Tokióban egyfajta "kapszula-hotelben aludtunk", ahol mindenkinek volt egy kis helye.
Az alkalmazott srác lelkesen pózol, mikor a szobát akarom fotózni :).
Azonban ez nem volt hangszigetelt, így hallottunk mindent, ami a szobában történt. Pl. éjjel egykor két japán nő tök hangosan dumált. Megcsaptam volna őket, ennyire nincsenek tekintettel másokra. Aludni, pihenni akarunk, erre ők itt késő este ordibálnak, normálisak? Másik lány meg arról panaszkodott, hogy volt, aki éjjel egykor a haját szárította. Komolyan, pofátlanság a köbön...
Mivel korán indult a gépünk, emiatt korán keltünk, és mentünk a reptéri expresszre. Ezúttal a Skyliner nevű expresszvonattal mentünk, ami kevesebb, mint egy órán belül kinn volt a reptéren. Becsekkolásig még volt idő, emiatt gondoltunk, eszünk rendes kaját, mivel ki tudja, mikor jutunk legközelebb hozzá.
Japán kaját ettünk. Ez a "soba" tészta, ami hajdinából készül (a koreai a naengmyeon-ra emlékeztet), és az udong-gal ellentétben vékony tészta. Hidegen-melegen egyaránt fogyasztják a helyiek.
Japán stílusú reggeli, hallal, zöldségekkel, meg valami tojásos levessel, ami elsőre nem volt rossz, de később éreztem valami utóízt, mikor megkóstoltam.
Check in előtt...
A repülőre várva a csajok elmentek szuvenírt venni, de nekem már nem volt kedvem rá, és pénzt sem akartam költeni, emiatt ott maradtam a cuccokkal, és kicsit próbáltam pihenni, koffein-és folyadékbevitellel működőképes állapotba hozni önmagamat. Mivel eléggé fájt a fejem a hiányos alvástól...
Beszállás...
Viszlát, Japán...
A repülőút simán lezajlott, nem történt semmi különös, próbáltunk pihenni. Szöulban esett épp az eső...
Az útlevél ellenőrzés végtelennek tűnt, mivel volt pár "nehéz eset", de végül túlestünk ezen is. Most a reptéri busz mellett döntöttem, mivel kicsit fáradt voltam, és nem akartam vonatozni. Várni kellett rá, de végül épségben megérkeztem Bundangba, alig több, mint egy órán belül.
A fejlemény: Örülök, hogy elmentem. Örülök, hogy végre teljesült egy álmom, és annak főleg, hogy nem csalódtam, tényleg nagy élmény volt a túra, a Fuji, meg maga a kirándulás is jól sikerült :). Japánba még jövünk később, remélhetőleg. Sőt. nagy eséllyel :).
Az alkalmazott srác lelkesen pózol, mikor a szobát akarom fotózni :).
Azonban ez nem volt hangszigetelt, így hallottunk mindent, ami a szobában történt. Pl. éjjel egykor két japán nő tök hangosan dumált. Megcsaptam volna őket, ennyire nincsenek tekintettel másokra. Aludni, pihenni akarunk, erre ők itt késő este ordibálnak, normálisak? Másik lány meg arról panaszkodott, hogy volt, aki éjjel egykor a haját szárította. Komolyan, pofátlanság a köbön...
Mivel korán indult a gépünk, emiatt korán keltünk, és mentünk a reptéri expresszre. Ezúttal a Skyliner nevű expresszvonattal mentünk, ami kevesebb, mint egy órán belül kinn volt a reptéren. Becsekkolásig még volt idő, emiatt gondoltunk, eszünk rendes kaját, mivel ki tudja, mikor jutunk legközelebb hozzá.
Japán kaját ettünk. Ez a "soba" tészta, ami hajdinából készül (a koreai a naengmyeon-ra emlékeztet), és az udong-gal ellentétben vékony tészta. Hidegen-melegen egyaránt fogyasztják a helyiek.
Japán stílusú reggeli, hallal, zöldségekkel, meg valami tojásos levessel, ami elsőre nem volt rossz, de később éreztem valami utóízt, mikor megkóstoltam.
Check in előtt...
A repülőre várva a csajok elmentek szuvenírt venni, de nekem már nem volt kedvem rá, és pénzt sem akartam költeni, emiatt ott maradtam a cuccokkal, és kicsit próbáltam pihenni, koffein-és folyadékbevitellel működőképes állapotba hozni önmagamat. Mivel eléggé fájt a fejem a hiányos alvástól...
Beszállás...
Viszlát, Japán...
A repülőút simán lezajlott, nem történt semmi különös, próbáltunk pihenni. Szöulban esett épp az eső...
Az útlevél ellenőrzés végtelennek tűnt, mivel volt pár "nehéz eset", de végül túlestünk ezen is. Most a reptéri busz mellett döntöttem, mivel kicsit fáradt voltam, és nem akartam vonatozni. Várni kellett rá, de végül épségben megérkeztem Bundangba, alig több, mint egy órán belül.
A fejlemény: Örülök, hogy elmentem. Örülök, hogy végre teljesült egy álmom, és annak főleg, hogy nem csalódtam, tényleg nagy élmény volt a túra, a Fuji, meg maga a kirándulás is jól sikerült :). Japánba még jövünk később, remélhetőleg. Sőt. nagy eséllyel :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése