...nehéz eldönteni, kibe fektessünk bizalmat... :(. Ha visszagondolok, az eddig történtekre, azt veszem észre, akkor éreztem magam leginkább egyedül, mikor egy nehezebb időszakom volt. Sosem az volt a legnagyobb bajom, hogy letört az új műkörmöm (mivel nincs műkörmöm :)). Ennek egy szimpla oka van: nagyon nehéz elmagyarázni a környezetünknek, ha valami nem tetszik, vagy egyáltalán, ha valami bánt minket. Egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket nehéz körülírni, kifejezni, bármennyire is szeretnénk. A fejünkben tudjuk, de ha el akarjuk mondani, akkor ostobaságnak,fölöleges nyavalygásnak érződik. Vagy félünk a nem megfelelő reakciótól, meg nem értéstől. Vagy legrosszabb, félünk attól, hogy visszaélnek a bizalmunkkal. Mivel ez is gyakran megtörténik, és ezt utálom leginkább... Tudom, "ne haverkodj senkivel", meg egyebek, de egyedül is nehéz... Azért remélem, a jelenlegi emberek, akiket haveroknak/barátoknak tartok, nem fogják vele eljátszani ezt . Nehéz ez a bizalom-kérdés, és mindig is az lesz :(.
Alig több, mint két hét, és megyek haza. Ha az eddigi évet összegezni akarom, egyik legnehezebb időszakom volt. Tudom, "no pain, no gain", tényleg megdolgoztam azért, hogy elérjem, amit elterveztem. Ha nem is úgy, ahogy szerettem volna, de sikerült már sok dolog :). Még mázli, hogy megtanultam nem feladni :) :). Alapjában véve szeretek kinn, de vannak pillanatok, mikor legszívesebben felülnék az első gépre, ami hazafelé tart. Tudom, bárhol lennének rossz pillanataim, és akárhová megyek/mennék később, lennének. Egyik haverom azt mondta, büszkének kellene lennem az eddigiekre. Hát, van benne valami. Csak ez az örök elégedetlenség. :(
A suliban pl. az nagyon nem tetszik, hogy ha elvárnak tőlünk dolgokat, akkor egyáltalán nem látom, hogy együttműködőek lennének. Vagy épp "tudatlanok", felkészületlenek, nem úgy adják át az infót, ahogy kéne, megzavarják a külföldi fiatalokat ebben. Volt pár eset, ami miatt felforrt az agyvizem. Csak azt nem értem, egy nemzetközi suliban/intézetben miért nem olyan embereket alkalmaznak az irodában, akik rendesen beszélnek angolul?
amikor 22 évesen anyukám szoknyája mellöl nekivágtam a vilagnak, egy akkori bölcs szakács kolléga azzal a tanaccsal inditott utnak, hogy "soha ne bizz senkiben"!
VálaszTörlésSajnos nem tudtam ilyen lenni, igy értek csalodások, de kellettek ahhoz, hogy mostanra ilyen ember lehessek... ezek a leckék kellenek sajnos néha. Hallgass a megérzéseidre, hogy kiben bizhatsz meg!
Köszönöm szépen :) :). Szerencsére sok rendes ember került az utamba, mióta kikerültem :) :). Sajnos az önbizalomhiányom még mindig megvan, és nehéz sajnos. De igyekszem :).
VálaszTörlés