Mostanában eléggé "vegyesen" vagyok. Vannak napok, mikor minden jó, főleg, ha barátaimmal, haverjaimmal lehetek és ha valami jó dolog történik. Akkor tényleg tudok örülni. De néha azt érzem, "elakadtam", pedig nem szabadna most ilyenre gondolnom sem.
Lassan vége a szemeszternek, hétfőn vizsgáztatok, már kikapták a diákok a kérdéseket. Remélem, menni fog nekik a dolog, igyekszem korrekt lenni velük. Szívesen oktatok, remélem, következő félévben is jó kurzust fogok kapni. És azt is remélem, jobban fog menni az oktatás, mint most. Most még eléggé kezdő voltam. Örülök, hogy most szünet lesz, és talán nagyobb nyugi lesz. De fura, a diákokra inkább tekintek osztálytársként, még mindig. Talán, mivel nincs nagy korkülönbség, többen velem egykorúak majdnem. Több diák később kezdte a PhD-t (azaz idősebb volt, mint én akkor), emiatt is van ez...Oktatni viszont sokkal jobb, mint tanulni, annyi szent, bár ezzel én is tanulok :).
Vicces, hogy az egykori tanárokra, és Főnökömre is tanárként tekintek, pedig már nem vagyok diák. Vicces, mikor egy korábbi tanárom leprofesszorozott (mivel Assistant professor a pozícióm...), és a másik csajjal hétfőn sokat nevettünk ezen (mivel vele is megesett). Fura, tényleg fura...
Vannak még dolgok, amivel tökre nem tudok kibékülni. Pl. ez az információk áramlása, akadozása. Meséltem már, mikor a védés esetén össze vissza beszéltek, és majdnem lemondtam a maratont, teljesen feleslegesen (szerencsére kiderült, nem kell :))? Ez most is ki tudja nálam borítani a bilit... Eddig pl. minidig kiírták, mikor lesz biztonsági tréning az egyetemen, angolul, tehát odamentünk, aláírtuk, és rendben volt (koreaiul volt az egész). Most pedig ki voltak akadva, hogy nem tudjuk. Honnan a túróból tudnánk??? A másik pedig. Levelem jött, egy fontos dokumentum. Eddig is kaptam levelet, egyik magyar barátnőm küldött többször képeslapot, rendre odaadták. De most megjött a doksi, és mentem reklamálni a postára. Ott mondták, átvették, de a labor központi irodájában addig nem jutottak el, hogy szóljanak nekem, hogy "te hülye, leveled jött"... A kínaiaknak van asszisztensük, segítőjük, de nem könnyű, ha az ember nem koreai vagy kínai... Szóval ezeket a dolgokat nem tudom megszokni. Na húzok futni. Ősszel legalább két maratont tervezek, nem akarok ellustulni :).
Lassan vége a szemeszternek, hétfőn vizsgáztatok, már kikapták a diákok a kérdéseket. Remélem, menni fog nekik a dolog, igyekszem korrekt lenni velük. Szívesen oktatok, remélem, következő félévben is jó kurzust fogok kapni. És azt is remélem, jobban fog menni az oktatás, mint most. Most még eléggé kezdő voltam. Örülök, hogy most szünet lesz, és talán nagyobb nyugi lesz. De fura, a diákokra inkább tekintek osztálytársként, még mindig. Talán, mivel nincs nagy korkülönbség, többen velem egykorúak majdnem. Több diák később kezdte a PhD-t (azaz idősebb volt, mint én akkor), emiatt is van ez...Oktatni viszont sokkal jobb, mint tanulni, annyi szent, bár ezzel én is tanulok :).
Vicces, hogy az egykori tanárokra, és Főnökömre is tanárként tekintek, pedig már nem vagyok diák. Vicces, mikor egy korábbi tanárom leprofesszorozott (mivel Assistant professor a pozícióm...), és a másik csajjal hétfőn sokat nevettünk ezen (mivel vele is megesett). Fura, tényleg fura...
Vannak még dolgok, amivel tökre nem tudok kibékülni. Pl. ez az információk áramlása, akadozása. Meséltem már, mikor a védés esetén össze vissza beszéltek, és majdnem lemondtam a maratont, teljesen feleslegesen (szerencsére kiderült, nem kell :))? Ez most is ki tudja nálam borítani a bilit... Eddig pl. minidig kiírták, mikor lesz biztonsági tréning az egyetemen, angolul, tehát odamentünk, aláírtuk, és rendben volt (koreaiul volt az egész). Most pedig ki voltak akadva, hogy nem tudjuk. Honnan a túróból tudnánk??? A másik pedig. Levelem jött, egy fontos dokumentum. Eddig is kaptam levelet, egyik magyar barátnőm küldött többször képeslapot, rendre odaadták. De most megjött a doksi, és mentem reklamálni a postára. Ott mondták, átvették, de a labor központi irodájában addig nem jutottak el, hogy szóljanak nekem, hogy "te hülye, leveled jött"... A kínaiaknak van asszisztensük, segítőjük, de nem könnyű, ha az ember nem koreai vagy kínai... Szóval ezeket a dolgokat nem tudom megszokni. Na húzok futni. Ősszel legalább két maratont tervezek, nem akarok ellustulni :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése