére voltak kivételek, volt több rendes ember is). A legrosszabb meg az volt, hogy árgus szemekkel lestek, mikor hibázom. Láttam két csajt pacsizni, mikor nem tudtam egy matekpéldát. Volt, hogy négyest kaptam, két lány elkezdett hangosan röhögni. Pedig volt eszem, mindig megvolt. Emlékszem, mikor egyszer nem tudtam matekórán megjelenni, magamtól jöttem rá egy -egy példára. Szóval azért megvolt a probléma-megoldó készségem is. Most jelenleg örülök annak, hogy Főnököm "pozitív ember", a konferencián is kaptam pár pozitív visszajelzést poszteremet illetően, és eldumáltam pár hasonló emberrel. Jó érzés volt. Jó, hogy most kevésbé kell görcsölni, bár még mindig nagyon ideges vagyok, gyakran álmodom rosszakat. Most végre rendeset álmodtam, ami kicsit megnyugtatott. A jó álmok talán azt sugallják nekem, van remény arra, hogy megtaláljam, amit keresek, és hogy elérjem, amit szeretnék. Keresem önmagam, keresem a helyem a világban. Próbálok örülni a jónak, és mosolyogni, amikor csak lehet. Nem hiszem, hogy rossz ember vagyok, annak ellenére, hogy nem vagyok tökéletes.
...ha valaki segített a másiknak, akkor viszonoznák szükség esetén, nemcsak üres ígéreteket tennének.
...ha az ember nem rúgna bele a másikba, ha érdeke úgy kívánja.
Talán nem éri meg jónak lenni és segíteni? Nehéz nemet mondani, de néha megéri. A saját boldogságunk érdekében mindenképp. Lehet, az ember kap 1-1 "önző" beszólást. Sajnos sokan nem veszik észre, hogy a másik rendes velük, egészen addig, amíg "elfelejtenek annak lenni". Utálom az ilyent...Ilyenkor az ember azt hiszi, az élet egy nagyon is rossz vicc... Ezt komolyan mondom.
Utálom azt is, hogy mindenkinek próbálok megfelelni. Mások igényeit a sajátom fölé helyezem gyakran, amit nem kéne. Valamit tényleg tenni kéne ahhoz, hogy az önbizalmamat helyrehozhassam. Csak nem tudom, miképp, hogyan. Ha az ember folyton azt hallja bizonyos tanáraitól, meg egyes diákoktól, hogy "úgysem fogod megállni a helyed", "úgysem fog sikerülni", akkor kifejlődik benne a dac, hogy bebizonyítsa, "igenis képes vagyok rá". Akkor sokkal inkább rágörcsöl a dolgokra. Nekem szerencsére megvolt a motiváló családi háttér, de tanáraimtól is hasonlót vártam volna, amit a legtöbb embertől nem kaptam meg (szerencsére voltak kivételek, volt több rendes ember is). A legrosszabb meg az volt, hogy árgus szemekkel lestek, mikor hibázom. Láttam két csajt pacsizni, mikor nem tudtam egy matekpéldát. Volt, hogy négyest kaptam, két lány elkezdett hangosan röhögni. Pedig volt eszem, mindig megvolt. Emlékszem, mikor egyszer nem tudtam matekórán megjelenni, magamtól jöttem rá egy -egy példára. Szóval azért megvolt a probléma-megoldó készségem is. Most jelenleg örülök annak, hogy Főnököm "pozitív ember", a konferencián is kaptam pár pozitív visszajelzést poszteremet illetően, és eldumáltam pár hasonló emberrel. Jó érzés volt. Jó, hogy most kevésbé kell görcsölni, bár még mindig nagyon ideges vagyok, gyakran álmodom rosszakat. Most végre rendeset álmodtam, ami kicsit megnyugtatott. A jó álmok talán azt sugallják nekem, van remény arra, hogy megtaláljam, amit keresek, és hogy elérjem, amit szeretnék. Keresem önmagam, keresem a helyem a világban. Próbálok örülni a jónak, és mosolyogni, amikor csak lehet. Nem hiszem, hogy rossz ember vagyok, annak ellenére, hogy nem vagyok tökéletes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése