"Főzni mindenki tud...."

"...csak nem tud róla" -mondtam még december elején egyik barátomnak. Mire a válasz: "Főzni egyszerű. Beletesszük a fagyasztott pizzát a sütőbe, és megvárjuk, míg szénné ég". Tudom, tipikus pasis duma (fiúról van szó), de vannak kivételek. Sokan  tényleg képesek erre a tudományra, és nagyon jók belőle (többek közt Apu, emellett több fiú- barátom/fiú-ismerősöm is). Amúgy nem nagy ördöngösség az egész főzés-dolog, legalábbis Családomban többen is mondták, fantázia kérdése (is).

Most pár napig egyik osztálytársnőmnél és lakótársánál "csövezek", mivel csak holnap tudok beköltözni az új szobámba. Mondjuk rendesek, hogy erre a pár napra náluk maradhatok, de azért jó, hogy visszakapom holnaptól (hivatalosan holnaputántól) a függetlenségemet. De ennek is megvan a jó oldala -kaptam némi motivációt, hogy megtanuljak főzni... A koleszban elég limitált volt a konyha, így maga a főzés is. Viszont a diákszállóban elvileg elég jó lehetőség van a kajagyártásra, szóval szerintem néha megpróbálom. Egyszerű, egészséges kajákat könnyű összedobni szerintem nem nagy kunszt. Túrák alatt is sokat segítettem a főzésben, ott is eltanultam ezt-azt. Ha nem is leszek  Jamie Oliver új konkurense, de legalább Anyut megnyugtathatom: nem vagyok olyan csaj, aki a tojást sem tudja rendesen feltörni...

Elektromos wok-szerű edény... Büszkén sütöm a tofut... 

 Amit csináltam: gombás brokkoli, kis tofuval és szójaszósszal. Pirított hagyma tojással, és szimpla sült tofu szójaszósszal. A csajok azt mondták, jó lett, szerintem sem szúrtam el, pedig féltem.