Rosszat álmodtam... Nem csoda... Nem Freddie Krüeger-ről van szó, csak kijött rajtam az a sok dolog, amik jelenleg frusztrálnak...Tök egyszerű lenne szembefordulni a tényekkel, és közölni: "ne félek", és akkor megsemmisülnek a démonok. Sejtem, ezeket a félelem táplálja...
Most olvastam egy érdekes cikket arról, hogy a szöuli metrókon milyen harc megy az ülőhelyekért... Egy pasast letartóztattak tavaly júniusban, mivel egy meggyújtott papírt dobott a metrókocsikba Busan-ban. Ugyanis az idősebb emberek durván meglökték az illetőt, és elzavarták az "időseknek szánt" helyekről. Sok panaszt váltott ki a szitu, főleg a fiatalabbak körében, akik arról panaszkodnak, hogy az idős generáció mennyire erőszakos ilyen szempontból.
Annyi biztos, ők a japán megszállás, a koreai háború és a gazdasági nehézségek idején voltak fiatalok, míg a jelenlegi fiatalok már függetlenedni akarnak, és kevésbé ragaszkodnak a hagyományokhoz és a konfuciánus etikához. A gazdasági frusztráció nagyon nagy: Az idős generáció nincs felkészülve anyagilag a nyugdíjra, a fiatalok pedig nehezen találnak munkát. A metrókon pedig találkoznak a generációk...
Munkám során és az olvasott hírek alapján megtudtam, hogy Korea az egyik leggyorsabban öregedő társadalma ("aging country"). Kevés gyerek születik.
Az idős generáció a fiataloktól várta, hogy gondoskodjanak róluk, nem készültek fel rendesen a nyugdíjra. A fiatalok meg nem mindig képesek megfelelni ennek az elvárásnak. A szegénységi ráta is magas, majdnem 50% az idősebb generációban. Az öngyilkossági rátáról pedig már sokat írtam.
Szóval a földalatti vasúti kocsikban 12 ülés áll az idősebb generáció/babát váró nők/mozgássérültek/látássérültek rendelkezésére. És mindet az idősek foglalják el. Rengeteg panasz érkezik rájuk, hogy néha udvariatlanok, erőszakosak, a hagyományok tükrében harcolnak, hogy adják át nekik a helyet. Ajummák különösen... 65 év felett ingyenes a tömegközlekedés használata.
"Ajumma power" :) :) (nem én rajzoltam, de vicces)
Vagy ez... :) :)
Volt már ellenpélda is, szerencsére. Hogy az ajusshi-nak átadtam a helyem, aztán ő visszatuszkolt az ülésre, mikor látta, külföldi vagyok :). Mindig mosolyognak, ha látják bennem a szándékot. Szóval ez nem általánosság, előfordulnak azért pozitív dolgok is. És jó fej emberek itt is vannak :).
A politika is tükrözi ezt az ellentétet (én nem vagyok benne otthon, ismerőseimtől, itteni barátaimtól azonban hallottam pár dolgot). Sok idős ember támogatta Pak Chung-hee-t, a jelenlegi elnőköt (elnöknőt), mivel Pak Geun-hye, a korábbi elnök lánya volt, aki sokat tett állítólag Korea gazdaságáért (mármint a korábbi elnök). A fiatalok azonban nem kedvelik "A koreaiak szeretnek rabszolgák lenni" vagy "A diktátor lánya lett az elnök"-típusú dolgokat hallottam tőlük a választások után.
Sajnos a kommunikáció hiányos.. Én is utaztam már tömött metrón, én is tapasztaltam már efféle tülekedést. Tudom, Pesten is láttam már olyant, amikor az idős banya (az ilyenek tényleg banyák/nyanyák) addig erőszakoskodott, míg valaki át nem adta neki a helyét, aztán mikor leszállt a metróról/villamosról/busztól/troliról, tök fürgén ment tovább az úton. Mindenhol vannak ilyenek...
Egyik prof (nem koreai) olyasmit mondott: "Korea egy olyan ország, ahol az embereknek nem kell részgenek lenni ahhoz, hogy egymást lökdössék", A túraterepeken viszont nagyon jó fejek az ajusshi-k/ajummák. Barátságosak. Erről is sokat meséltem. Gyakran vigyorognak a (külföldi) túrázókra, mondják a csajoknak, hogy "beautiful", meg egyebek. Vagy hogy megosztják velünk a makgolit, paradicsomot, kimcsit stb. Vagy mikor látták, vérzik az ujjam, adtak nekem ragtapaszt. Azért a túraterep mégiscsak más :) :).
Most olvastam egy érdekes cikket arról, hogy a szöuli metrókon milyen harc megy az ülőhelyekért... Egy pasast letartóztattak tavaly júniusban, mivel egy meggyújtott papírt dobott a metrókocsikba Busan-ban. Ugyanis az idősebb emberek durván meglökték az illetőt, és elzavarták az "időseknek szánt" helyekről. Sok panaszt váltott ki a szitu, főleg a fiatalabbak körében, akik arról panaszkodnak, hogy az idős generáció mennyire erőszakos ilyen szempontból.
Munkám során és az olvasott hírek alapján megtudtam, hogy Korea az egyik leggyorsabban öregedő társadalma ("aging country"). Kevés gyerek születik.
Az idős generáció a fiataloktól várta, hogy gondoskodjanak róluk, nem készültek fel rendesen a nyugdíjra. A fiatalok meg nem mindig képesek megfelelni ennek az elvárásnak. A szegénységi ráta is magas, majdnem 50% az idősebb generációban. Az öngyilkossági rátáról pedig már sokat írtam.
Szóval a földalatti vasúti kocsikban 12 ülés áll az idősebb generáció/babát váró nők/mozgássérültek/látássérültek rendelkezésére. És mindet az idősek foglalják el. Rengeteg panasz érkezik rájuk, hogy néha udvariatlanok, erőszakosak, a hagyományok tükrében harcolnak, hogy adják át nekik a helyet. Ajummák különösen... 65 év felett ingyenes a tömegközlekedés használata.
"Ajumma power" :) :) (nem én rajzoltam, de vicces)
A politika is tükrözi ezt az ellentétet (én nem vagyok benne otthon, ismerőseimtől, itteni barátaimtól azonban hallottam pár dolgot). Sok idős ember támogatta Pak Chung-hee-t, a jelenlegi elnőköt (elnöknőt), mivel Pak Geun-hye, a korábbi elnök lánya volt, aki sokat tett állítólag Korea gazdaságáért (mármint a korábbi elnök). A fiatalok azonban nem kedvelik "A koreaiak szeretnek rabszolgák lenni" vagy "A diktátor lánya lett az elnök"-típusú dolgokat hallottam tőlük a választások után.
Sajnos a kommunikáció hiányos.. Én is utaztam már tömött metrón, én is tapasztaltam már efféle tülekedést. Tudom, Pesten is láttam már olyant, amikor az idős banya (az ilyenek tényleg banyák/nyanyák) addig erőszakoskodott, míg valaki át nem adta neki a helyét, aztán mikor leszállt a metróról/villamosról/busztól/troliról, tök fürgén ment tovább az úton. Mindenhol vannak ilyenek...
Egyik prof (nem koreai) olyasmit mondott: "Korea egy olyan ország, ahol az embereknek nem kell részgenek lenni ahhoz, hogy egymást lökdössék", A túraterepeken viszont nagyon jó fejek az ajusshi-k/ajummák. Barátságosak. Erről is sokat meséltem. Gyakran vigyorognak a (külföldi) túrázókra, mondják a csajoknak, hogy "beautiful", meg egyebek. Vagy hogy megosztják velünk a makgolit, paradicsomot, kimcsit stb. Vagy mikor látták, vérzik az ujjam, adtak nekem ragtapaszt. Azért a túraterep mégiscsak más :) :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése