Miután visszaértünk Sokcho-ból, páran tengeri halászatra mentünk. Ki akartam ezt próbálni, mivel a korábbi kirándulásaink során láttam a halászhajókat, és kíváncsi voltam, milyen lehet egy ilyenről halat fogni. Délután 5 után indultunk. Kaptunk mentőmellényt, a pasas úgy meghúzta az enyémen a szíjakat, hogy el tudtam utána képzelni, milyen érzés lehetett fűzőt viselni a 20-30-as években... (höhö). Két motoros csónakkal mentünk, egyik rendes hajó volt, a másik sima gumicsónak. Ezt nagyon élveztem, de viccelődtünk, mikor felfröccsent a tengervíz, gyakran bele a képünkbe, hogy megvan az éves nátrium-klorid adagunk :). Nos, kikötöttünk egyik helyen, ahol kevésbé haraptak a halak, de azért fogtunk párat, többek közt én is. Horoggal fogtuk a halakat, egy orsó-szerűséget kaptunk, damillal és két horoggal. 25 méter mélyre engedtük le a horgokat, és mozgattuk őket. Mivel itt nem haraptak jól a halak, emiatt átmentünk egy másik helyre. Na, ott úgy lötyögött a hajó, hogy felkavarodott a gyomrom. Halásztunk eleinte nem akartak nekem jönni a halak, egy nagyobb dög elharapta a damilomat, majd összeakadt valakiével a horgom... Aztán a másik csónakban meglátogatta a rókacsalád az emberek többségét, és ők visszamentek. Én is egyre rosszabbul éreztem magam, a végén mondtam, les**rom, ha megszólnak, és én is kidobtam a taccsot... A halász-pasas, aki nagyon segítőkész volt, verte a hátam, és vizet adott utána. Ezek után már tudtam örülni a polipnak, amit egy másik halászember fogott, és nekem is elkezdtek újra harapni a halak :). Elég sokat fogtunk, később megsütöttük őket. Alapjában véve nagy élmény volt, a kellemetlenségeket, tengeri betegséget leszámítva. Most már tudom, mire számoljak, tehát, ha ilyen helyre megyek, akkor kihagyom a kajálást legközelebb :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése