Kompozunk...majd megint kompozunk... Érkezés Ulleungdo-ra és Dokdo-ra

Szóval reggeli után irány a komp, ahová némi adminisztráció után fel is szállhattunk. Ulleungdo-val már évek óra szemeztem, de vagy az anyagiak, vagy az idő szólt közbe. Most látom, hogy nem könnyű megszervezni a kirándulást ide. Ugyanis 130km-re, három órányi kompútra van Gangneung-tól, a semmi közepén. Aztán az időjárás is közbe szólhat: Ha szeles az idő/viharos a tenger, akkor nem indul a komp, emiatt gyakran mondják le/halasztják el ezt a kirándulást. Most épp szerencsénk volt, én is azt éreztem: Itt az idő, végre útban vagyok a bakancslistám egyik fontos tétele felé :) :). Ezt a kirándulást több fejezetben fogom megírni :) :). Ráadásul haverjaim társaságában (mivel sok jó haverom jött), ami szintén jó pont. A három órás út uncsi volt, főleg aludtam, de próbáltak többen játszani/olvasni. Egyik ajumma nekem és az egyik srácnak 1-1 sütit ajándékozott az út vége felé. Jó fejek az itteni kiránduló ajusshi-k, ajummák :) :).
Aztán végre megérkeztünk, aminek már mindenki örült, nem kicsit, nagyon...

 Ezeket annyira imádom :)

 Elfoglaltuk a szállást,és kiderült: változott a terv: ma mentünk Dokdo-ra. Egyik srác meggyőzött, hogy érdemes egyszer megnézni Dokdo-t is, ami két kis sziget, 80kmre Ulleundo-tól, még inkább a semmi közepén. PSY lelkesen reklámozta a kompon, megjött hozzá a kedvem  :). 

 Ulleungdo-n tökös makgolit is lehet kapni... Túravezetőnk elég béna fejet vág, amint a szárított polipot próbálja rágni (hehe) :).

 Kezembe nyomtak egy koreai zászlót. Koreában ugyanis büszkék arra, hogy Dokdo Koreához tartozik, nem Japánhoz (lévén, hogy Ulleungdo és Dokdo a Japán-tengeren helyezkedik el, Korea legkeletibb pontja).

Szóval ismét adminisztráció, beszálltunk a kompba, és másfél órás hajózás után meg is érkeztünk. Hát, tényleg nagyon szép volt, de azért részben csalódás is. Ugyanis csak 20 percet lehettünk kinn, a világítótoronyhoz nem lehetett fölmenni... Dokdo kisebb sziget, ahol pár rendőr lakik. Unalmas életük lehet, annyi biztos...

 Rendőrpasikkal lehetett pózolni :) :)

A hazafelé tartó kompúton mind a haverom, aki mellett ültem, mind én elaludtunk... Személyes vélemény: Nem bánom Dokdo-t, mert ha nem most, máskor, ha visszatérek Ulleundo-ra, nem hagynám ki. De most úgy érzem, akik a tengerparton maradtak és fürödtek (banda kisebb fele), jobban jártak :)