Végre ismét futás

Ma volt az első félmaraton, amit visszajövetelem óta lefutottam. Eddig még sosem fordult elő velem, hogy helyezést érjek el egy futóversenyen. Kisebb sikerek már voltak, pl. korcsoportos helyezés, vagy első 10ben, első 15ben benn voltam. Most viszont harmadik lettem a csajok közül félmaraton esetén. Tudom, nem a verseny miatt csináljuk, meg a szerencsén is múlik, de most összejött. 1:53-at futottam, nem volt a legjobb időm, de ilyen melegben mit várunk... Most fáj a sarkam, meghúzódhatott benne valami, de remélem, gyorsan rendbe jön. Feldagadva nincs, rá tudok állni. Remélem, rendbe jön hamarosan...

Még egyet pózolunk futás előtt

Költözöm hamarosan

Úgy néz ki, megvan az új otthonom. Indiai barátom segítségével elmentünk a közvetítőkhöz, akik megmutattak pár kiadó helyiséget. Az első egy alagsori szoba volt, amit egyből elvetettünk, mivel ott könnyebben megtelepedik a penész. A másik közvetítő elvitt minket több helyre, amik között volt kettő egészen szimpatikus (volt, amelyik túl nagy volt nekem, volt, amit egyből elvetettem, annyira nem tetszett). A lakás, amit kiválasztottam, egész csendes helyen van, kedvező árfekvésű, közel a metróhoz, piachoz, laborhoz, és a szellőztetése megfelelő. Emellett nem kell "nyomorognom", cuccaim is el fognak férni. Úgy néz ki, biztonságos is. Kell vennem még több dolgot is, pl. hűtőt, mosógépet, de indiai osztálytársaim megígérték: segítenek nekem majd "alkudni" :) (ezeket a dolgokat használtan érdemes megvenni, vannak erre specializálódott boltok). Csak, ha továbbállok később, el kell adnom a dolgokat. Meg fogom oldani, csak eddig én a "kényelmesebb" megoldást választottam, és koleszban laktam (mivel közelebb van a koleszban a színvonal az otthoni viszonyokhoz). Mindegy, ennek is el kellett jönnie. Szeptember végén már költözöm, remélem, az új fészek beváltja a reményeket :). Ez lesz az első igazi, önálló otthonom.

Amúgy, mint mondtam, Koreában eléggé magas kauciót kérnek a lakásokra. Már diákként is több meséltek a többiek az 1-2 ezer dolláros foglalókról (akkori anyagi helyzethez képest az is soknak számított). 5 ezer dolláros foglalóért már egész normális helyet lehet kapni. Az igazi, jó minőségű lakásokért akár 20-40 ezer dollárt, vagy annál többet is elkérhetnek. Jelenleg 1 évre kötöttük meg a szerződést, utána pedig bármikor elmehetek, nem kötelező a következő egy évet kivárni.  Fura, hogy annyira az emberi kapcsolatoktól is függ az egész dolog. Pl. osztálytársaim intézték azon a helyen a lakhatást (kevés osztálytársam volt koleszos). Az indiai barátom mutatott be az ügyintézőknek, szállásadóknak. Meg majd a szükséges dolgok megvételekor, internet bekötésekor is ugyanez lesz a helyzet, osztálytársak segítsége kell...

Én, a szelíd motoros

A laboros "kirándulást" az utolsó percben tudtam meg. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy elmentem rá. Chuncheon környékére, Gangcheonba mentünk. Ez kb, egy óra kocsival (dugó nélkül), de úgy, hogy hatan ültünk az öt személyes járgányban, hosszabbnak tűnt...
Ezek a rozmárok olyan cukik a sofőr-srác kocsijában :).

Azért megérkeztünk, a banda további tagjai már ott voltak. Így fogadtak kb. minket :) :).

Egy kemping-szerűségben laktunk. A sátrakban volt áram, ventillátor, rendes ágy, elektromos takaróval...

Elsőként ATV-zni mentünk. Koreában nagy divatok ezek a járgányok, én most vezettem először, elég béna voltam, de azért belejöttem. Néhol elakadtam, rosszul hajtottam, berezeltem, hogy felborulunk, de azért nem is volt olyan rossz. A síelés jobb buli, de azért legközelebb sem fogom kihagyni az ATV-t sem :).

A srácok élvezték :)

Azért én is... (Ízirájder, öcsém!! -Az Üvegtigrisből idézvén...)

A műúton már egész jól elboldogultam, aztán rámentünk a köves, gödrös földutakra, még a patakon is áthajtottunk. Jó buli volt, néhol bénáztam, de azért király volt. Meg kéne szereznem a jogsit hamarosan... Gyerekkorom egyik legdurvább traumája (ok, fogd be a szád, nem vertek... :) ), mikor rokonokhoz mentünk (Pest környéke, Dunántúli középhegység), és megálltunk Tatán, a tónál. Ott kipróbáltam az elektromos triciklit, hát, elbénáztam, elég rendesen azt is. Még mindig borsózik a hátam tőle...
A szállás mellett jujuba-fa is volt, és hamarosan érik itt a gyümölcs is :)

A hülyeség megy :).

Elmentünk még a híres Gugok- vízeséshez is.

Mókuci ott ült a patak másik oldalán, és nyugodtan rágcsálta a mogyit. Annyira aranyos volt :)

Nyuszi :). Van, aki őt tartja házi kedvencként a kutyus helyett :).

Mikor visszatértünk, akkorra már Főnököm és felesége is megérkeztek, és elkezdtünk sütögetni.

Bekajáltunk, a koreai samgyopsal-t mindenki szereti kimcsivel, meg szójás mindent bele levessel. A sátorban nagyon jól aludtam. Reggel fél nyolcig lustálkodtam, majd elmentem kocogni. Kiszaladtam a  folyóig, megpillantottam egy lótuszvirággal teli, gyönyörű tavat is. Mivel egy délután 3-kor kezdődő szemináriumon részt kellett vennem (azaz alá kellett írnom a jelenléti ívet, koreaiul volt...), korábban elindultam. Amúgy is össze akartam állítani még az óratervet a szemeszterre, illetve a virágokat le szerettem volna fényképezni.

A lótuszvirágok gyönyörűek :) :).

Barbie robogók...

"Nehéz, mint a sós zsák"-avagy a sótermelés és sófagyi (!)

Jeungdo szigete híres a tengerisú-feldolgozó farmjáról is.

Párologtató-medencék vannak, amibe gumicsizmába kell bemenni, és ezekkel az "gumis toló-izékkel" kell össze húzni a kicsapódott sót.

 

Gumicsizmás sótakarítás :) :)

Azért szép kis kupac lett...

A "Mulan"-ban is így képezték ki a harcosokat (höhö).

Most már tudom, mit jelent, "nehéz, mint a sós zsák"...

Ezeken a taposós kerekeken hajtották a vizet a csatornából a medencékbe.

Jó kis fitneszprogram...

Ezek után megnéztük a sómúzeumot. Ezek a sószobrok tetszettek :).

Végül megkóstoltuk a "sófagyit", ami szimpla vaníliafagyi, de ízesített sót szórtak rá. Egész érdekes dolog.

Hazafelé jó is volt, hogy korán elindultunk. Dajeon előtt dugultunk be, de akkor rohadt módon. Este hét múlt, mire Jukjeon-ra értünk. Állítólag valami fontos esemény volt, Chuseok előtt, ami miatt mindenki fel akart menni Szöulba. Nem tudom, mi volt ez pontosan, de remélem, ha Chuseok-kor egy nappal korábban megyek haza, Jeju-ról (most bringázás), azért nem lesz ilyen forgalom az utakon...