Alig egy óra, és kezdődik a dolog. Nem tudom, mit érezzek. Örülnöm kéne... De valahogy nem megy. ELTE-s koromban is ugyanezt éreztem. Az elmúlt héten annyi minden történt, össze vagyok kavarodva, kimerültem. Tudom, minden helyrehozható, amíg egészségesek vagyunk, meg képesek vagyunk tenni érte, addig nincs olyan, végzetes hiba. De most kicsit úgy érzem, kicsúsztak a dolgok a kezemből. Helyre tudom hozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése